Ez a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, kék virágú növény – nálunk inkább cikória néven – közismert. Ugyanis nemcsak mezőn, hanem városaink kevésbé gondozott gyepjeiben is jól érzi magát. Parlagon hagyott területeken és utak mentén elterjedt lágy szárú, évelő növény, amely az 1 m magasságot is elérheti. Mivel virágzása tartós (júniustól októberig), otthonossá vált urbánus környezetünkben. A katángkóró (Cichorium, intybus) nemesített alfaját a cikóriakávé alapanyagaként használták valamikor. Már Napóleon kontinentális zárlata, de a 20. századi háborúk is elzárták a kávétermő országoktól Európát. Én még jól emlékszem a piros papírba csomagolt, labdacsszerű hengeres cikóriakávéra (bádogdobozban is forgalmazták), amit forró vízben kellett feloldani. |
A katángkóró azonban nem elsősorban étrendi, hanem gyógynövény. A tejnedvet (laktucin) kibocsátó katáng cikóriasavban, flavonoidokban, nemes változata pedig inulinban gazdag. Fontos ásványi anyagokat (réz, vas, kalcium, foszfor) és vitaminokat tartalmaz.
Mindenekelőtt étvágyserkentő, de elősegíti az epetermelést, csökkenti a trigliceridet és a koleszterint. Teáját régóta használják, a máj- és a veseműködést kedvezően befolyásolja.
Így készítsük el:
- A szárított virágos hajtásból fél evőkanálnyit főzzünk 2 dl vízben tíz percig, szűrjük le, és 15–20 percig hagyjuk állni. Naponta kétszer két hétig fogyasszuk egy-egy kúra alkalmával.