Megtapasztaltam én is ezt. Igaz, amatőrként, igaz csak kontrolláltan, de amikor ez volt, akkor már 40-50 között voltam. és nem monoposto autóban, csak bukóteresben. Mert hülye azért nem vagyok. A fiatalok tönkreveztek, kanyaronként 3 tizeddel jobbak a reflexeik, utcahosszal vertek. De én elsősorban magammal versenyeztem, magamnál akartam körről körre jobb lenni. Ez azért összejött. Jó kaland volt. És részben visszahozó kaland. Márciusban zúztam össze a fejem - koponyalapi törés, agyzúzódás, stb.. - életben maradtam, elkezdtem felgyógyulni, munka, munka - mármint sport. Szeptemberben egy orvos barátom, aki versenyezgetett a Hungaroringen a kezembe nyomot egy sisakot, mutatta az autót, amibe beleüljek, és azt mondta: "Indulj, és kész! Én tudom mit beszélek, te meg tudd, mit csinálsz!". Felvettem a sisakot, beültem, beszíjaztak, és annyi mondtak: "go, go...". Aznap 10 körre voltam jó. Haza úgy mentem, hogy meggyógyultam. Mindent teljesen jól csináltam, és a mai napig nem emlékszem miként, és hogyan. A totális koncentráció, a gép, és az út mindig csak a következő pillanatot figyelte, ami megvolt, eldobta.
- ------------------------
Megtekintve 14335 alkalommal.