Marrakesh. Sikátor az Óvárosban.

Ez most csak egy magánmonológ, ha elolvassa valaki, akkor jó, ha nem, végül is mindegy. Nyugtalan vagyok, és rosszat sejtek. Hozzászólót kerestem, és no answer. Hozzászólót nem ismerem, a címét sem tudom - sem az e-mail, sem a rendes címét - amit írt magáról azt tudom. És azt tudom, hogy így, amikor Wogboy távol van, akkor is megnézi a topikot, ha esetleg nem mindennap, hanem csak kétnaponta, nem ír, csak akkor, ha éppen van valami hozzászólni valója, de a topikot látogatja. Nagyon régen nem láttam semmi reakcióját. Pont ezért kerestem, és ha kerestem korábban, arra mindig válaszolt, életjelet adott, szólt pár szót. Most nem. Ez nyugtalanná tesz. Bízom benne, hogy jól van, csak nincs módja olvasni a topikot, mert ha olvassa, válaszolt volna. Ez a netes kontaktok hátránya. Vannak előnyei az anonimitásnak, de ez a hátránya. Nem tudok kapcsolatot tartani vele csak ezen a felületen, hát megpróbálom mégegyszer! És remélem, hogy ha nem is ír, akkor is jól megvan. Többet tenni nem tudok.

Hajrá Hozzászóló!

Nemzeti szín, növények terméséből.

Medvetalp kaktusz gyümölcse. Eleve meghámozva adják, mert a tüskéi miatt stabilan mérgező. Azokra a tüskék tövére így is vigyázni kell, a nem hozzáértőnek egy művészet megenni!

Laza hentes üzlet. Csak 34 fok van, no problemo

Ha nem ugrasz félre, eltapos.

Ezer mütyűr eladó...

A "lacikonyhák" füstje a Lefejezettek Terén.

Köszönöm Gergerg!

Bár magam csak azt gondolom magamról, hogy igyekszem ember lenni. De köszönöm!

Szia Spoli!

Azt gondolom, te egy rendkívüli ember vagy!

Helyi folklór, baksisért..

Itt egy másik csemege! Tevesonka. A hőmérséklet úgy 34 fok amúgy. A nyers húsnak kifejezetten "jót tesz".

Nem tévedés, birkafejek főzve.. Csak megy a jónép, és vesz egy főtt birkafejet, és menet közben cupákolja.. Marrakesh, Lefejezettek tere.

Marrakesh Lefejezettek tere

Most egy ugrással hazajövünk, és egy másikkal 62 évet vissza. Ezt a képet látni kell!

Hajdúszoboszló, 1958 (Szerintem az öregnek szóltak, hogy a pipáját egy percre tegye már le, fotó után visszakapja! )

Élet a köveken.. És a szivárgó víz..

A hágón át lefele...

Tichka hágó, a legmagasabban vezető út át a Magas Atlaszon.

Ebből a kondából minden darab anyaga 700 millió éves. Kissé rágós lenne malacnak.

Most egy kicsit az időben megyek vissza. A nyolcvanas évek vége, Nápoly, egy bajnoki előtti bemelegítés! Ezt a fiút nem az eszéért szerettük, bár .. na mindegy... Hangot adjatok rá.. Linkként tudom betenni...



Nápoly, bemelegítés

A teljesen kiszáradt folyómeder, két szélén a zöldellő vegetáció. A talaj agyagos, és a fák gyökerei tudják a dolgukat, nem kell nekik megmondani, hol találják meg a vizet!

In the real life.. (IRL)

Ez egy pazar, középkori ágyú! Soha nem lőttek vele, bajban is lettek volna, mert acél és fém egyáltalán nincs benne! Gipsz, és karton, gyönyörűen kimunkálva, és festve. Stúdió múzeum, kellék kiállítás!

Az ott hátul egy spanyol templom. A különlegessége annyi, hogy kartonpapírból, és hungarocellből van, ugyanis amit látunk, egy filmstúdió múzeuma.

Alkonyati látvány a szállodánkból..

Útközben. Egy kasbah.

Ezzel a képpel vegyünk búcsút a Todra szurdoktól!

De ugorjunk vissza egy kép erejéig a sivataghoz. Megtaláltam a talán legjobban jellemző képet róla a fotók között. Nézzük ezeket a gigászi dűnéket! A fákhoz viszonyítva sejteni lehet a méretüket!

Konkrétan rühellik, ha fotózzák őket, el is bújt a hölgy a szamár mögé.

Berberek visznek haza vizet. Ők nem biodíszlet, ők valóban minden vizet ami kell, a Todrából viszik haza, szamáron, alkalmanként még bőrből varrt zsákban is.

Októberben ennyi a Todra. Olvadáskor a hasadék feléig ér. Jön a hólé a Magas Atlaszból.

A Todra hasadék sziklái

Úton a Todra hasadék felé átmentünk egy - általam néven nem ismert - porfészken. Felülről megmutatom.

" Indulni kell, megint, újra menetrend szerint
Még egy forint a világ, nem lóghat a láb.."

Vegyünk búcsút a Szaharától evvel a szimbolikus képpel, a homo, és a vegetáció határán!

Igen, Alibá, igazad van. Amennyire én a kérdezősködésem alapján megtudtam, sokszor az a gond, hogy a szél szinte semmi idő alatt átalakítja a terepet, és hatalmasnak tűnő dűnéket egész egyszerűen egy nap alatt teljesen máshova rak le. A dűnék, öt-hat, sokszor akár 10 emeletes ház magasságúak is lehetnek, és felmenni rájuk már rohadtul nem nekem való. A helyi fiatalok, olyan cuccot húznak a talpukra, mintha hódeszka lenne, hogy a nyomás kisebb legyen, és át tudjanak mászni rajtuk. A tevéket meg szerpentin szerűen viszik át a dűnén, én nem tudom miként teszi, de a teve azért nem süpped be annyira, jól bírja a mászást. Én meg sem próbáltam.

Valamikor itt oázis lehetett. Szegény pálmafák akkor jobb időket láttak. Gondolom az emberek is, akik a falat rakták.

A dűnéken is megkapaszkodik a természet..

Szia Alibá!

Igazad van, a semmit én úgy értem, hogy a dűnéken már sem infrastruktúra, sem épület, sem más nincs. És az a nagyon furcsa dolog, hogy a dűne is eltűnhet akár egy nap alatt, elpakolja a szél egy másik helyre. A Szaharában sokan élnek, főképp a berberek.

Elég népes az a semmi. A kép öt emberről és egy autóról árulkodik. Úgy látszik lassan az egész Föld mindenütt benépesül.

Itt meg épp kisétál egy a semmiből. Mit keresett ott? Tényleg nem tudom.

A dűnék közül jön egy ember, három tevével, kettő arra hátul álldogál. Hogy ki merre és miért, nem tudni, és az sem biztos, hogy ezta dűnét a másnap itt találja. Jön a szél, és odébbpakolja.