Növénymagok csíraképessége, sor és tőtávolságuk, vetési időpontjuk, és egyéb infók
Növény neve csíra
képesség
/év
Tő x sor Vetési
mélység
Tenyész
idő
A vetés, és kiültetés ajánlott ideje      
Jan. Febr. Márc. Ápr. Máj. Jun. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.
 
Káposzta 4 - 6
A mag kelése 7 - 10 nap.
40 x 40 2 cm
A kiültetéstől számított 50-100 nap.
   
A palántázásra nézd meg az info megjegyzés bekezdését.
Palánta nevelése, és kiültetés lehetséges.
Palánta nevelése, és kiültetés lehetséges.
Palánta nevelése, és kiültetés lehetséges.
                 
 


Káposzta



Főbb jellemzők
  
Csíra képesség:
 4 - 6 év
 A mag kelése 7 - 10 nap.

Tő x sor:
 40 x 40
  
Vetési mélység:
 2 cm cm
  
Tenyész idő:
 A kiültetéstől számított 50-100 nap.

Általános leírás
  Utolsó frissítés:   Rhéman   --   2015.03.15. 21:32             Szerző:   Manual   Készült: 2015.03.15. 15:30
Káposzta. Készítés alatt.

Származása:

Rendszertani besorolása:
    keresztesvirágúak családjából a káposztafélék nemzettségébe tartozik.

Leírás:
    A fejes káposzta kétéves növény, első évben a fogyasztásra alkalmas „óriási rügy”, a fej alakul ki, s a téli tárolás során jarovizálódva a következő évben hoz magot.

    Gyökérzete elsősorban a talaj felső 20–30 cm-es rétegét átszövő oldalgyökerekből, illetve a sokszor 120–150 cm-es mélységet is elérő orsógyökérből áll.

    A szár az első évben csak néhány centiméter hosszúságúra nő meg, s csak a nagy szárazság hatására lehulló alsó levelek pótlása miatt nyúlik néha 20–25 cm hosszúra. A második évben fejlődő virágzati szár 100–150 cm hosszúságú, s rajta a levelek spirálvonal mentén helyezkednek el.

    Virága a keresztesvirágúakra jellemzően 2–2 pár szirom- és csészelevélből áll. A 6 porzóból 4 hosszú, 2 rövidebb. A virágzás gyengén hímelőző, egy-egy virág három napig nyílik, s a lentről fölfelé nyíló fürtvirágzat nyílása 20–50 napig is elhúzódhat. A virágokat rovarok porozzák be, kismértékben a szél is besegíthet.

    Termése becő, melyben 1–2 mm nagyságú, gömbölyű, fekete vagy sötétbarna magvak vannak.

    Magja 4–6 évig őrzi meg csírázóképességét, ezermagtömege 3–6 g.

    A tenyészidő szerint a következő fajtacsoportok különíthetők el (ültetéstől a szedésig eltelt napok alapján):

    – rövid tenyészidejűek (60–90 nap),

    – középhosszú tenyészidejűek (90–120 nap),

    – hosszú tenyészidejűek (120–170 nap).

Felhasználása:

Beltartalom:
    A fejes káposzta táplálkozási értékét elsősorban a benne található B1-, B2- és C-vitamin adja. C-vitaminból 50 mg/100 g található benne, melyből savanyított állapotban is 80–85%-ot őriz meg. 2–3% fehérjét és 1,5–2,5%-nyi cukrot tartalmaz. A vitaminok közül a fejes káposztában a C-vitamin a legfontosabb. A fajták cukortartalma 3% körüli értéket mutat, amely a tárolásra való fajtákban kisebb, a savanyításra termesztettekben nagyobb.

    A fejeskáposzta-fajták szárazanyag-tartalma 6–8%.

Kedvező elővetemény
Kép Az elővetemény fogalma jelöli azt a fő kultúrnövényünket megelőző növénykultúrát, amelyet talajjavítási, költséghatékonysági vagy
időkihasználási céllal vetünk vagy ültetünk. Ilyen esetben az elővetemény "lekerülése" jelenti számunkra azt az időpontot, amikor az előző kultúra betakarításra kerül.
A különböző kultúrnövények különféle előveteményeket igényelnek, majd azután különböző talajmunkálatok elvégzését követelik meg, mielőtt a fő kultúra vetőmagja vagy palántája a területre kikerül.
Az elővetemény kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy:
  • Ne legyen érzékeny a főtermény betegségeire.
  • Ne legyen konkurense a tápanyagok felhasználásában.
  • Lehetőleg a talaj más mélységéből használja azokat.
:

Kedvező utóvetemény
Az utóvetemény fogalma jelöli azt a fő kultúrnövényünket követő növénykultúrát, amelyet talajjavítási, költséghatékonysági vagy idő-kihasználási céllal vetünk vagy ültetünk. Alkalmazhatunk utóveteményt a gyomosodás elkerülése érdekében is.
A különböző kultúrnövények különféle utóveteményeket igényelhetnek
Az utóvetemény kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy:
  • Ne legyen érzékeny a főtermény betegségeire.
  • Ne legyen konkurense a tápanyagok felhasználásában.
  • Lehetőleg a talaj más mélységéből használja azokat.
:

Kedvező társítás:
Azokat a növénytársításokat tekintjük kedvezőnek, melyeknél az egy időben, egymás mellett, egymás közt termesztett növények Akár árnyékolással, vagy egymás kártevőinek elriasztásával, vagy a tápanyagok feltárásával segítik egymást.
A társítás kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy:
  • Ne legyenek érzékenyek egymás betegségeire.
  • Ne legyenek konkurensei a tápanyagok felhasználásában egymásnak.
  • Lehetőleg a talaj más mélységéből használják azokat.
:

Kedvezőtlen társítások:

Talaj:

Tápanyag:
    A fejes káposzta csak jó tápanyag-ellátottságú talajon ad kielégítő termést, elsősorban nitrogénigénye nagy. Korai termesztésben a tápanyagok hiánya különösen a koraiság csökkenésében mutatkozik meg.
    Nitrogén

    A foszfor

    A kálium

    A kalcium

    A magnézium


Betegségek:
      Csíra- és palántakori betegségek

      Gyökérfekély – Olpidium brassicae; Pythium aphanidermatum; Thanatephorus cucumeris

      Peronoszpóra – Peronospora parasitica

      Kiültetéstől betakarításig fellépő betegségek és kórokozók

      Káposztamozaik – Cauliflower mosaic caulimovirus ; Turnip mosaic potyvirus

      Feketeerűség – Xanthomonas campestris pv. campestris

      Káposzta gyökérgolyva – Plasmodiophora brassicae

      Peronoszpóra – Peronospora parasitica

      Fómás betegség – Leptosphaeria maculans, anamorf: Phoma (szin. Plenodomus) lingam

      Alternáriás betegség – Alternaria brassicae; . brassicicola

      Fuzáriumos sárgaság –Fusarium oxysporum f. sp. conglutinans

      Feketeerűség – Xanthomonas campestris pv. campestris

      Tünetek: A fertőzött magból kelő növények elpusztulnak, vagy a fejlődésben erőteljesen visszamaradnak. A levélerek a levél szélétől kiindulva elfeketednek. Az erek által határolt V-alakú területek sárgulnak, barnulnak, végül elszáradnak. A tövet elvágva edénynyaláb-barnulás látható.

      A kórokozó biológiája, környezeti igénye: A kórokozó a talajban, vagy a talajba került fertőzött növényi részekben, ill. a vetőmagban marad fenn. A betegség viszonylag magas hőmérsékleten, párás, csapadékos időben, vagy öntözött állományokban hatalmasodhat el.

      Védekezés: Tartsuk be a vetésforgót. Mivel a magvak melegvizes kezelése csak részleges védelmet nyújt, elsődleges fontosságú az egészséges vetőmag, ill. palánta használata. A fungicides kezeléseket megelőző jelleggel az időjárás, valamint az öntözés figyelembevételével, rézoxid hatóanyaggal kell elvégezni, majd 7–14 naponta ismételni.

      Peronoszpóra – Peronospora parasitica

      Tünetek: A palántanevelés során a sziklevelek és az első lomblevelek fonákán fehér penészkiverődés látható. Később a fertőzött leveleken sárgászöld, majd barnuló szögletes foltok alakulnak ki, melyeken sötét, apró nekrózisok (szövetelhalások) képződnek. A fonákon párás időben megjelenik a gomba konídiumtartóinak tömege.

      A kórokozó biológiája, környezeti igénye: a kórokozó micélium, vagy oospóra alakban telel át a termesztett, vagy vadonélő keresztesvirágzatú növények maradványaiban. Ivartalan szaporítóképletei, a sporangiumok nem zoospórákkal, hanem közvetlenül, azaz konídiumként csíráznak a levél felületén. Fejlődéséhez alacsony, 8-10 °C-os hőmérséklet, és magas páratartalom szükséges, ezért a nyár folyamán fertőzéssel nem kell számolni.

      Védekezés: Legalább kétéves vetésforgót alakítsunk ki a palántanevelő területeken. Ellenálló fajtákat termesszünk. A fertőzött leveleket távolítsuk el. Kémiai védekezést – a permetlé lefolyásának megakadályozása végett – kis cseppmérettel, mankoceb, réz, vagy azoxistrobin hatóanyagokkal végezhetünk.

      Alternáriás betegség – Alternaria brassicae; A. brassicicola

      Tünetek: minden földfeletti részen megjelenhetnek. Legjelentősebb veszteségek a magtermesztésben keletkeznek. A leveleken először apró, sárga foltok képződnek, melyek növekednek, megbarnulnak, beszáradnak. A foltok mérete eléri a 10–20 mm-t. Felületük zónázott, rajtuk nedves időben a gomba sötét penészbevonatot alkot. A magszáron hasonló, de kissé megnyúlt ovális foltok alakulnak ki. A fertőzött becő idő előtt felnyílik, a magvak kiszóródnak.

      A kórokozó biológiája, környezeti igénye: A vetőmag mind külső, mind belső fertőzés eredményeként hordozhatja a kórokozót, amely a növénymaradványokban szintén képes áttelelni. A fertőzéshez magas, 30 °C körüli hőmérséklet szükséges, így a betegség fellépésével a nyár második felében kell számolni.

      Védekezés: A fertőzött növénymaradványokat szántsuk le. Tartsuk be 3-4 éves vetésforgót. Egészséges, csávázott magot vessünk. Vetőmagtermesztésben az állománypermetezés elengedhetetlen. Erre a célra folpet, kaptán, mankoceb, ill. azoxistrobin hatóanyagú készítményeket használhatunk. A kezeléseket a fejesedés idején, ill. a magszár kialakulásakor kell elkezdeni, és az előírásoknak megfelelően többször meg kell ismételni.


      Gombabetegségek:

      Baktériumos betegségek:
      Hiány betegségek:

    Állati kártevők:
      Talajlakó kártevők (Cserebogár-pajorok; pattanó bogarak drótférgei)

      A fajokkal kapcsolatos leírást lásd a kukoricánál.

      Legyek (Nyári káposztalégy – Delia floralis; Szőröslábú viráglégy – D. florilega; Fésűslábú viráglégy – D. platura; Tavaszi káposztalégy – D. radicum)

      A nyűtípusú lárvák a hajszálgyökereket, később a főgyökereket károsítják. Behatolnak a szárba. A károsított növények fejlődése vontatott, a talajból kihúzhatók, később elpusztulnak. A lárvák kártétele fejesedéskor rendellenes fejlődést von maga után. A fejesedés elmaradhat. A vöröskáposzta feje kisebb lesz, a karfiólrózsák pedig korcsosodnak.

      A 3 nemzedékes tavaszi káposztalégy kora tavaszi nemzedéke okozza a legsúlyosabb károkat. A fésűslábú és a szőröslábú viráglegyek kártételét a lárvák gyökérpusztítása teszi súlyossá.

      Védekezés: Kerüljük a tápnövények közelségét. Friss gyeptörésbe ne termesszünk káposztaféléket. Jó agrotechnikával és harmonikus tápanyag utánpótlással segítsük elő a növények gyors fejlődését. A palánták kiültetésekor javasolható az inszekticid hatóanyaggal való beöntözés.

      Káposztabolhák (Fekete káposztabolha – Phyllotreta atra; Közönséges földibolha – Ph. cruciferae; Nagy káposztabolha – Ph. nemorum; Kis káposztabolha – Ph. striolata; Feketelábú földibolha – Ph. nigripes; Közép káposztabolha – Ph. undulata)

      Fő károsítók az imágók, amelyek a levelek felületén kör-alakban hámoznak. A visszamaradt epidermisz a levelek növekedésekor kiszakad és ennek következménye, hogy 1,5-2 mm átmérőjű lyukak látszanak. A károsítás gyakoriságától függően a növények fejlődésükben visszamaradnak, súlyos esetben (pl. 2003-ban) elhalnak. A felsorolt fajok közül kivételt a nagy káposztabolha képez azzal, hogy lárvái a levéllemezben aknáznak. A többi faj lárvája viszont a gyökereket fogyasztja. A káposztabolhák felszaporodására az egymást követő napfényes, meleg, aszályos években kell számítani.

      Védekezés: Az agrotechnikai eljárások minőségi elvégzésével és harmonikus tápanyagellátással a növények gyors fejlődése biztosítható és ezzel együtt elősegítjük a kártevőkkel szembeni tolerancia érvényesülését. Gondoskodjunk a keresztes virágú gyomnövények gyérítéséről. Csapadékhiányos időszakban előnyös a rendszeres öntözés, mert ezzel elősegítjük a növények gyors fejlődését, ugyanakkor riasztó hatást gyakorolunk a bolhákra. Az imágók tömeges jelentkezése esetén célszerű a kémiai védekezés hatékony készítményekkel való elvégzése.

      Házatlan csigák (Szántóföldi meztelen csiga – Deroceras agreste; Hálózatos meztelen csiga – D. reticulatum; Sárga pince csiga – Limax flavus; Nagy meztelencsiga – L. maximus)

      A házatlan csigák kedvelt tápnövényei közé tartoznak a káposztafélék. A tápnövények alsó leveleit károsítják, de előfordul, hogy a kialakult fejekbe is berágnak. Az utóbbi években terjedőben van hazánk területén a spanyol csupasz csiga, amely szaporábbnak és károsabbnak tűnik a hazai faunában létező fajoknál.

      Védekezés: Nedves csali helyek biztosítása (vizes rongy, deszka) csalogató anyagok kitétele, pl főtt burgonya héja. Limacid hatású hatóanyag a metaldehid és a paraffinolaj.

      Káposztapoloska (Eurydema. ornatum), Déli káposztapoloska (E. ventrale)

      Az imágók és a lárvák szúró-szívó szájszervvel táplálkoznak. A szúrás helyén fehér pontszerű, majd sugár irányban kiterjedő foltok láthatók. A szúrások gyakoriságától függően az egész levélfelület károsodhat, amely később elhal és lehull. A kártételekre leginkább érzékenyek a fiatal palánták. A fajok tömegszaporodására az egymást követő meleg nyarú években lehet számítani.

      Védekezés: Gyérítsük a keresztes virágú gyomnövényeket. A poloskák betelepedése előre jelezhető és annak alapján a kémiai védekezést az imágók ellen kell foganatosítani a tojásrakást megelőzően.

      Káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae)

      Az imágók és a lárvák együttesen alkotnak népes kolóniát a levelek fonákán. Táplálkozás hatására a levelek deformálódnak, a szúrással sebzett részek elhalnak. A kolónia nagyságától függően részleges vagy teljes levélelhalás is bekövetkezhet. A fiatal palánták nagy egyedszámú kolónia esetén teljes egészében megsemmisülnek.

      Tojás alakbakban telelnek a gyomnövényeken, vagy a káposztamaradványokon. Tavasszal a hőmérsékleti viszonyoktól függően fejlődnek ki az ősanyák, majd azok utódai, amelyek nemzedékszáma elérheti a 15-öt.

      Védekezés: Egyedszám gyérítő hatása van a káposzta maradványok és a gyomnövények megsemmisítésének. A védekezések során azokat a készítményeket alkalmazzuk, amelyeknek kímélő hatása van a természetes ellenségekre. Az első szárnyasok berajzásával egy időben célszerű az inszekticid használat.

      Talajszinten károsító bagolylepkék (Felkiáltójeles bagolylepke – Agrotis exclamationis; Vetési bagolylepke – A. segetum; Ipszilon bagolylepke – A. ipsilon)

      A fiatal növények tőpusztulását a talaj felszínén történő szárrész rágás okozza. Az idősebb növények talajhoz közeli leveleit átrágják, szabálytalanul lyuggatnak. A fajok 2 nemzedékesek. A fő kártételt az első nemzedék lárvái okozzák a fiatal növényeken.

      Védekezés: Gondoskodjunk a gyomnövény-mentességről, akadályozzuk meg azok virágzását. A fiatal hernyók ellen hatásos lehet a talajfertőtlenítés.

      Lombszinten károsító bagolylepkék (Gamma bagolylepke – Autographa gamma; Saláta-bagolylepke – Lacanobia oleracea; Káposzta-bagolylepke – Mamestra brassicae); C-betűs bagolylepke – Xestia c-nigrum)

      A kétnemzedékes fajok lárvái a káposztalevelek lemezét szabálytalanul átrágják. Néha az erek közötti részt teljesen elfogyasztják. Különösen veszélyes a második nemzedék lárváinak táplálkozása, mert berágnak a káposztafejbe, amely erősen szennyezett lesz ürülékkel és rágcsálékkal. A következmény a káposztafejek bűzös rothadása lehet.

      Védekezés: Csökkentsük a táplálkozás feltételeinek lehetőségét, gyérítsük a virágzó gyomnövény állományokat. Rajzásvizsgálattal ellenőrizzük az egyedszámot. A növényleveleken számoljuk meg a tojáscsomókat és ha szükséges, alkalmazzunk kitinszintézis gátló, vagy baktériumot tartalmazó hatóanyagú készítményeket. A védekezés az alkalmazott készítményektől függően a tojáscsomók vagy a fiatal, még együttlévő hernyók ellen kerüljön kivitelezésre.

      Fehér lepkék (Káposztalepke – Pieris brassicae; Repcelepke – P. napi; Répalepke – P. rapae)

      A hernyótípusú lárvák először a levélfonákon hámozgatnak, később átrágják a levéllemezt, amely szembetűnő a szabálytalan kárkép miatt. Tarrágás esetén csak a levélerek maradnak meg. A fajoknak évente 2-3 nemzedéke van, amelyek gradáció esetén nyár közepére, végére szaporodnak fel.

      Védekezés: A tojáscsomók kis területen elpusztíthatók. A védekezések parazitoidkímélők legyenek. A védekezés optimális időpontját a tojások és a fiatal lárvák ellen határozzuk meg.

      Repceszár-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus)

      Elsősorban a karfiolt veszélyezteti. Az imágók korán (március) megjelennek a palántákon, de még a nyár közepén is megtalálhatók. Rágásukkal kisebb jelentőségű károkat okozhatnak. Lárváik a növény szárába és a levelek fő erébe aknáznak, azokat kiüregesítik és a növény töve felé haladnak. A lárvakártétel súlyosságát jelzi a növények visszamaradt fejlődése, a levelek és a növények pusztulása.

      Védekezés: Kerüljük a repce és más egyéb keresztesvirágú növények közelségét. Gondoskodjunk a keresztesvirágú gyomok gyérítéséről. Az inszekticid alkalmazásának optimális időpontja az imágók elpusztításában jelölhető meg, mert így tudjuk elejét venni a súlyos lárvakártételnek.

      Káposztamoly (Plutella xylostella)

      Kárt okozó fejlődési alak a hernyó, amely a levéllemezben aknáz. Az L2-es lárvastádiumot követően a hernyók a levél fonáki részén találhatók, és ott hámozgatnak. Az idős (L4) lárvák a levéllemezt átrágják, lyuggatják. A fiatal növények fejlődésben visszamaradnak. Évenként fejlődő nemzedékeinek száma 3-4, ezért tehát a tenyészidőszak egészében jelen vannak. Védekezés: Felszaporodását biológiai ellenségei korlátozzák, ezért a védekezést parazitoidkímélő készítményekkel végezzünk.

      Dohánytripsz (Thrips tabaci)

      A lárvák és az imágók a leveleket szúrják meg, és ezt követően veszik fel a táplálékot. A leveleken ezüstösen csillogó fehér foltok láthatók. A károsított növényrészek elhalnak, aminek további következménye a káposztafej deformációja.

      Általában:

      Védekezés: A populáció egyedszáma mérsékelhető a gyomok gyérítésével és a növénymaradványok megsemmisítésével. Kémiai védekezés esetén a levéltetvek ellen hatásos készítmények alkalmazhatók.A gomba, baktérium és vírusos betegségek évjárattól függően okoznak kárt a káposztaféléken. Tő és gyökérrothadás, valamint palántadőlés kezelésére Previcur, Fundazol, Dithane használunk.

      A száraz, meleg időjárásnál fellépő lisztharmat ellen Thiovit használható. Esős, hűvös időjárás esetén fellépő peronoszpóra és alternáriás szárazfoltosság ellen Amistar, Rézoxiklorid 50 Wp stb. használható. Baktériumos betegségek ellen réztartalmú szerekkel védekezünk Pl. Champion 50 WP



    Víz igény:

    Fény igény:
      közepes, napi 10 órás 5000–6000 lux erősségű megvilágítást igényel. A hosszú tenyészidejű, s különösen a tájfajták erősebb megvilágítással is jó termést hoznak, de a korai fajták erős fény hatására kis fejeket képeznek.

    Hőigény.
      általában kicsi. Hőmérsékleti optimuma 13±7 °C. A jarovizációhoz fejlődési szakaszonként és hőmérsékleti értékenként változó időtartam szükséges. A legtöbb káposztafajta magszárképződésének megindításához 4–7 °C esetén elegendő a 3–4 hetes hideghatás, de 10 °C körüli hőmérsékleten már 6 hetes kezelés szükséges. A hideghatás sikere a 7–9 leveles fejlettségi korban a legbiztosabb, a kisebb növények még alacsonyabb hőmérsékleten, illetve hosszabb idejű lehűlés hatására sem mennek magszárba.

    Fajták a fórumon:
    Csírázási idő:
      nap

    Gondozása:

    Hozam:

    Forgalmazók a fórumon:

    Megjegyzés:
      Tenyészideje 60-130 nap között váltakozik. Ebből adódik, hogy a szaporítás ideje kimondottan a termesztési célhoz és a technológiához igazodik. Ültetési ideje március végétől július elejéig a leggyakoribb. A palántanevelés ideje a palántanevelés módjától és a környezeti tényezőktől függően 4-9 hét. Magvetéstől kelésig 18-20 °C, keléstől tűzdelésig 14-18 °C, palántanevelés idején 12-18 °C melegről kell gondoskodni, majd fokozatosan az edzéskor nappal 8-12 °C, éjjel 7-8 °C. szükséges. Az éjszakai léghőmérsékletet 2-4 °C-kal mérsékeltebben kell tartani, de 8 °C alá ne essen a hőmérséklet, míg a talaj hőmérsékletét 12-15 °C-kal kell biztosítani. A nem edzett palánták kiültetés után csak gyengén fejlődnek, ezáltal nem valósul meg az egyszerre szedés lehetősége.
      A kellően fejlett palánta neveléséhez korai szabadföldi termesztéshez 5-6 hét, szabadföldi termesztés céljára, szabadföldi ágyban 4 hét szükséges. A fejes káposzta palántanevelése rövid ideig tart, ezért nem szükséges tűzdelni. A kistermelők gyakran amikor a növények 2-3 hetes korúak és megjelennek az első lomblevelek, alkalmazzák a tűzdelést.
      A fejes káposzta meszes talajon tűri a monokultúrát is, de természetesen csak akkor, ha az ilyenkor nagyobb fertőzési veszélyt jól szervezett növényvédelemmel semlegesítjük.
    Témák a fórumon: