Nézzük sorban, mi kellene ahhoz, hogy a szabadalmi oltalom működni tudjon.
Kellenének faiskolák. Nekem pl 60km-re van az első, és ott sincs minden. Vagyis ha akarok valamilyen fajtát, elég nehezen tudom megvenni. Arról nem is beszélve, hogy mindenkinek megvan a saját sztorija hogy nem azt termett ami rá volt írva. Számomra sokkal megbízhatóbb forrás az a fórumozó, aki jól ismeri a saját fáját amiről a vesszőt vágja. Szóval azt leszögezhetjük, hogy a faiskolák hiánya, és az azokkal szembeni bizalmatlanság eleve okot ad a saját kezű szaporításra, maga a munka szeretetét figyelmen kívül hagyva is. Ezen felül jönnek a kombifa kisérletek, a különböző alany kombinációk, amik egyébkén ugyan úgy a fejlődés részét képzik mint a nemesítések. Ezekre sem talál senki semmilyen megoldást.
Innen lehetne indulni, vagyis hogy vannak emberek, akik szeretnek oltani, és részben rá is lehetnek kényszerülve. Mi szükséges ahhoz, hogy mindezt legálisan tegyék?
Kellenének megbízható szaporítóanyag bázisok, ahonnan kisebb menyiségben is lehetne szaporító anyagot rendelni, pl házkerti menyiségben, és megfizethető áron.
Kellene teljesen egyértelmű nyilvántartás az összes, az országba behozott vagy előállított fajtáról, melyben fel lenne tüntetve, melyik fajta jogdíjas, és melyik nem. A jogdíjasoknál pedig fel kellene hogy legyen tüntetve az is, hogy a jogdíj hogyan fizethető ki, illetve a kifizetést követően hogyan juthat hozzá a kertész a fajtához.
Amíg nincs megfelelő szabályozás, addig hogy lehet valamit tiltani? Egy hanglemez esetén ezer meg egy mód van legálisan beszerezni az anyagot, míg fajtáknál erről szó sincs. Pl teljesen legálisan letölthetek egy albumot, és azt a számomra legmegfelelőbb hanghordozóra másolhatom. Ezzel szemben egy gyülmölcsfajtánál az az egyetlen lehetőségem, hogy elmegyek egy faiskolába, és megveszem, ha van, olyan alanyon amilyenen adják.
Szvsz, az egészet meg kellene szüntetni, és a saját célra való felhasználást limitált mennyiségben engedélyezni kellene. Egyébként is, ki sért törvényt? Aki olt, vagy aki szaporító anyagot ad? Mert ha valaki tőlem a legújabb hiper szuper vesszőből kér egy darabot, azt is mondhatom, adok belőle oltócsapot, tanulmányozásra. Nem szaporításra, tanulmányozásra. Hogy akinek adtam mire használja, az már nem az én felelősségem. Ahogy egy hanglemez esetén sem az én felelősségem hogy a haverom akinek kölcsönadtam a kocsit, benne egy cd-vel, átmásolja azt mielőtt a kocsit visszahozza. De akár oda is adhatom neki meghallgatásra, ami alapján eldönti, megveszi, vagy sem. Ha jól emlékszem, a törvény csak a nagy nyilvánosság előtti megjelenítést köti jogdíj fizetéshez. Miért nem működhet ez a gyümölcsfák esetében? Magamnak olthatok, de 100 db-ot csak jogdíjjal. Egészen addig amíg normális szabályozás és működő rendszer nem lesz, senki nem fogja ezt komolyan venni. Ha elkezdik komolyan venni a hatóságok, és azt mondják a Katalin jogdíjas, és fizessek 20000ft jogdíjat ha akarok egy Rita-Katalin kombifát, akkor nem Katalin vesszőt fogok kérni, hanem Nilatak és Atir vesszőt. Oszt kenjék a hajukra a tudományukat. De én azt sem bánom, ha kitalálják hogy oltani csak oltási engedéllyel lehet, aminek az ára évi 5000 ft, azt is szívesen kifizetem, és finanszírozhatják belőle a jogdíjat. Őstermelői igazolványom is van, a kamarai tagsági díjat is rendszeresen fizetem, pedig idén egy forint forgalmam nem lesz.
Mellesleg valószínű az illetékesek is tudják ezt, mert nagy ívben tojnak rá, kinek milyen vesszőt küldözünk itt sok sok éve.