A HELYÜK MÉRETE

Legelőször is egy kis fogalom-zavart kell tisztázni. Bizonyos értelemben van különbség a halas akvárium, és a teknősös akvárium között. Mindkettőnél ugyanúgy használjuk a "hány literes" kifejezést, de itt más a jelentése. Annak ellenére, hogy a "liter" kifejezés az elfogadott, közismert, az itt megadott akvárium, akvaterrárium méretek az életterükhöz szükséges méretek adatai, és nem az ezekben levő szükséges víz mennyiség adatai. A szükséges víz mennyiség külön van említve!

Az emberek köztudatában az ékszerteknősről az 50.- Ft-os érménél alig nagyobb kis állat jut az eszébe, melyeket az üzletekben lát. Lehet egyes üzletekben kapni olyan ékszerteknős faját, melynek a mérete kifejlett korban sem haladja meg a 6-8 cm-t, de ez ritkaság, nem jellemző. A megszokott, otthon tartott teknősfajok nem ezek közül kerülnek ki. Tény, hogy a pici teknősök 3-5 cm nagyságúak, még akár egy kisebb konyhai műanyag edényben is kényelmesen elférnek, viszont megfelelő tartási körülmények között a teknős szépen fejlődik, növöget, az évek során akár 25-30 cm-re is megnőnek. Egy kifejlett felnőtt pár tartásához már legalább egy kb. 300-400 literes (60 cm x 100-120cm x 60 cm mély) akvaterrárium szükséges a nagyjából megfelelő élettér kialakításához, amely legalább félig van vízzel. Életterük kialakításánál vegyük figyelembe, hogy az első 5-7 év alatt fejlődik a leglátványosabban. Tehát az első helyük kialakításánál már olyan méretet válasszunk, ami ugyan nem túl nagy (ez egyébként egyáltalán nem baj, bár "látvány szempontjából" eltűnik benne a pici teknős), de nem kell már jövőre kicserélni nagyobbra. Az első években elegendő egy jól berendezett 50-100 literes akvaterrárium is, melyben a kis teknősünk jól mutat, de az idő múlásával majd egy nagyobbról kell gondoskodni. A teknősök megfigyelésénél, bár többször láttak kisebb-nagyobb csoportokba verődött teknősöket, semmi nyomot nem találtak arra, hogy valamilyen közösségben élnének. Ennek ellenére a fajfenntartás, és az élet rendje alapján ezeket az előbb említett méreteket egy teknősre, vagy egy párra vonatkoztatják. Több nőstény, vagy főleg egy-több nőstény, és több hím teknős esetén (a párzáskori rivalizálást is figyelembe véve) ezeket a méreteket lehetőség szerint jelentősen növelni kell. A teknős tartásának egyik fontos, és sarkalatos pontja nem csak méretben, hanem árban is, az akvaterrárium.

Általánosan elfogadott minimális méret:
• Akvaterrárium széle = hátpáncél hossz x 3 (cm)
  
• Akvaterrárium hossza = hátpáncél hossz x 5 (cm)
  
• Akvaterrárium magassága = hátpáncél szélessége x 1,5 (cm) + hátpáncél hossz (cm) + 5 cm
  • hátpáncél szélessége x 1,5 = Ekkora minimális vízmagasságnak kell lennie.
    
  • hátpáncél hossz = Ez a méret szükséges, hogy a napozóhelyről felágaskodva ne tudjon kimászni.
    
  • 5 cm = biztonsági méret, a napozó víz fölé emelkedő részének véleményezett mérete.

A teknősök megfigyelésénél, bár többször láttak kisebb-nagyobb komunákba, csoportokba verődött teknősöket, semmi nyomot nem találtak arra, hogy valamilyen közösségi életet élnének. Ennek ellenére a fajfenntartás, és az élet rendje alapján ezeket az előbb említett méreteket egy teknősre, vagy egy párra vonatkoztatják. Amennyiben egy helyen több teknőst kívánunk tartani, főleg ha ezek között több hím teknős is van (a párzáskori rivalizálást is figyelembe véve) ezeket a méreteket lehetőség szerint jelentősen növelni kell. Ráadásul a teknősök sem egyformák, és nem mindegyik az a nyugodtan úszkálós-mászkálós fajta. Ilyen esetben minél kisebb az életterük, az erre hajlamos teknősökből annál hamarabb kijön a többieknél agresszívabb jellem. Ekkor előfordulhat az is, hogy rendszeresen bántja a többi teknőst. Nem az akvárium magassága a legfontosabb, bár ajánlott a kis teknősöknél is legalább 15 cm-es vízmélység, hanem az akvárium alapterülete! Sokkal célszerűbb teknősök számára egy minimálisan szükséges magasságú, de széltében-hosszában a lehetőségeken belül legnagyobb méretű akvárium.

.
.
A VILÁGÍTÁS, A NAPOZÓ

Az ékszerteknősök előszeretettel napoznak. Eredetileg a génjeikben van, hogy a természetes nap sugara táplálja, erősíti a páncéljukat (A és D vitaminok). Ezért ezt akkor is igénylik, ha a napsütést a lakásban lámpával "pótoljuk". A napozó kialakítására, nagyságára eléggé eltérő vélemények vannak, azt viszont általánosan elfogadják, hogy a kisebb méretű akvaterráriumok esetén a méret legyen kb. a vízfelület 1/3-a. Több teknős egy helyen való tartásakor a napozóhely mérete legalább akkora legyen, hogy a 3/4 részük egyszerre tudjon napozni. Legcélszerűbb úgy kialakítani (víz tetején lévő, az oldalakra felerősített, tálcaszerű napozó), hogy alatta szabad vízterület maradjon. Ezáltal a mozgási területük nem csökken jelentősen. Különbséget kell tenni az akvárium megvilágítása, és a napozóhelyük "napot utánzó" megvilágítása között, mert a kettő nem ugyanaz. Az akvárium megvilágításához elegendő akár egy 25W-os, vagy 40W-os égő is. A napozáshoz pedig olyan égőt kell használni, amelyik kellő meleget ad a napozóhelyükre, és esetleg van némi UV sugárzása is. Ma már lehet kapni ilyen "kombinált" égőket akár normál foglalatban is. És éppen ezért fontos, hogy a napot utánzó lámpa ne az akváriumot világítsa meg, hanem a napozóhelyüket melegítse. A lámpát olyan távolságra kell állítani, hogy esetleg egymásra felkapaszkodva sem érhessék el. Az égő teljesítménye legyen akkora, hogy ebből a biztonságos távolságból is kellő, nem túl nagy meleget adjon. Sokan ajánlják az UV lámpa használatát, mert ez elegendő fényenergiát, és a páncél számára hasznos vitaminokat szolgáltat.

Nagyon fontos! Az UV lámpát csak szaküzletekben vegyük meg, és csak olyat, amelyet kifejezetten teknősökhöz, hüllőkhöz készítettek! Az UV lámpa távolságát a mellékelt adatlap ajánlása alapján állítsuk be. Amennyiben nincs ilyen adatlap, megbízható helyről tájékozódjunk a típusnak megfelelő távolság beállításáról.

Ha meg tudjuk oldani, hogy nyáron több napra az ékszerteknősök napos helyen legyenek (nem közvetlen tűző napon), akkor télire nem szükséges ez a plusz beruházás. Másik megoldás, hogy megfelelő etetés mellett adjunk a teknősöknek néha "A", és "D" vitamin-pótló granulátumokat, persze NEM főétkezésnek, csak kiegészítőnek, nasinak, és csak ritkán, alkalmanként. Ezekben az esetekben elegendő egy külön kis lámpa felszerelése, mely kiváltja a teknősökben a napozási ösztönt.

Egy kis képzelőerő, kreativitás, és egy kis kézügyesség, máris jelentős mértékben meg tudjuk növelni a teknős életterét az akváriumban anélkül, hogy nagyobb méretű akváriumot kellene benni. A napozót elhelyezhetjük az akvárium tetején is, így nem csak a napozó van meg, de a teljes akvárium a teknős rendelkezésére áll, mint szabad terület. Ráadásul a víz mennyiségét, magasságát is akár jelentősen megnövelhetjük, ami szintén a teknősünk javára szolgál. Külső szűrő használata esetén pedig a napozó alatt kialakíthatunk akár egy kis vízesést imitáló víz visszafolyási lehetőséget is, hiszen a víz nem fog tudni szét spriccelődni a felette lévő napozó miatt.


.
.

AZ ALJZAT

Sokan érvelnek amellett, hogy nem mindegy, mi van az akvaterrárium alján. Sóder, gyöngykavics, kőzúzalék, stb. Tulajdonképpen mindenkinek igaza van, látványnak is szép. Ajánlott, de nem feltétlenül szükséges, bár egyes ékszerteknős fajok nagy előszeretettel turkálnak az aljzatban. Az egész apró kavics alkalmazása 1 éves kor után (!) viszont ajánlott, mert az ékszerteknősök apró köveket is esznek. Mivel nincs foguk, ez segít nekik az emésztésben. Ez természetesen csak egy ajánlat, hiszen nagyon sok ékszerteknős él jelenleg is jó körülmények között, egészségesen, és mégis apró kavicsok nélkül. Arról nem is beszélve, hogy egy nagytakarítás esetén ezeket az apró köveket is érdemes átmosni, mert nagyon sok üledék marad meg közöttük, ami a későbbiek folyamán gyorsan ronthatja a friss víz minőségét. Nagyobb méretű kavicsokat, köveket viszont érdemes elhelyezni az aljzaton, mert nem csak látványnak szép, de ez segít koptatni a teknősök körmét is. Azért itt is van egy értelmes határ, mert minél vastagabb aljzatot, és/vagy minél több nagyobb méretű követ helyezünk el az akváriumban, annál több helyet veszünk el a teknős szabad mozgási teréből.

Nem javasolt viszont a homok (főleg a kvarc-homok) elhelyezése ékszerteknősös akváriumba (max. többször mosott igazi, tiszta folyami homok). Az ékszerteknősök rendszeresen, előszeretettel túrják az aljzatot, minek következtében a homokot álladnóan széttúrják, majd egy erősebb lendület vétel a hátsó lábakkal, és már fel is van rendesen kavarva az egész aljzat. Arról nem is beszélve, hogy az apró homokszemek állandóan dörzsölik, koptatják a haspáncéljukat, berakódva dörzsölhetik a lábaknál lévő lágy részeket, ami a későbbiek folyamán nem szép látvány.
Azt már nem is említem, hogy ha a homokba csak egy pici agyagos homok is bele kerül, moshatjuk órákig, különben az akvbárium vize a szép tiszta helyett valami halvány sárgás színben fog tündökölni (eléggé ronda látvány).
Ugyanígy kellő figyelemmel szükséges átnézni a berakandó nagyobb köveket is. Fontos szempont, hogy a kövek ne legyenek durva, éles szélűek, mert a teknős rendszeres mozgása közben folyamatosan súrolhatja, dörzsölheti a haspáncélját, ami hosszabb távon komolyabb, akár maradandó kopásokat, sérüléseket okozhat.
Ráadásul az ilyen kialakuló sérüléseket rendszerint késő vesszük észre, hiszen a teknős haspáncélját jellemzően eléggé ritkán nézzük meg.
Ha már mindenképpen aljzatot szeretnénk berakni, érdemes kisállat boltokban körülnézni, és gyöngykavicsot, vagy hasonló más típusú, aljzatnak megfelelő köveket venni. Azért, mielőtt berakjuk az akváriumba, egy-két alkalommal mossuk, öblítsük át tiszta vízben a köveket, így nem lesz probléma a vízünk tisztaságával.
Azt azért javaslom, hogy túl nagy időt, energiát, és gondosságot ne fecséreljük el az aljzat elrendezésére, mert ha bekerül a szépen elrendezett akváriumba a teknős, igen rövid idő alatt úgy is át fogja rendezni.