Szerencsés vagyok, mert falura születtem, és szerencsés vagyok, mert egy olyan korba, amiben még sok mindenből jutott egy kicsi. Mikor gyerek voltam, a falu még élt és virult. A szomszédomban még volt ló, tehén, esténként egy 2 literes alumínium kannával jártam a frissen fejt meleg tejért, amit aztán házi baracklekváros kenyérrel el is tüntettünk. Ha mégis maradt, másnap megettük egy kanállal, mint aludttejet. Ha az is megmaradt, lett belőle túró. Egyszer még vajat is csináltam, úgy 10 évesen. Apám kifúrta egy befőttes üveg fedelét, átdugtam rajta a fakanál nyelét, majd ment vissza az üvegre, és a két tenyerem közt forgatva addig dörzsöltem, amíg egyszer csak összeállt a vaj. Fájt is a tenyerem. Nekünk is voltak csirkék, kacsák. Még sok kukoricát morzsoltam, és a téli tollfosztásokon is emlékszek a mákos kukorica ízére. Egész este azt vártuk, meg hallgattuk a boszorkányos történeteket, amiket azért meséltek, hogy ne merjünk kint kolbászolni a sötétben. Még láttam lagzis sátrat, amit az erdőről hozott fákból ácsoltak már hét elején, és egész héten ment a készülődés. Esténként a férfiak beültek a sátorba, és a borozgatás közben nótázgattak, és nem a nézését meg a járását. Még ma is sok nótára emlékszem. Szerencsés vagyok, mert bár iskolába menés előtt reggelente a szórós teát ittuk a vajas kenyér mellé, ami persze kocka margarin volt a késsel kenhetőre kaparva, a kenyér meg úgy volt, hogy kedden jött a pék, akkor vettünk egy 3 és egy 2 kilósat. De emellett tudtunk örülni a párizsinak, és olyan finom szalámit azóta sem ettem, mint amilyen az a 4 rúd Csabai volt, amiből kettőt karácsonyra, kettőt meg húsvétra vettünk. Emlékszem még a disznóvágásokra, a sült vérre, a májra. Arra, hogy mennyi cserebogarat fogtunk a pulóverünkkel, és arra is, hogyan dekoráltuk ki a suhingával a szomszéd ház oldalát. Nyáron reggel kimentem az utcára, és volt, hogy sötétedésig azt sem tudták anyámék, hogy élek-e még. Sok sok emlék van, olyan amit ma már nagyítóval sem találni. Akik pár évvel fiatalabbak tőlem, vagy tehetősebbek voltak, már lecsúsztak ezekről. Az egész utcában egyetlen magnó volt, és abba egyetlen R-GO kazetta. Minden nap azt hallgattuk. 90 után felgyorsultak az események, és ma már úgy tűnik, mintha legalább 100 éve történtek volna ezek a dolgok. Bizonyára öregszem (44) de egyre többször jutnak eszembe ezek a dolgok, és egyre többször mesélek róluk a kollégáimnak, akik szemtelenül fiatalok. Sokat beszélgettem öregekkel, mindig szerettem a társaságukat, mert olyan dolgokat meséltek, amiket csak ők tudtak. Pont tegnap meséltem el az egyik srácnak a szomszéd bácsi egyik történetét (már jó pár éve nem él), mikor vitték a háborúba. Gyalog mentek Székesfehérvárról Kassára, ahol szerencsékére elengedték őket, mert vége lett a háborúnak. Aztán hazasétált. Rengeteg ilyen történetem van, és mivel sokadszor is szívesen hallgattam meg, olyan érzésem van mesélés közben, mintha én is ott lettem volna. Szóval szerencsés vagyok, mert a nagyszülőknek köszönhetően még kaptam egy adagot a falusi paraszti életből, apámnak köszönhetően az iparos életből (asztalos volt), egy kicsit a szociból, annak is a legélhetőbb részéből. Még emlékszem a Rónára, a meggy Márka foltjára az ingemen, a limonádé porra is, és már megtapasztaltam a lengyel piacot, a műholdas tévét, és most a modern kort is. Abba az évjáratba tartozom, akik eddig szerintem a legszélesebb sávban tudtak élni, tapasztalni. Örülök neki.
- de ez önmagában is igen jó étel!
Tökéletes köretként, de akár magában is.
Hogy kell egy macskát szobatisztaságra nevelni? 
Sok eleséget eloroznak. 