Bele lehet abba jönni. Venni kell egy doboz pálcát, meg összeszedni jó vastag vasakat. A betonvas is nagyon jó. Az nem ég át, meg lehet tanulni ívet fogni és tartani. A vasat nem árt rögzíteni, és úgy kezdeni, hogy a könyöködet letámasztod. (sokan izgulnak és nem fix a kéztartásuk miatta) A pálcát nem koppintani kell, hanem húzni. Mintha cirógatnád a vasat vele. Az áramerősséget fel lehet tekerni, úgy könnyebb ívet fogni. Ha megy az ívfogás/tartás, el lehet kezdeni gyakorolni a varratkészítést. Nem kell nagyon mozgatni a pálcát, csak egy kicsit. Ha jó a pajzs, látni ahogy képződik a varrat. A pálcát érdemes kicsit megdönteni, kb 75 fokban, hogy az olvadék ne a haladás irányába menjen. Ha ez is megy, akkor jön a trafó kitapasztalása. Lehet próbálni vékonyabb anyagokat is. Aki gyakorlott, az koppintva is simán tud ívet fogni. Én simán végignyomom a pálcát fröcskölés, ragadás, stb nélkül, pedig én is csak magamtól tanultam. Kis idő után, már koppintás után, az ív hangjáról tudjuk hogy jó-e az áramerősség. Szóval nem ördöngősség, csak gyakorolni kell, és utána nekifogni a tényleges munkához. A gond akkor van, ha valaki kihagyja a gyakorlást. Az ugyanis nem tud hegeszteni, ezért azt sem tudja jó-e a pajzs. Nem lát tőle, nem tudja időben odatenni a szeme elé, mert beragad neki a pálca, és a sok rutintalanság mellé egyik kezével még a munkadarabot is fogni akarja. Vagyis úgy akar dolgozni mint egy profi, meg nem válogatott eszközökkel, mindenféle tudás nélkül. Aztán jön az égési sebek ellátása, krumplireszelés, káromkodás.