Othello
Vissza a katalógushoz     Új hozzászólás
Tetszik:   166                   fater52         2022.02.08. 17:45

Több éve termelek otellót. Elvileg rezisztens fajta, de mind a peronoszpóra, mind a lisztharmat ellen kell permetezni. Két éve megjelent a lisztharmat múlt évben szinte teljesen levitte. Volt már ilyen fertőzésem kb 20 éve, de az nem volt ilyen mértékú. Mindíg kap lemosót, az kénes.Vegetációs időszakban nem lehet kénnel permetezni, mert lehullajtja a leveleit.Nálam 17-18 cukorfokra érik be október második felére. ( Ha nincs korai fagy). Bár nem engedélyezett, én csinálok bort belőle, kellemes asztali, nem egy cabernet. Nálam ládában lerakva egy sorban eláll akár januárig.



Tetszik:   204                   Kertész         2021.12.21. 17:01

A mai napig művelésben van. Öreg 120 éves tőkéket tettünk kordonra. Nagyon sokáig lehet a tőkén tartani, sőt előnyös számára, igaz ekkor savai és termés átlaga csökken. Nagyon jól eltartható télen. Kimondottan rövidcsapos, 1-2 rügyre metsszük. 1 m tőtávolság esetén tőkénként (felső tőkefej) maximum 10 rügy. Hideg tavaszokon elfagynak rügyei, de alvó rügyből is szép termést képes adni. Mátrai borvidéken maximum 18-20 mustfokra képes. Magja 1-2 szem melyek bogyóihoz viszonyítva nagyok, néha kellemetlenül nagy (száraz hideg években). Íze Labruszka ízű, édesebbnek tűnik mint valójában így cukorbetegek is mértékkel fogyaszthatják. Évente egyszer permetezzük, zöldfakadás előtt 1 héttel, lemosó permetezésként. Mivel érzékeny a gubacs atkára parafinolajos lemosózzuk. Zöldmunka igénye kevés, egyszeri hajtás és kacsozás, visszakurtítás azt sem bánja ha csak kaszáljuk a füvet sorai között. Borkészítéshez, melynek a leg ideálisabb, bogyóit 2 hétig cefrén tartjuk (régi pinceszer). Ekkor minden nap csömöszöljük, hogy színét a szőlő héjból oldja. Boránál, szerintem csak a Tokajié a jobb.



Tetszik:   211                   Marcell         2021.12.21. 13:08

Az Othello észak-amerikai eredetű, kék bogyójú, direkt termő szőlőfajta.

Az érvényben lévő magyar Bortörvény rendelkezése szerint a direkt termő fajta ültetvényeit 2000 végéig ki kellett vágni.
Csak kiskertekben, étkezési szőlőként jelenhet meg.
A direkttermő megnevezés a filoxéra megjelenése óta használatos.
A 19. század második felében a behurcolt kártékony rovar végigpusztította Európa szinte minden ültetvényét, teljesen átrajzolva az egyes borvidékek fajtaválasztékát.

Tőkéje középerős növekedésű, Talajtól függően közepes vagy bőtermő.
Levele sárgászöld, sima, ötszögletű, hosszú tölcséres.
Fürtje közép-nagy, gúla alakú, hengeres, tömött.
Bogyói középnagyok, kissé megnyúltak, sötétkékek, erősen hamvasak piros húsúak, héjuk vastag.
A kék szín nemcsak a bogyó héjában, hanem a húsában is megtalálható.
Szeptember végén, október elején érik, de sokáig a tőkén tartható.
Rothadásnak, fagyoknak, filoxérának ellenálló, de a szárazságot rosszul tűrő fajta.
Bora rubinpiros, enyhén "labruska" ízű és illatú, csersavban gazdag, kitűnő asztali vörösbor készíthető belőle.

Az egyetlen szőlő, amit mindig szívesen eszem.
Gyerek koromban a kert egy része csak Othello szőlősorokból állt, nagyapám (is) imádta. :)