Jó pár éve egyszer volt alkalmam megfigyelni egy nap, amikor a teknősöm a tojásokat lerakta. Miután megtalálta a számára kedvező helyet, a hátsó lábaival el kezdte ásni a földet, és egy jó mély lyukat kapart ki. Aztán szépen belepotyogtatta a tojásokat. A lányom is ott állt mellettem, érdeklődve figyelte, majd megkérdezte, hogy nem lehet-e ezeket a tojásokat kikeltetni, mert akkor lenne kis teknősünk.
Ez kicsit megmozgatta az én fantáziámat is. Mikor a teknős betemette a lyukat, megjelöltem a helyet, és gyorsan utána néztem egy pár dolognak a teknőstojásokkal, keltetéssel kapcsolatban.

A teknősök szaporításának elengedhetetlen feltétele természetesen, hogy legalább két, azonos fajtájú, de eltérő nemű ivarérett teknős legyen egy helyen. Ha több teknőst tartunk, a párzás ideje alatt ne tartsunk több hímet egy helyen, mert nagy a valószínűsége, hogy az egyébként békés egyedek is rivalizálni fognak, és nagy a sérülések veszélye. Ha egyébként az egyedek méretének, számának megfelelő méretű helyet biztosítunk a számukra, a nőstényeknél igen ritka az esetleges ilyen jellegű rivalizálás. A legjobb megoldás, ha egy hímet és egy-két nőstényt tartunk együtt, egy helyen. Több leírásban elhangzik, hogy a teknősök teleltetés után sokkal aktívabb párzási időszakot élnek át, mint egyébként. Ez igaz is, viszont csak azoknál a fajtáknál, ahol szükséges a teleltetés. Vannak olyan közkedvelten tartott fajták, mint például a vörös-, vagy sárga fülű ékszerteknős, melyek egyáltalán nem igénylik a teleltetést. De ennek ellenére megfelelő körülmények között lehet őket teleltetni. Azonban a párzási időszak aktivitása nem olyan jelentősen tér el, hogy ez indokolná a csak ezért történő teleltetésüket.

Az ékszerteknősök a tojásokat, a közhiedelemmel ellentétbe, szívesebben ássák a földbe, mint a homokba. Ezért a kerti tavaknál sem nagyon érdemes külön homokozót kialakítani azért, hogy majd oda ássák el a tojást, mert biztos, hogy valahol mellette fogjuk megtalálni. Amennyiben akvaterráriumban vannak a nyári időszakban is a teknősök, a helyükön egy tojásrakó helyet kell kialakítani, amelyik olyasmi, mint a napozó, de legalább 15 cm mélynek kell lennie, és vízmentesnek. Célszerű a méretet úgy megválasztani, hogy legalább a legnagyobb lánytekinél másfélszer legyen nagyobb. Ezt a legjobb föld, és kevés homok keverékével megtölteni. A tojásrakó helyhez vagy készítünk egy 3-5 cm magas peremet, vagy a benne lévő föld legyen ennyivel alacsonyabb a környezethez képest. Ugyanis ásás közben a teknős lapátol rendesen, és a kiásott föld könnyen a vizükben végzi, lehet majd onnan kitakarítani.

Azzal a teknőstojással, amit esetleg az akvaterrárium vizébe tojik a teknős, ne is kísérletezzünk, felesleges erőlködés. Mire észrevesszük, addigra már lökdösik össze-vissza a vízbe, esetleg már meg is repedt, terméketlen lesz. Előfordul, hogy meg is eszik. A teknőstojások terméketlenségének számtalan oka lehet. Természetesen előfordulhat, hogy magukba a teknősökbe van a probléma, azonban ez igen ritka. A terméketlenség okai elsősorban a tojásrakás utáni környezeti problémákra vezethetők vissza. Például nem megfelelő környezeti hőmérséklet, a kerti talaj nem megfelelő nedvességtartalma, vagy a kerti talajba található egyéb rovarok, állatok. Ezért szükséges, hogy ha ki akarjuk keltetni, idejébe kivegyük tojásokat, és megfelelő környeztbe, tiszta homokba, kvarchomokba, vagy perlitbe helyezzük el a keltetés idejére.

A képek pár éve akkor készültek, mikor az új kerti tó. Az én teknősömet nem nagyon zavarta, hogy körülötte dolgoztam, bár nagyon ügyeltem, hogy ne zavarjam. De ez egyáltalán nem jellemző. Tojásrakás közben nem szabad zavarni a teknőst, mert egyszerűen abba hagyja a munkát, és ott hagyja a gödröt, amit már egyébként kiásott. Legközelebb máshol fog új helyet keresni. Azok, akik szeretnének kis teknősöket kikeltetni, erre előtte nem árt alaposan felkészülni. A továbbiakban a vörös-, és sárga fülű teknősök tojásainak keltetésével foglalkozunk, bár más fajta teknősök tojásainak kikeltetése is nagyon hasonló, sok esetben teljesen ugyan az. Ennek ellenére más teknősfajta esetén nem árt alaposan körülnézni ebben a témában, főleg a fajtára jellemző, keltetéssel kapcsolatos dolgokat alaposan átolvasva.

Az első, és legfontosabb dolog, a keltető helyének kijelölése.

Ugyanis a keltetés ideje alatt nem nagyon szabad mozgatni, rakosgati az egészet. Fel kell készülnünk egy 60-120 napos keltetési időre, a helyet ez alapján kell meghatározni. Fontos még az is, hogy a keltető huzatmentes, lehetőleg minél melegebb helyen legyen, ezáltal a fűtése is olcsóbb lesz. Nagyon javasolt, hogy egy kora nyári tojásadag esetén is a keltetőt a lakásban, kamrában, vagy valami zárt helyen helyezzük el! A nyári nap sugara nem kifejezetten a tojásokra van hatással, hanem azok környezetére, melegíti a földet, ahol a tojások vannak. Nekünk viszont egy olyan "zárt" rendszerünk lesz, ami mindig stabilan, a megfelelő hőfokon tartja a tojásokat.

A másik nagyon fontos dolog, a keltető összeállítása.

Ugyanis, mikor a teknősünk lerakja a tojásokat, nem igen lesz időnk rohangászni a szükséges felszerelés megvásárlására, az egész összeállítására. A képen látható keltetőt évek óta használom igen jó eredménnyel. A felhasznált anyagok mind olyanok, melyeket bármikor, más célra is tudunk használni, és viszonylag olcsók. Először is kell egy legalább 10x10-es műanyag doboz (tető nélkül), amibe majd a tojásokat elhelyezzük. A doboz legyen legalább 10 cm magas (több nem kell). A képen látható belső nagyobb doboz ne tévesszen meg, én más technikával rakom bele a tojásokat. Ezt le is írom, de kell némi kézügyesség hozzá, nem fontos így csinálni, lehet minden adag tojást külön dobozba tenni. Az viszont fontos, hogy mindegyik doboz ugyanolyan magas legyen!

Mielőtt nekiállnánk kiszedni a tojásokat, legelőször a tojástartó dobozokat kell előkészíteni. Mint látható, én egy nagyobb tartó dobozt használok, amelyikbe több adag tojás fér. Hogy ezt hogy érdemes használni, majd menet közben leírom. Abban az esetben, ha homokot, vagy kvarchomokot használunk, töltsük meg a tartó dobozt vele annyira, hogy a tetejétől 3 cm-re legyen lejjebb. Abban az esetben, ha perlitet használunk, először a dobozt félig töltsük meg tiszta közepes méretű kövekkel, vagy mosott sóderrel. Ugyanis a perlit nagyon könnyű anyag, és az egész doboz csak a víz tetején lebegne, rendszerint fel is borul ilyenkor. Majd ezután töltsük rá perlitet a megfelelő magasságig. Nedvesítsük meg jól az anyagot, de ne tegyünk bele sok vizet. Erre a legjobb megoldás, ha szobai növénypermetezővel jól bespricceljük. Ugyanis ha öntjük a vizet, még a homok is össze-vissza mosódik, a perlit meg megy szanaszét, ráadásul a java része a víz tetején úszik! Ha megvagyunk a nedvesítéssel, az újunk hegyével húzzunk óvatosan kis vájatokat kb. 2.5 - 3 cm távolságba. Erre azért van szükség, hogy ha majd bele helyezzük a tojásokat, azok ne guruljanak el.

A tojásokat nagyon óvatosan kell kiszedni a földből, mert sérülékenyek, törékenyek, főleg, ha már pár napja ott vannak, és így a föld is kissé bekeményedett körülöttük. A föld felső rétegét viszonylag bátrabban leszedhetjük, mert általában 10 cm környékén találjuk meg az első tojást. Azért ne bízzuk el magunkat, és legyünk óvatosak. Finoman, odafigyeléssel bontsuk el a földet, mint a régészek. Egy óvatlan mozdulat is elég lehet, hogy sérüljön a tojás. Ha nagyon kemény a föld, inkább locsoljuk meg, hogy nedves legyen. Az a kis nedvesség nem fog ártani a tojásoknak. Ha megvan a tojás, nagyon fontos, hogy nem szabad forgatni! Úgy kell kiemelni, ahogy a teknős lerakta. Lehetőleg a két végé fogjuk meg az ujjainkkal, és csak vízszintesen szabad mozgatni. Ugyanis a madarakkal (pld.: tyúktojás) ellentétben a "zigóta" a teknőstojásban nem tapad le a tojás falához. A sárgáját egy "jégzsinór" középen függesztve tartja, ami viszont igen kényes és szakadékony. Ha elszakad a "jégzsinór", és a sárgája letapad a tojás falához, abból már nem lesz kis teknős!

A tojás sikeres kiemelése után egy puhább kis kefével a földet nagyjából takarítsuk le róla. Csak el ne feledkezzünk arról, hogy közbe a tojást nem szabad forgatni! Ezután egyből helyezzük el a mellettünk lévő dobozba, tegyük az egyik vájatba. Persze fontos, hogy a tartó doboz ott legyen a közelünkbe, és ne a kezünkben lévő tojással szaladgáljunk át a kerten, át a lakáson, hogy a helyére tegyük. Attól, hogy a tojás esetleg meg van horpadva, nincs semmi baja. Előfordulhat, hogy az egymásra potyogó tojások az alattuk lévőt kicsit megnyomják. Amikor a teknős letojja a tojásokat, azoknak a héja még eléggé lány, viszont így sokkal rugalmasabb is. Lehet, hogy kicsit ilyenkor behorpad, de így kibírja ezt a "találkozást". A tojások héja pár órával a tojásrakás után "szilárdul" meg. A tojásokat lehetőleg minél közelebb tegyük egymáshoz. Viszont nem probléma, de ha lehetséges, inkább ne érjenek össze. Miután kiszedtük az összes tojást, és elhelyeztük a dobozba, óvatosan vigyük be a keltetőhöz. Először is szórjunk rá annyi homokot, vagy perlitet, hogy a tojásokat ellepje, eltakarja, de nem kell vastagon betakarni. Majd ezt is permetezzük be némi tiszta vízzel.

Ha valaki olyan nagyobb méretű dobozt használ erre a célra, mint ahogy én is, a következőt érdemes csinálni. A tojások behelyezése után egy vékony lapkát tegyünk a tojások mellé, és úgy szórjuk bele lassan a perlitet, vagy homokot. A lapkánál a homokot, vagy a perlitet óvatosan, de néha több alkalommal is permetezzük meg közbe. Így csak arra a részre kerül "fedőanyag", ahol a tojások vannak, a többi rész szabadon marad. Oda mehet majd a következő adag tojás. Ne használjunk sok vizet, csak amennyi szükséges. Inkább kicsit lassabban csináljuk, hogy be tudjon szívódni. Lehetőleg közbe a lapkát ne nagyon mozgassuk. Az eredmény a képeken is látszik! Ha kész vagyunk, beraktuk az összes tojást, helyezzük óvatosan a dobozt a nagy műanyag dobozba. Előtte természetesen a vízfűtőt, és a keringetőt is helyezzük el benne. A keringetőhöz nem kell szűrő, ha van benne, nyugodtan kivehetjük. A vízfűtőt közbe állítsuk be 28°C-ra, de még ne kapcsoljuk be, csak ha már a nagy dobozt feltöltöttük vízzel. Miután minden benne van a dobozban, töltsük fel kéz meleg vízzel. Annyi vizet tegyünk bele, hogy a belső kis doboz(ok) pereme alatt fél-egy centivel legyen. Kapcsoljuk be a vízfűtőt, és a keringetőt.

Miért is van szükség a kis keringetőre?

A műanyag dobozunkban viszonylag kevés víz van, aminek nem nagy a hőháztartása. Ráadásul a vízfűtőt értelemszerűen csak az egyik oldalra tudjuk elhelyezni. Ezért szükséges valami, ami mozgatja a vizet, amitől mindenhol egyforma hőmérsékletű lesz. Ha mindezekkel kész vagyunk, helyezzük a nagy dobozra egy hozzá való fedőt. Lényeges dolog, hogy a hátsó, nem látható részén meg kell emelni legalább 3-5 cm-re.

Ez két dolog miatt is szükséges.

• Az egésznek szellőznie kell, hogy a víz nem büdösödjön bele egy idő után. Azért érdemes a hátsó rész felé nyitni, mert egyrészt nem látszik annyira, másrészt előröl véletlenül is bele pottyanhat valami, ezen kívül hátulról védettebb, nem fog hűvös levegő annyira bele áramlani, ami jelentősebben hűtené a vizet, így nem fog a vízmelegítő feleslegesen a kelleténél többet menni.


• A meleg víz párolog, aminek jó része a hűvösebb tetőre lecsapódik. Amennyiben ez vízszintes, egyes helyen mindig kialakulnak nagyobb vízcseppek, melyek aztán egy idő után szépen lecsöppennek. És pont a tojásokhoz csöppennek. Egy-egy csepp nem sok, de 3-4 hónapig tartó csöpögés már elég jelentős mennyiségű vizet eredményez ahhoz, hogy a tojások a sok víztől "tönkre menjenek". Ha viszont ferde a tető, a gravitáció miatt ezek a kialakuló vízcseppek szépen le fognak folyni a széléhez, és nem a tojásokhoz csöpögnek be.

Innentől kezdve gyakorlatilag más dolgunk nincs, mint a keltetőt lehetőleg teljesen nyugton hagyni, az elpárolgó vizet időnként után tölteni, és legalább 3-4 hónapig, vagy tovább várni, hogy a kis teknősök kibújjanak. Természetesen egész idő alatt folyamatosan kell mennie a vízfűtőnek, és a keringetőnek is. Nyilván egy esetlege áramszünettel nem tudunk mit kezdeni, de ezek nem tartanak olyan hosszú ideig, ami káros lehet. Ha viszont ki-be kapcsolgatjuk, elegendő egyszer elfelejteni, és az így előforduló esetleges egy-két napos kiesés már befolyásolhatja a kelési eredményt. A keltetés során előfordulhat, hogy a víz kissé bealgásodik, vagy szaga lesz. Ilyen estben kapcsoljuk le a vízfűtőt, és a keringető szivattyút, majd a vizet egy kis csővel engedjük le, helyére töltsük max. 30°C hőmérsékletű meleg vizet, és kapcsoljunk vissza mindent. Az esetleges algás - moszatos lerakódások nem érdekesek, nem kell őket tisztogatni, minél kevesebbet bolygassuk a keltetőt. Körülbelül 2 hónapos keltetés után esetleg meg lehet (egyszer) nézni a tojásokat. Puha ecsettel távolítsuk el a tojásról a homokot, vagy perlitet, óvatosan emeljük ki, és erős lámpával világítsuk át. Amelyikben határozott sötét foltot látunk, abban nagyon nagy valószínűséggel lesz majd kis teknős. Arra azért ügyeljünk, hogy a tojást közbe ne forgassuk, próbáljuk meg úgy megfogni a két végénél, hogy azt már ne kelljen a vízszintestől eltérő irányba mozgatni.

Fontos, hogy a tojásokat lehetőleg ugyanabban a helyzetben helyezzük vissza! Ha rendesen működött minden egész idő alatt, és megfelelőek voltak a beállítások, amennyiben 4 hónap után sem kel ki kis teknős, és a tojás átvilágítása sem mutat semmit, abból a tojásból már nem nagyon lesz kis teknős, valamiért terméketlen lett. Ha mindent jól csináltunk, 4 tojásból legalább 2 vagy 3 kis teknősnek ki kell kelnie. A kis teknősök kikelése ideális esetben 2 hónap után, de a gyakorlati tapasztalatok alapján inkább a 3. hónap környékén, vagy esetleg kissé utána várhatóak. Szintén a gyakorlati tapasztalatok alapján azokból az egy időben lerakott tojásokból, amelyekből lesznek is kis teknősök, rendszerint egy napon belül mindegyikből előbújnak. Ennek ellenére amelyik tojásból még nem bújt elő kis teknős, hagyjuk ott nyugodtan, ne piszkáljuk. Ha lesz belőle kis teknős, az is elő fog bújni idővel! A kis teknősök lassan kerülnek elő a tojásból, ez néha akár egy-két óráig is eltart. Ha éppen otthon vagyunk, akkor látszanak elő jelei akár órákkal előtte, mivel a tojás felett kezd kipúposodni a fedő réteg. A kikelő kis teknősök rövid idő alatt eléggé fürgék lesznek, és természetesen mászkálnak is egyből. Így elő fordul, hogy a tojástartó edényből kimásznak, és "zsupsz!" bele a vízbe. Ez nem probléma, semmi bajuk nem lesz!

Viszont itt pár dologra fontos emlékeznünk!

• A tojástartóból kimászás közbe a hasuk alatt lévő szikzacskó megsérülhet, kiszakadhat, ha a tojástartó felső széle érdes, vagy éles! Ez a pusztulásukhoz vezet!


• A nagy dobozt nem szabad vegyszerrel takarítani, algaölőt, vagy bármilyen szert bele tenni, mert mind veszélyes lehet a kis teknősökre.


• A benne lévő 10-15 cm-es víz mélysége semmi problémát nem okoz a számukra, viszont a tojástartó dobozokat azért kell elhelyezni legalább 5 cm-re a nagydoboz szélétől, hogy a kikelő, vízbe mászó kis teknős ne tudjon beszorulni sehová. Ez a fulladásához vezethet!

Az előbújó kis teknősök hátpáncélja kissé kúp alakú, de majd egy-két nap alatt szépen szétterül, és felveszi megszokott formáját (így fért el a tojásban). Még nagyon puhák, sérülékenyek, ezért csak óvatosan szabad megfogni őket.
A hasuk alatt lévő szikzacskó sérülékeny, ezért nem szabad hozzányúlni. Semmi esetre sem fogjuk meg a haspáncéljánál a kis teknőst! 3 - 4 napig csak két oldalt, finoman, óvatosan szabad megfogni, amíg a szikzacskó fel nem szívódik!

A kis teknősöket a méretüknek megfelelő, de ugyan olyan környezetben el lehet helyezni, mint a nagyokat. Egyetlen különbség, hogy a vizük hőfokát érdemes 1-2 hónapig 28°C körüli értéken tartani. Ez a hőmérséklet biztonságos környezetet ad a számukra. Arra azonban nagyon ügyeljünk, hogy nagyobb teknősökkel nem rakhatók össze! Picik, sérülékenyek, és a páncéljuk is még nagyon puha. Egy nagyobb teknős adott esetben még meg is enné őket. 2-3 napig, amíg a szikzacskó fel nem szívódik, nem is szükséges nekik enni adni, úgy sem fognak. A felszívódó szikzacskó táplálja őket. Viszont 2-3 nap után már lehet őket etetni. Eleinte érdemes friss élő vízibolhát, szúnyoglárvát, vagy ugyanezeket fagyasztott formában vásárolva (normál környezeti hőfokon kiolvasztott) adni nekik. Eleinte még nem nagyon eszegetnek, csak ismerkednek ezzel a dologgal. Kell nekik egy-két nap, amíg rendesen nekilátnak enni. Egy-két hét után már lehet adni nekik apróra vágott fagyasztott kishalat. Úgy ahogy van, mindenestől. Ilyenkor érdemes venni kis zacskóba fagyasztott kishalat a Kisállat-kereskedésbe. Mivel igen keveset esznek még, ilyenkor még megéri. Kis teknősök részére élő eleséget NE vásároljunk fel több napra. Általában nincs lehetőségünk, hogy ezeket megfelelő körülmények között életben tartsuk az etetésig. Az így elpusztult állatok (főleg a vízi állatok, vízibolha, szúnyoglárva, stb.) az átlagos környezeti hőmérsékleten eléggé gyorsan bomlásnak indulnak, és már nem lesz alkalmas teknőseink etetésére. Bár, ha időben leszűrjük, lefagyasztjuk, még adható, de nincs értelme ezzel bíbelődni, hiszen egyszerűbb eleve fagyasztott állapotban megvenni. Fagyasztott takarmány adásánál mindenképpen figyeljünk oda, hogy normál környezeti hőmérsékleten rendesen kiolvadjon, "átmelegedjen", mielőtt odaadjuk nekik. A fagyott, vagy még hideg állapotban adott élelem gyomor, és emésztőrendszeri problémákat okozhat! Az ilyen kis teknősöknél még mindegyik betegség veszélyes lehet, és az állat pusztulását okozhatja.

Már a kis teknősök etetésénél is el lehet kezdeni a külön edénybe történő etetést. Bár nagyon óvatosan kell bánni velük, de javasolt több szempontból is. Őket még lehet nyugodtan együtt is etetni, ilyen piciknél még nincs kifejezett rivalizálás az evésnél. A sok apró eleség a helyükön könnyen eltűnik az aljzatba, gyorsan rontja a víz minőségét. Egy jól működő szűrő az eleség nagy részét akár össze is gyűjtheti, mire a kis teknősök megennék. Ilyenkor viszont ügyelni kell, hogy az etetőedényben kellő mennyiségű víz legyen, a víz kellő hőfokú legyen, valamit a környezeti hőmérséklet ne legyen túl hűvös, nehogy megfázzanak a kis teknősök. Az etetőedénybe megmaradt esetleg jelentősebb mennyiségű táplálékot le lehet szűrni egy finom akváriumi szűrővel. Mivel a kis teknősök még minden nap kapnak enni, másnapra még eltehető egy kis edényben a fagyasztóban, nem lesz semmi baja. A kis teknősök helyének kialakításakor egyáltalán nem probléma, ha még esetleg látszatra túl nagynak tűnik nekik a hely. Legalább kényelmesen lesznek, és sokáig elegendő lesz számukra a hely. Viszont a vizük legyen legalább 10 - 15 cm mély. Már ilyen pici teknősöknél is biztosítsuk számukra elérhető napozóhelyet, melyet kezdetnek egy 40 W-os spot-lámpával érdemes megvilágítani úgy, hogy az hőt is adjon le. Tehát tegyük úgy a lámpát, hogy kb 15-20 cm-re legyen a napozóhelytől. A napozóhely méretét készítsük akkorára, hogy legalább a teknősök fele elférjen rajta. A helyük tisztítását időnként, vagy szükség esetén ugyanúgy el kell végezni, mint a nagyobb teknősök esetében, csak egy jól beállított, megfelelő méretű szűrő használata esetén itt még jelentősen kevesebbet kell ezzel foglalkozni. A takarítás idejére a kis teknősöket ki kell tenni egy biztonságos, és megfelelő hőmérsékletű környezetben. Azonban erre a kis időre nem szükséges vízbe tenni őket, egy megfelelő méretű kartondoboz is megteszi.