Először is szeretném megköszönni a reagálásokat, az elismeréseket és kételyeket
Hamarosan próbálok szép sorban mindenkinek válaszolni, illetve most előzetesként egy kis összefoglalót adni, hogyan is képzeltem el nemrégiben az őszibarackkal kapcsolatos viszonyomat.
Kezdem ott, hogy itt Békésben a kiskertekben fehér holló az őszibarack. Nekem volt két-három fám évtizedekkel ezelőtt, amik éltek pár évet, hoztak összesen úgy két kiló gyümölcsöt, majd a törzsük elkezdett rákosodni és rövidesen elpusztultak (igaz, a növényvédelemhez semmi ismeretem nem volt akkoriban, most azért már jóval több van). Éppen ezekért a dolgokért én el nem tudtam volna képzelni, hogy valamikor is őszibarackot is őszibarackkal egyek a
saját kertemből. Amikor 2014. januárjában kajszikat rendeltem Csarlitól, a beszélgetés során szóba került az őb. is és én elmondtam neki, hogy errefelé nem érdemes foglalkozni vele, én biztos nem tudnám megtermelni. Erre a válasza az volt, hogy "miért ne tudnád?" és elmagyarázott egy két dolgot nekem. Ekkor egy kis világosság gyúlt az agyamban és arra gondoltam, mégis meg kéne próbálni - ha csak pár kilónyi saját gyümölcsöt meg tudnék termelni, az már maga lenne a kánaán. Mint mostanra kiderült, jóval jobban sikerült idáig, mint amit előzetesen vártam. Mindezekért pedig nem tudok eléggé hálás lenni Csarlinak, hogy elindított az úton.
Hogy ezeket miért írtam le? Mert én nem kertész vagyok, csak egy amatőr - igaz a lelkesebb fajtából. Vannak fogalmaim a gyümölcstermesztésről, de nem értek hozzá. Ha úgy alakulna, hogy az eddigi gyümölcs bőség jóval lejjebb apadna, az se lenne tragédia, mert az induláskori cél igen alacsonyan lett meghúzva (nyilván azért szeretném elkerülni ezt). Én tehát inkább csak próbálkozom, mint a hályogkovács - kisebb nagyobb sikerrel.