Elmesélem, hogy hogyan tettem tönkre a mutsus sövényt
Hajdan, sok évvel ezelőtt, nagyon todományosan, rengeteget utánaolvasva, telepítettem egy alma sövényt. A támrendszer adott volt, régi beton szőlő-kordonoszlopok, viszonylag erős drótok régről kihúzva, öt oszlopköznyi hely. Három-három kis fát raktam oszlopközönként: mutsu – idared – mutsu. Úgy vettem faiskolából őket, megfelelő rendes törpésítő alanyon, már nem emlékszem hogy milyenen. Mindenesetre szépen sikerült a vázágakat kétfelé V-alakban vízszinteshez képest 30 fokban kinevelni, a szomszéd fácskáét nyugodtan szabad volt nekik keresztezniük, kialakult szépen a sövény, a szemem nagy gyönyörködtetésére. Viszont az évek során valahogy úgy alakult, hogy főleg az idared hozott rendesebben termést, a mutsu rendszerint nem teremte agyon magát (pedig nem a triploidsága volt a probléma, mert még sok más féle-fajta almafánk van ugyanott, közvetlen közelben, tehát a megporzással nem lehetett gond). Mindenesetre arra is rájöttünk lassacskán, hogy az idaredet nem is szeretjük, nem fogy nálunk, a mutsu viszont egészen a kedvencünk lett.
Így idén tavasszal érett meg az elhatározás, hogy az idaredet kiirtjuk, a mutsut megtartjuk, ennek megfelelően a megmaradó fáknak is jó sok helyük lesz, biztos jobban is fognak teremni, szóval minden tökéletes lesz. Neki is álltam láncfűrésszel, és közvetlenül a talajszinten szépen kifűrészeltem minden oszlopközben a szélső fákat, hogy csak a középsők maradjanak meg. Mert így lesz nekünk majd sok jó finom mutsu.
Csak hát így pont a mutsut gyilkoltam le, és az idaredek maradtak meg.
Ögyes, szokták mondani
Na de majd a jövő tavasszal jól át fogom oltani őket mutsuvá. Úgy tervezem, hogy február 10 körül beszerzek mutsu oltóvesszőket, jól elrakom nejlonzacsiban hűtöszekrénybe, és március 31 körül héj alá oltok.
Majd elmesélem, hogy sikerült-e.
Óh, te szegény...
