Októberben ennyi a Todra. Olvadáskor a hasadék feléig ér. Jön a hólé a Magas Atlaszból.

A Todra hasadék sziklái

Úton a Todra hasadék felé átmentünk egy - általam néven nem ismert - porfészken. Felülről megmutatom.

" Indulni kell, megint, újra menetrend szerint
Még egy forint a világ, nem lóghat a láb.."

Vegyünk búcsút a Szaharától evvel a szimbolikus képpel, a homo, és a vegetáció határán!

Igen, Alibá, igazad van. Amennyire én a kérdezősködésem alapján megtudtam, sokszor az a gond, hogy a szél szinte semmi idő alatt átalakítja a terepet, és hatalmasnak tűnő dűnéket egész egyszerűen egy nap alatt teljesen máshova rak le. A dűnék, öt-hat, sokszor akár 10 emeletes ház magasságúak is lehetnek, és felmenni rájuk már rohadtul nem nekem való. A helyi fiatalok, olyan cuccot húznak a talpukra, mintha hódeszka lenne, hogy a nyomás kisebb legyen, és át tudjanak mászni rajtuk. A tevéket meg szerpentin szerűen viszik át a dűnén, én nem tudom miként teszi, de a teve azért nem süpped be annyira, jól bírja a mászást. Én meg sem próbáltam.

Valamikor itt oázis lehetett. Szegény pálmafák akkor jobb időket láttak. Gondolom az emberek is, akik a falat rakták.

A dűnéken is megkapaszkodik a természet..

Szia Alibá!

Igazad van, a semmit én úgy értem, hogy a dűnéken már sem infrastruktúra, sem épület, sem más nincs. És az a nagyon furcsa dolog, hogy a dűne is eltűnhet akár egy nap alatt, elpakolja a szél egy másik helyre. A Szaharában sokan élnek, főképp a berberek.

Elég népes az a semmi. A kép öt emberről és egy autóról árulkodik. Úgy látszik lassan az egész Föld mindenütt benépesül.

Itt meg épp kisétál egy a semmiből. Mit keresett ott? Tényleg nem tudom.

A dűnék közül jön egy ember, három tevével, kettő arra hátul álldogál. Hogy ki merre és miért, nem tudni, és az sem biztos, hogy ezta dűnét a másnap itt találja. Jön a szél, és odébbpakolja.

Sátrak, és a tűzrakóhely előtte. Éjjel nincs több 1-3 foknál. Hajnalban néha fagypont. Délben akár 30 fok is. Októberben. De majd minden hónapban, csak nyáron melegebb sokkal a déli idő. Az éjszaka, és a hajnal nem.

A fosszília feldolgozó manufaktűrától csak kb. 30 km. a Szahara széle. Ez már ott van, nem túl mélyen, csak kb. 10 km.re sivatagban.

És még egy belőlük.. Ez egy kb. 180 cm magas, 300 cm. hosszú, gyönyörűen kimunkált fosszíliákkal teli kőtábla. Kár, hogy nem tudom hajdanvolt óceáni lények neveit...

Ennek az asztallapnak az anyaga 650 millió éves. Erfoudban készítik, az Atlasz kőlapjaiból. Ára 6000 USD, kívánságra házhoz szállítják. (Nem vicc, tényleg. Nem is lehetne elvinni másképp, a városka a Szahara szélén van szinte.)

Ez már a munka alatt lévő lap, a csiszolással, polírozással..

Ez egy több leletet tartalmazó tábladarab, amelyet már átvizsgáltak, és megbecsülték, mi hiányozhat belőlük.

Közelebbről...

Ez a kődarab a Magas Atlaszból származik, és a folyók, vizek sodorták le a Szahara szintjére. Kb. 650-700 millió éves. Akkor a Magas Atlasz még az Óceán feneke volt. Amit a kődarabban látunk, az egy fosszília. Lesz még belőle.

Falu a völgyben, a vízhez közel. A túloldal zöld, datolyaligetek.

És hogy miért? Illusztráció, valós: Fenn, az út baloldala, a domboldal. Kopár, kiszáradt, fűszál sem terem, vagy alig.





Az út jobb oldala, a völgy. Az a vékonyka víz élteti a datolyaligetet. A talajban elszivárog, a fák gyökerei messze elmennek érte, és harsogó zöldek a levelek.

Ahol különösen nagy kincs a víz..

Ez a folyó a Magas Atlasz lábánál "hömpölyög". Persze a tavaszi hóolvadásnál, valóban zúdul, megy át tökön - paszulyon, és visz amit ér.

Ez egy falu. Ne gondolja senki, hogy néptelen. Viszonylag sokan lakják, csak ők a falakon belül élnek, mikroközösségekben.

Tőlük szinte kőhajításnyira: egy útmenti kávézó belseje. Na ja, ha pénzed van..

Ők egyelőre nem a "nyertesek" közé tartoznak. Nomádok gyermekei.

Iskolából hazafelé. A király betiltotta a 14 év alattiak foglalkoztatását, és kötelező iskolába járniuk. Több 10 kilométerre van az iskola, de egy a lakóhelyükhöz közeli ponton meghatározott időben megjelenik az iskolabusz, elviszi őket az iskolába, és visszaviszi őket iskola után ugyanoda. Mese nincs, suli van.

Az út mellett egy kút közelében két nomád család tábora.

Megy a busz hosszú- hosszú kilométereken át, jobbra, balra semmi, kopár táj. Egyszer csak a semmiből előbukkan egy birkanyáj. Elhaladunk mellette, és újabb legalább fél órán át semmi.. Hogy ezek honnan jöttek, és hova mennek, rejtély.

És ezek képesek oda is felcuccolni, képesek mindenhova felcuccolni. El nem tudom képzelni miként teszik. De megcsinálják. Igaz, félmilliós létzámú hadseregük van, amellé még 200 ezer egyéb fegyveres, azoknak kell a logisztika, és a koordináció.

És honnan van a nomádnak műholdas adás? Mert a tányér önmagában kevés az erősítés nélkül.
Hát innen. Hogy a viharba cuccolták ezt fel ide - meg máshova - meg nem mondom. De a semmi közepén, mobil, térerő, sms, internet.

Marokkóban a mai napig is több százezer ember él nomád életet. Ez azt jelenti,hogy nincs állandó lakhelyük, száz és száz kilométereket vándorolnak az állataikkal, tábort vernek, tábort bontanak. Így aztán teljesen pontosan nem is tudni, mennyi az ország népessége, úgy 40 millió, plusz mínusz 500-800 ezer fő. Ezen a képen egy nomád tábor látható, sajnos nem túl jó kép, buszból, és messze volt. Talán ki lehet venni, hogy a tábor szélén műholdvevő van felállítva, nem is egy.

Tipikus marokkói táj. Lesz még belőle. A kép közepén lévő lyukról. Az úgy van, hogy ha valaki építeni akar egy faluban egy házat, akkor a falus utcájának a végén kijelöli magának a területet, amekkorát gondol. Aztán szerez valakit, vagy valakiket, akiknek markolójuk, meg teherautójuk van. Kijönnek ide, vagy bárhova máshova, ahol a terep ilyen. Nagyon nagy területeken ilyen. megpakolják a teherautót, ha kell fordulnak egy párszor, és hazaviszik az építőanyagot. Ugyanis ez agyagos, vagy egyenesen agyag. Aztán ebből agyagtéglákat készítenek - mint a vályogtéglát - és felépítik a házukat. Pont.

Tipikus marokkói táj részlet. És ezen még a növényzet dúsabb. Hatalmas területek ilyenek, vagy jóval kopárabbak. Viszont a növényzet hirtelen változásai elképesztőek. Későbbi képen lehet majd látni.

Ha már szóbakerült a fa..
Ez ugyan későb volt, nem pont itt, de előbbrehozom. Nekem ez a kép egy csoda. Ez a Szahara széle, kb. Merzauga városkánál. Hogy ez a fa honnan, és miként él meg, - azaz ahogy nézem kettő fa - fogalmam sincs. De ott van, és él!

Szia Alibá!

A törzsük jóval vastagabb az átlagosnál. Sajnos senkitől nem tudtam ott megkérdezni, hogy mi a fák neve, a helyiek nem nagyon beszéltek angolul, igaz,én sem tudok túl jól, de ha megmondják, megértettem volna. Volt, aki arabul válaszolt, de hát az passz!

A lombjuk kicsi ezeknek a fáknak vagy a törzsük vastag?

Szia Hozzászóló!

Valóban. Több az ember, több a fogyasztás, több a mocsok.. Nagyságrenddel. A gond az, hogy ahol a legszegényebbek élnek, ott az életük érdekében leszarnak minden ilyen szempontot, ahol meg a leggazdagabbak hatásköre van, ott a profitjuk érdekében szarják le ugyanúgy.
Azért van ott szépen ilyen vidék is:

Szia Spoli!
1976-ban két hetet Gdanskban töltöttem és szinte minden nap úszkáltunk a tengerben. A közelben ömlött a tengerbe a Visztula és így mi holmi gumicsizmák és nylon szatyrok között úszkálgattunk minden nap. Görögországban viszont egy hajókiránduláson amikor egy honfitársunk egy laza mozdulattal a vízbe dobta a narancshéjat a hajótulajdonos fia azonnal utána ugrott a vízbe és " katasztrófa " kiáltással kihozta és a szemetesbe dobta. A környezetszennyezés nem ma kezdődött, csak mára már tarthatatlanná vált. Eszembe jutott József Attila amint a Dunánál nézte amint elúszik a dinnyehéj.

Szia Hozzászóló!

Igen, sajnos ez nagyon megoldatlan probléma. Marokkóban láttam szinte felsúrolt utcájú városokat, minden szemét nélkül, meg ezt is, amit alább látni. Igaz, azt el kell mondani, ebből volt a sokkal kevesebb. A szomszédainkról itt most nem szólnék, mert csak nem szépeket tudnék mondani.

Szia!

És azt várják, hogy Te meg én szégyelljük magunkat a környezetszennyezésért! Nálunk is mindennapi szinten iparszerűen megvan szervezve a Tisza tónál az Ukrajnából a Tiszán érkezett brutális mennyiségű szemét kiszedése, szelektálása, eltüntetése.

Az árnyoldal! van belőle...

Szia Hozzászóló!

Valójában a múltjukat ilyen szempontból nem ismerem, de ez valóban évszázados "technológia". Nagyon furcsán keveredik ott a sok évszázados hagyomány, és a franciák, és a spanyolok által bevitt modern világ. A házaikat ma is agyagból építik - persze nem a milliós nagyvárosban, de néha ott is -
és pld ez a ló az óváros autókkal zsúfolt utcájának a szélén ácsorog, valaki otthagyta, majd érte megy, a ló megvárja.

Szia Spoli !

Régi tanulmányaimból az rémlik, hogy a bőrcserzéshez timsót alkalmaznak. A galamb trágyának meg ammónia szaga van. Na mindegy ők biztosan tudják miért így csinálják. A képeid alapján úgy látszik, hogy nem kicsiben csinálják. Azt gondolná az ember, hogy már korszerűbb anyagokat, módszereket használnak. Kisebb tőkeigényen kívül kell valami más okának is lenni, hogy ezt a nyilvánvalóan sok évszázados módszert alkalmazzák.

Szia Hozzászóló!

Igen, nem gondoltam volna én sem. Erős, maró anyag a galamb guano, és a felszabaduló gőzök, és gázok miatt ezek az emberek közül nagyon sokan betegek lesznek, van aki bele is hal. Ezeknek legalább kantáros védőnadrág jutott, de látni olyat, ahogy az ember kisgatyában, mezítláb áll a cserzőanyagban. Ami persze nem csak az állati bőrt marja le...

Szia!

Ki gondolná? Mindent lehet használni valamire. Látom Te szeretsz a dolgok mélyére ásni.

Bőrcserző, festő manufaktúra. A cserzőanyag oldott galambszar. Ez nem vicc. Tonnaszám gyűjtik, és a guano oldatával cserzik a bőrt.