Mivel itt mindenki tegeződik, talán nem sértelek meg
Szóval amióta Camrom felvetette a kérdést az én agyam is járt, de alapból utálok sokat írni ,így nehezen álltam neki...
Aztán végigolvasva az írásodat / jól tetted, hogy leírtad / , úgy gondoltam részben átkonvertálom a magam képére...ha úgy tetszik plagizálok
...vagy azt is írhatnám, hogy ez vár rám is, ha megérek még vagy 20 évet...
Nálam már menthetetlenül szenvedéllyé vált.Saját pédám : 23 éves voltam , amikor az apám meghalt / infarktus /, akkor még a tesóval meg anyuval elügyködtünk a kertben, illetve apu szülőfalujában lévő " hegyünkkel...ami szintén kb 7-800 nöl volt / ott málna, szeder, ribizli és fenyő volt, meg krumplis terület és egy sor nektarin. Akkor még nem annyira érdekelt a kertészkedés, csak csináltam, mert a gyerek csinálta amit mondtak neki / hol van már az az idő.../
Aztán a távolság miatt az a hegy eladásra került és vettem /már nős emberként / a lakhelyemen egy " hegyet "...770 nöl.
Eleinte a málnázást akartam folytatni, de lassan kikoptak a segítségek , a málna meg nem egy emberes meló...egy idő után feladtam..
...de közben " megvilágosodtam " és elkezdtem gyümölcsfákkal foglalkozni / kb 20 éve /..eleinte lassan gyűltek , nem volt internet , fórum ...aztán, hogy ezek beindultak exponenciálisan emelkedett a beszerzési lehetőség / hála a hozzám hasonló őrülteknek
/
Most valahol 300-400 fa között tartok , meg egyéb gyümölcstermők is vannak kiegészítésképpen / csak az íze kedvéért.../ ...ez mindig változik, mert folyamatosan próbálok ki új fajtákat , meg persze mennek is ki különböző okokból...
leginkább egyedül csinálom , néha a segédmunkákhoz , vagy gépi munkákhoz kérek segítséget...de inkább csak egyedül
Ez az én hobbym , nem erőltetem rá senkire ...tudom, hogy sok , főleg munka mellett / beosztott dolgozó vagyok , szakképzett minimálbéren.../ , ráadásul a kor előre haladtával egyre több eü problémával. Különösen az izületeim rakoncátlankodnak , minden nagyobb melót összedrótozás előz meg / bandázsok, gumik, fásli stb /...mégis csinálom , ameddig mozogni tudok csinálom , sokszor ez éltet, ez kapcsol ki , nyilván vannak bosszúságok, de alapjában véve örömöt okoz , szükségem van rá.
Az én anyám is rendszeresen figyelmeztet , de már legtöbbször csak megszokásból...ő is tudja enélkül nem érezném jól magam .
A lányom, a fiam egyetemista, más világ ...őket nem érdekli..én sem neheztelek rájuk , a fiam néha még segít is.Néha...
Persze más lenne a helyzet, ha ebbe neveltem volna őket és mondjuk ebből élnénk...de nem így alakult. Ez csak hobby, az én hobbym...
Ameddig tudom csinálom , aztán...ha vége majd a gyerekek eladják, vagy kivágják és eltüzelik az egészet...már nem lesz beleszólásom.
Szeretném, ha elhinnétek nem panaszképpen írtam ilyen részletesen a fentieket, hanem okulásul. Annyit tervezzetek, valósítsatok meg a kertészkedésből, amit házaspárként vagy egyedül el tudtok tartósan – örömmel – végezni. (Ez is sok lesz.)...elfogadom a véleményed , mindenki döntse el mit, mennyit bír, mennyire látja értelmét annak, amit csinál és főleg mennyire jelent neki örömöt.
Amúgy én idén kezdtem el a saját gyártmányú oltványaimból elosztogatni , talán örülnek az új gazdáik...
...de azért én még kitartok, még ha erősen rezeg is a léc...
Jó egészséget , jó kertészkedést kertbaráti üdvözlettel : Attila