Genadix 4: most úgy az érésidő közepe táján. Közepes méretű, igen tetszetős, teljes érésben erősen leves (könyökig akár), a fehér húsúakra jellemző ízzel. Számomra csak teljesen megérve igazán jó - ekkor már félmagvaváló vagy éppen magvaválónak is tekinthető. Kicsivel előtte (amikor más őszibarackot simán leszed az ember a fáról, mert benyomva puha tapintású) nekem két dolog nem tetszik benne: duránci és a nagyobb baj, hogy a maghoz közel eső rész gyakorlatilag éretlen, zöldes színezetű. Kicsivel több cukrot is el tudnék képzelni benne, de az is lehet, hogy ez a Sugar Time után nem is olyan meglepő.
Összefoglalva: aki szereti a fehér húsú őszibarackot, nem fog benne csalódni (legfeljebb egy nagyon kicsit). A szüretelés idejével tehát vigyázni kell (ja, és eléggé ragaszkodik a fához, kivétel, amikor már nagyon-nagyon érett). A nyári nagy melegben kifejezetten üdítő lehet a fogyasztása.