KEFIRES LÁNGOS. Ezen étel elkészítését a Margit2 fórumban tanultam. A hagyományos olajban sült lángossal az a bajom, hogy miután elolvastam az olaj gyártási technológiáját, azóta nem mérgezem magam vele. Ez a lángos, amit most közreadok, olaj nélkül készül. S mert feltét lesz rajta, inkább hasonlít kinézetre a pizzához, mint a hagyományos lángoshoz. Ha a magyar hagyományok szerint választanánk hozzá nevet, akkor a
lepénykenyér feltéttel lenne nekem a színpatikus elnevezés, de nem a név a lényeg. Maradjunk az eredeti név mellett, tehát kefires lángos.
Az alapanyag elkészítéséhez a képen láthatók szükségeltetnek. Kb. 1kg héjában főtt áttört krumpli. 3db 2dl-s kefir, némi só (kb. 1dkg). Én Erdélyi adalékmentes sót használok. A lisztnek és az élesztőnek fele kell csak.
Először egy mélytányérba öntöm az egyik kefirt és a fél élesztőt:
Majd összekeverem őket és a krumplira öntöm:
Ugyan ezt teszem egy másik kefirrel és a tojással, majd a harmadik kefirrel együtt a krumplira öntöm. Természetesen, ha tányér helyett tálat használunk, úgy egy menetben is megoldható az összekeverés művelete. Majd beleszórva a lisztet, alaposan összedolgozom. Ezek után kapunk egy masszát, melynek sűrűségét nokedli állagra kell beállítani, tej vagy víz hozzáadásával. Ezzel az alapanyag elkészült, tegyük a hűtőbe, ahol az élesztő hatására alaposan megdagad. A képen hűtés előtti állapotban látható.
Azért, hogy lepényünk ne csak laktató, de finom étel is legyen, készítsünk hozzá feltétet. Nem cifrázva a dolgot bár milyen párolt zöldséget szórhatunk majd sütéskor a lepényünk tetejére. Én az évszaknak megfelelő zöldségeket apróra vagdosva, egy serpenyőben kevés sóval összepárolom. Először fedő alatt, majd ha levet eresztett, a só és a hő hatására, leveszem a fedőt, hogy párologjon el belőle a víz. A képen látható variációt szegfűgombából, piros paprikából, hagymából és paradicsomból készítettem, mert éppen szeptember végén ez termett a kertemben. Augusztusban esők hiányában gombám nem nőtt, akkor fokhagymás padlizsánból pároltam köretet. Biztatok mindenkit, hogy ízlésének és lehetőségeinek függvényében bátran kísérletezzen a különböző zöldségekkel. Ha jó a lepénykenyér, ami az étel alapja, azt már nem tudja elrontani. Ezt is tegyük a hűtőbe. A következő napokban, ha éhesek leszünk, vegyük őket elő:
A kisütés menete a következő:
1.Felforrósítok egy serpenyőt, majd vajjal megkenem az alját és oldalát. (Aki veszélyeztetni akarja maga és családja egészségét, az ugyanezt, olajjal is megteheti.)
2. Belehelyezek egy levesmerőnyi masszát.
3. Kanállal szétnyomkodom. Ha megfelelő az alapanyag állaga, akkor a kanál élével nyomkodva könnyen szétlapítható. Szinte szétfolyik a nyomkodás hatására. Ha nem akar szétterülni, hanem mint a ragasztó minden áron egyben kíván maradni, akkor tejjel, vagy vízzel összekeverve hígítani kell. Amikor egyik fele pirosra sült, megfordítom, rászórok a feltétből és reszelek rá sajtot. Ennek az ételnek az is nagy előnye, hogy nem kell az összeset azonnal kisütni. Általában hét végén, amikor jobban ráérünk, előkészítünk egy hasonló mennyiségű alapanyagot és azt hét közben naponta, amikor munkából hazaérek, azonnal felteszek egy adagot a serpenyőbe, és amíg átvedlek az otthoni énembe, addigra meg is sül. A végeredmény a képen látható. Én ezt uborkasalátával fogyasztottam, de kinek mi ízlik, azzal egye meg.