Kovács Bálint:
Azon gondolkodtam, a nyilvánvalón túl miért zaklat fel mindenkit annyira a svájci farkas ügye, amely hetek, hónapok óta vándorolt kelet felé, mindenhol örült neki mindenki, aki a természettel foglalkozik, de Magyarországon, még éppen mielőtt sikerült volna elhagynia az országot, a határ előtt egy szadista állatkínzó, akinek a magyar szokásjog és jogszabályi környezet megengedi, hogy kiélje beteg hajlamait, csak vadásznak kell neveznie magát hozzá, agyonlőtte.
Olyan jellemző, olyan sokatmondó ez a történet, mintha egy kissé didaktikus író írta volna valami olyan helyről, ami A Gyűrűk Ura Mordorára hasonlít, amit átjár a sötétség és a gonoszság, és az benne a letaglózó erejű, hogy nem író írta, hanem igaz. Mi pedig nem annyira szeretnénk Mordorban élni. „Fázunk és éhezünk / S átlőve oldalunk, / Részünk minden nyomor... / De szabadok vagyunk!”, írja Petőfi a farkasokról, és épp ez az. A farkas, a nemes állat valahogy a szabadság képviselője, ráadásul nyugatról, a Nyugatról jön, ...