A te véleményed mérvadó szokott lenni számomra.
Köszönöm, ez hízelgő, de jólesik.
Mint talán már írtam, életem egy szakaszában igen sokat voltam az USA-ban. Egy ízben a tárgyalópartnerem megkérdezte, hogy milyenek a magyarok?
Mert, mint mondta, a franciák szerelmesek, az olaszok énekelnek, a németek precízek, stb.
Ez a 80-as évek közepén volt. Zavarba jöttem, mert azt azért mégsem mondom, hogy rebellisek.
Gondolkodás után azt mondtam, hogy túlélők. Túléltük a tatárjárást, a törököket, a Habsburgokat, és túl fogjuk élni az oroszokat is.
Azóta ez többször is az eszembe jutott. Mi, egyéni, családi, kisközösségi túlélési technikát alkalmazunk. Nem össznépit.
Államosítják a magánnyugdíjakat, kimegy tüntetni 1000 ember, megszüntetik a rokkant nyugdíjat, kimegy tüntetni 1000 ember. Központosítják az oktatást, kimegy tüntetni 1000 ember. Nem állunk ki egymásért. Ezért ment el az utóbbi években a népesség több mint 5 százaléka. Kitér, és túlél.
Ha megvan a túlélési taktikád, már jó vagy, a diktatúrából majmot csináltál. Az ország meg rohad le. A zsarnokságot mi magunk tartjuk fenn. Az én túlélési taktikám, az, hogy a te fejedet nyomom a víz alá. Bocsi, nincs benne semmi személyes, így alakult.
Vannak, akik fent vannak, és vannak, akik lent. Kuruc-labanc, párttag - párton kívüli, narancs sárga, és nem narancsszínű, cigány - magyar, liberális, és illiberális.
Két olyan miniszterelnökre emlékszem, aki a túl akart ezen lépni. Az első Orbán kormány idején valami olyan volt a hivatalos ideológia, hogy mi magyar polgárok mindenre képesek vagyunk, (most talán az, hogy velünk mindent meg lehet csinálni,). A másik, aki felnőttnek vette a népét, rá is fázott, a Gyurcsány. Azóta sem próbálta senki elmagyarázni, közgazdasági alapokon, hogy mit, miért csinál.
Két remek képességű ember. Sajnos egy időben élnek, és szétszakítják az országot. Marad nekünk az egyéni, családi túlélés problémája.
Ez pedig fent tartja a zsarnokságot. Tudsz úgy telefonálni, mondjuk egy kis adózási stikliről, hogy nem gondolsz arra, lehallgat a TEK?
Egész életem során mindig azt hallottam, ha rázós dolog került elő, "Nem telefon téma!"
Remélem, hogy unokám gyerekei igazán szabadnak születnek, de lehet, hogy az nem itt lesz.
Nekünk kellene változni. Az országnak kellene túlélni, és haladni.