Egyértelműen nagy különbség van a kétféle módon kezelt, kitakart szőlő levélégésének valószínűsége között.
Ha etiolált hajtást takarsz ki, szinte teljesen biztos, hogy azzal ki is nyírtad. Ha már akkor süti a nap, amikor kipattan a rügy, nem fog megégni.
A viaszt nem véletlenül használják olyan nagy előszeretettel. Bevált. Mindent tud, amit tudnia kell. Nem rossz dolog a takarás, de tudni kell a csínját-bínját.
A viasz sokkal egyszerűbb és atombiztos.
Ha egy vesszőt 2-3 levél felett elcsípsz, szerintem nagy biztonsággal el fog pusztulni. Még nem érett meg, nem telt el felette annyi idő, amire szüksége van.
Ezért én nem javaslom. Ha mindenképpen meg akarod tartani a második vesszőt, akkor tedd azt. Nem lesz a növénynek semmi baja. Sőt!
Azt javaslom, hogy a tőkenevelés időszakában hagyj meg minden vagy majdnem minden vesszőt, amit hoz a növény!
Esetleg a második-harmadik évtől válogasd le a kora tavaszi metszéskor a legsatnyábbakat vagy ugyanezeket még nyáron,
amikor már látod, hogy vékonyka, szedd le! Ne nagyon féltsd a szőlőt! Ha nem éri valamilyen különösen nagy gond, akkor nem lesz annak semmi baja.
Túlélő növény!
Végezd el a növényvédelmet, etesd, esetleg itasd, ha úgy látod, szükség van rá, a többit a Természet elvégzi.
Láttad már, hogy nevelik a telepeken az alanyszőlőt? Gondolom, ott is azért csinálják úgy, mert a tapasztalat azt hozta ki legjobb módszernek.
Ha ilyenbe kezdenék, akkor úgy csinálnám, hogy erős tőkét nevelnék, hosszú, nem túl magas támrendszeren futtatnám a vesszőt.
A tőketörzset alacsonyan vágnám el (hogy a megmaradt hely is szolgálni tudjon a friss vesszőknek), ott képeznék ki egy jó alapot az újabb évi vesszőhozamra.
Növényvédelmi megfontolásból a lehető legjobban igyekeznék a vesszők indulási helyének a szétterítésére.
De még sose csináltam ilyent, ezek csak amolyan ötletelések. Kezeld ekként!