Maradandó élmény volt...
Természetesen én is megkóstoltam a Habanerot, de úgy döntöttem, hogy akkor ebből a fajtából ennyi elég is az életemre.
Aztán van még egy emlékem nekem is ezzel a fajtával: amikor ástam be a már szükségtelenné vált növényt (voltak még színes termések is),
a taposásból, ásásból eredően felszálló 'illóolajok' olyan szinten marták a szemem, orrom nyálkahártyáját, hogy totál elegem lett,
alig vártam már, hogy túl jussak az egészen. Szabályosan alig kaptam levegőt. El lehet képzelni akkor, hogy maga a termés mit tud direktben...
Amikor a Jalapenot vettem, voltak überbrutál fajták is, eszembe se jutott, hogy ilyenre pénzt költsek, a továbbiakról nem is beszélve.
Ez a fajta viszont kellemesen csíp (legalábbis savanyítva), húsa is van, eddig bevált, amit kóstoltam.
Az említett tescos, indiai őrlemény: na, az aztán megvadítja az ételt... Nagyon vigyázni kell vele, amikor adagolja az ember.
A fajtáját nem tudom, de rémlik, hogy a chilis tájékozódásaim alkalmával egyszer már találtam egy fajtát, ami akár lehetett is.
Kb. ujjhosszúságú, hegyes, piros. A nevét nem tudom, mert nem volt feltüntetve a csomagoláson, de a termék tele volt csíraképes maggal...
Mindkét eddig nevelt chiliről általánosságban az a véleményem alakult ki, hogy edzett, strapabíró növények (persze úgy általában a paprikák is).