Üdv, akkor kezdem.
Besztercei szilva néven fut általában a nagy szemű, bőtermő, régebbi (kb. 15-25 éves fákat látok belőle mindenhol) szilvák legtöbbje. A gond az ízléssel van. A zasszony szerint
lekvárnak első osztályú, bár a szilvalekvárt eddig nem nagyon szerette... szerintem lekvárnak átlagos.
Pálinkának is marha jó, mert egyszerre érnek be a fák, négy fával akár egy hét alatt lesz 200 liter, így nem okoz gondot a hordóba sűllyesztésük. Onnantól fogva meg megint csak ízlés dolga, ha agyoncukrozzák és rosszul főzik, borzalmasat fog ütni egy-egy görbe este után, és még igazán finom sem lesz. Viszont az is igaz, hogy minőségi pálinkához minőségi alapanyag kell. Szerintem ez a szilva bőven jó a minőségi cucchoz is.
Aszalni nem próbáltuk, bár a
fagyasztást nagyon jól bírja, kifejezetten finom, ahogy
nyersen is elég jó íze van, bár ettem már egy finomabbat is, de az apró termésű volt, meg megint csak az ízlés dolga, szóval ha nyersen kell megenni, a második helyet adományozom neki
Befőzve, ecetes szilvának megint csak első osztályú.
Ha szabad, akkor javaslok egy osztályozási rendszert:
Besztercei szilva:
- nyersen: 4/5
- fagyasztva: 5/5
- aszalva: -
- befőtt: 5/5
- szörp: -
- lekvár: 3,5/5
- pálinka: 4/5
Termésmennyiség: 5/5
Fagyérzékenység: vagy elfagy vagy nem
Rezisztencia: szerintem eléggé ellenálló, tetvesedésre hajlamos egyedül.