Minden szavaddal egyet értek. Apró kiegészítésként csak annyit, hogy ha mégis az említett magasságban vágja el a vesszőt az olvtárs, nyilván akkor is le lehet ívelni, csak úgy már egy arasszal magasabban lesz az ív teteje az általad javasolt alacsonyabb verziónál (de ez már csak szőrszálhasogatás). Persze azért meg lehet azt a vesszőt ropogtatni nyugodtan, csak vigyázni kell vele! Természetesen szerencsésebb, ha alacsonyabban van indítva az egész, így szinte nullára csökkenthető a törés veszélye. Ha úgy adja ki, azt is lehet, hogy ellentétes irányba hajtja le az ember: vagyis a vessző a 'törzs' másik oldalára van lehajlítva. Aztán van olyan is, hogy maga a növény indítja előírás szerűen a vázágnak valót, de őszintén szólva ilyenre inkább csak öregebb tőkénél emlékszem.
Pl. nálam az idén ilyen vesszőn fog indulni a Nagyesda. Már tavaly nyáron nagyon vigyáztam rá, mert tudtam, hogy most tél végén az lesz a lényeg.
Ahogy vízszintesen elindult, a további szakaszt sorozatosan kötözgettem vízszintesre, nem engedtem felfelé. Visszatérve a vessző ropogtatására: egy olyan levágott darabon, amit úgyis csak eldobnátok, javaslom nagyon durván, kis ívben meghajtani. Meglepően későn törik el (még látványosabb, ha előtte leszeditek az elhalt kérget és csak a zöldet hajtogatjátok). Nem gondoltam volna, amikor kipróbáltam. Azóta kicsit másként látom ezt a dolgot.
Még két dolog jutott eszembe az olyan lehajlítással kapcsolatban, ahol kicsit kényszerűségből tényleg szinte derékszöget kéne létrehozni. Az egyik, hogy az okosak szerint a hajlítással egyidőben kicsit meg kell csavargatni a vesszőt, akkor kisebb az esélye a törésnek. A másik pedig a fokozatosság: elsőre csak ideiglenes kötözéssel a még nem végleges helyzetet kell kialakítani és lassanként egyre közelebb lehet kényszeríteni a vesszőt a kívánt helyzetbe.
Valószínű, hogy azt nemesítették tovább. Valóban vékony szálú, ahogy a leírásban van és ez néha gondot okoz a zöldbe-fás oltásnál. 