Én ugyan nem vagyok egy szőlőszakértő, de nem értek egyet azzal, hogy a csemegeszőlővel rosszabbul járnál, mint a borszőlővel. Borszőlőt keveset ettem, de nehezen tudom elképzelni, hogy azt a borostyánsárgára beérett Itália csemegeszőlőt - amit a szakkönyvek úgy jellemeznek, hogy páratlanul finom muskotályos íze van - bármelyik borszőlő is lekörözné (én is ugyanígy jellemeztem, amikor először megkóstoltam). Vagy a szülőjét, a Hamburgi muskotályt, amit csak a környezetemben élők magasztalnak, mert abból még nem ettem sajnos. Vagy a szintén nagyon ízletes Attila fajtát, de lehetne sorolni tovább. Hozzá lehetne tenni még jó néhány világfajtát, ami nálunk nem vált be, mert több napsütést kívánnak, így azok a tőlünk délebbre lévő országok fő fajtái (pl: Afuz Ali, de a már említett Itália is idetartozik, bár Szeged és környéke időjárása még éppen elfogadható számukra)
Ezeket a fajtákat viszont permetezni kell Magyarországon, különösen, ha olyan nyarat fog ki az ember, ami az átlagosnál jóval csapadékosabb. Te viszont Ausztráliában élsz, aminek az időjárását nem ismerem, csak feltételezéseim vannak.
Ha viszont idegenkednél a permetezéstől, akkor pedig tudnám ajánlani a rezisztens fajtákat, amelyek ellenállók a szőlőt bántó gombabetegségek ellen. Igaz, ebben az esetben már kompromisszumot kellene kötni, ugyanis ezek a fajták már csak simán finomak
Meg még egy érv a csemegeszőlő mellett: valahogy jobban esik úgy bekapni egy szőlőszemet, hogy azzal gyakorlatilag tele van a szám (mondjuk az is igaz, hogy a magjuk is nagyobb