Ezek a Jonatán fák vadalma alanyra vannak oltva, legalább 50 évesek. Sajnos egy-két nagyobb ág mindig valamilyen betegség áldozata lesz. Nektriás ágrákra gondolok.
Odafigyelést igényelnek, mert a lisztharmatra tényleg fogékonyak, de igyekszem minél hosszabb ideig életben tartani őket, mert a gyümölcsük íze nekem nagyon bejön. Nagyon karakteres, remek cukor-sav aránnyal.
A kertben amíg van almafám, addig lesz Jonatán is. Nyitott vagyok viszont új fajták iránt is, mert ha egyszer csere lesz, egy kis újítás jót fog tenni a kertnek. Ennek fényében elkezdtem kóstolni az almáskertek kínálatát. Vegyesek a tapasztalatok, de az ízlés szubjektív dolog, amiről nehéz vitatkozni.
Red Jonaprince: hatalmas, tetszetős a gyümölcse, szép a színe. Amilyen biztató a külcsín, annyira lehangoló a kóstolás. Édesnek édes, de nálam ez csak akkor pozitív tulajdonság alma esetében, ha az édességhez jellegzetes zamat is párosul. Itt különleges zamatot nem éreztem.
Pinova: kisebb a gyümölcse, haloványabb a színe. Ez még engem nem zavar. Az viszont már igen, hogy ízben ez sem karakteres. Nincs benne semmi jellegzetes. Édes, de semmi több. Kb. annyira ízlett, mint a Red Jonaprince.
Rebella: ma kóstoltam, és bizony elakadt egy pillanatra a lélegzetem. Pont olyan, amely méltó társa lehet a Jonatánnak. Karakteres, azonnal megjegyezhető íze van, nagy élmény ropogtatni a gyümölcsét. Szerintem az ízét a jellegzetes savainak és a magas cukortartalmának köszönheti. Kicsit savanyúbb, mint a mai átlagalma, de pont ez a jó benne. A külcsín ezek után már nem is annyira érdekes, de a rend kedvéért elmondom, hogy közepes nagyságú és viszonylag szebb színezetű. Vajon mennyire körülményes termeszteni?
Topaz: Tavaly kóstoltam, akkor nagyon ízlett. Kicsit savasabb alma, de nálam ez előny, mert jobban kedvelem almában ezt az ízvilágot, mint az édes almát. A Gála, Golden nem tartozik a kedvencek közé.
Kíváncsi lennék még a régi, történelmi almafajtákra is. Csak őket nehezebb almáskertekben megtalálni.