Jó hogy említed a fagyasztást, mert már ki is ment a fejemből: pár napja említettem éppen az élettársamnak, hogy kéne tenni kíváncsiságból pár szem fügét a fagyasztóba (persze utána nyomban el is felejtettem ) Mivel éppen tegnap szedtem egy kis tállal, már teszek is el belőle ...ebben a pillanatban!

Én szívesen ránézek, mert többek között édes szájú is vagyok. Mi minden évben fagyasztunk le fügét, ami nagyon finom különböző húsételek, konkrétan sültek mellé téve. Egyébként konzisztenciáját, a fagyasztás után is elég jól megőrzi. Magas szárazanyag tartalmánál fogva a fagyasztást is jól viseli. Többnyire azonban éretten a fáról a "gallér mögé" elvet valljuk. Nekem három fajta van 2 névtelen és egy Peretta amit tavasszal ültettem ki.

Köszi, nekem is tetszik ... egyet már meg is kóstoltam belőle (ajánlom a komoly kalandokra vágyók túlélő-készletébe - egy fügével kihúz egy napot)

Pedig jól néz ki, nagyon is.

Aki kerüli a cukros ennivalókat, az még a képre is csak óvatosan nézzen! Már csak az utolsó fázis, a száradás van hátra és utána mehetnek a dobozba vagy üvegbe:

Köszi, Jana Nekem nincs gumibarackom, ráadásul hosszú éveken keresztül mindig a piaci hagyományos, általában sárga húsú fajtákból készült a befőtt. Tény, hogy nem ropogós, de nem is mállik szét. A bajom inkább a kissé savanykás ízével van. Nem nagyon, csak egy kicsit. Úgy képzeld el, mintha kevéske kajszi befőttet hozzáöntöttünk volna az őszibarack befőtthöz. (Amúgy nyersen szívesebben eszem a fehér húsúakat)

Igazad van szerintem délkelet. A fehér husú őszibarackok nagyon édesek, finomak evéskor, de befőttnek a gyümölcshús szinte minden esetben puhább például a sárgáknál. Nálunk például továbbra is a baby-gold fajták /gumibarackok vezetnek, mert sem a cukor, sem a dunsztos eljárás miatt nem mennek szét, hanem megtartják ropogós jellegüket és ízüket.

Elég sok őszibarack-befőttet tettünk el idén, sárga- és fehér húsúból egyaránt (Collins, R.Majestic, R. Summer, illetve M. Bianca és Meystar). Kíváncsiságból három fajtát már megkóstoltam: a Majestic tökéletes, a Meystar és a M.Bianca viszont kisebb csalódást okozott, mert van valami olyan íz benne, ami nem kellemes. Nem rossz azért, de a Majestic jóval finomabb. Természetesen rögtön azt feltételeztem, hogy eltevésre a fehér húsú fajták nem igazán alkalmasak. Igazam lehet? Van valamelyikőtöknek ezzel kapcsolatosan tapasztalata?

Olvastam olyan módszerről, hogy félig megaszaljak és akkor szedik ki a magot. Nem próbáltam. Aszaltam már nemtudom szilvát, az sem magvaváló, ráadásul apró is. Elfogyott.

AGENI:
Az olyan szilvát, amelyiknél tökéletesen ragaszkodik a mag a húshoz, milyen módszerrel érdemes aszalni?
Van rá valami okosság? Vagy egyszerűen csak fogadjam el, hogy maggal kell fogyasztani az aszalványt?
Bitang jó fajta, de őszintén szólva örülnék, ha lenne erre valami megoldás.

"Majd meg ennétek még a ..."