Szenzációs felfedezést tettem:
A Concettina, (lapos nektarin) amit eddig savszegény, “csak édes”, emiatt kissé íztelen, nem túl értékes baracknak tartottam, kiderült, nagyon-nagyon finom, csak a szüret időpontját nem jól választottam meg, mert eddig addig vártam, míg a fán puhul meg..
Nagyon nem csináltam jól, s ez úgy derült ki, hogy idén, mivel rengeteg van rajta és a május kicsit hűvösebb volt, később érik a korábbi éveknél.. Emiatt érése igencsak rácsúszott az e hétre már rég leszervezett nyaralásunkra.. Azt hittem mostanra leérik, de még csak pár napja kezdett el nagyon nőni és teljesen bevörösödni.
Mindegy, mondom szedjük egy ládával keményen, vigyük magunkkal, majdcsak bepuhul a héten. Hát két nap alatt meg is tette, de nem is akárhogy.. Nagyon finom lett, 2 napig szobahőmérsékleten, ládában tartva! Maradt sava, de már volt cukra is bőven! Sokkal finomabb, mint a korábbi években.. Hiába, vannak fajták, amiknek a ládában kell bepuhulniuk...