Spoli 2018.12.13. 00:16
Válasz wogboy (18758) hsz.-re
Olvasás
18767
Nem szorosan ehhez tartozik, csak erről jut eszembe, hogy lehet, hogy más úgy fogalmazná, hogy irigylésre méltó a hozzáállásod ezekhez a dolgokhoz - így is lehet fogalmazni - én úgy fogalmazom, hogy számomra tiszteletre méltó! Magam nem hinném, hogy valaha is kedveltem volna az ilyen munkákat, de ez egy dolog. Az a nagyon jó, és tiszteletre méltó, hogy van aki kedveli, és jókedvvel, hozzáértéssel csinálja.
Valamikor én is meglehetősen sokmindent babráltam idehaza, amikor fiatal(abb) voltam, meg még szükség is volt rá. Ma már fogalmam sincs, hogy miként voltam képes elkészíteni teljesen egyedül a komplett garázstetőt, feltenni a 4000x150X50 es gerendákat, elkészíteni a komplett plafondeszkázást, utána a tetőtartó gerenda háromszögeket elkészíteni, majd felpakolni, és végül feltenni a 2000x1000 es eternit hullámpalákat, és rögzíteni. Ez csak egy példa. De alakítottam át teljesen egyedül, komplett bontással, és újraszereléssel a teljes fürdőszobát, csövezéssel, szaniterekkel, és csempe-padlólappal együtt. Ha nem tudnám biztosan, hogy én csináltam - és még számos hasonló dolgot a bútor asztalos munkától kezdve a kőműves munkákig - nem is hinném el. És esküszöm bármire, nem is értem miként voltam rá képes. Hiszen soha nem kedvelem az ilyen melókat, és alapvetően nem vagyok, és nem voltam soha ügyeskezű ember. Ez nem poén, és nem vicc, most csak hangosan gondolkodom.
Ha végig gondolom, csak arra jutok, last but not least: a szükség nagy úr!