Csak így tovább Dzsudzsi, messze még a lejtő aljaBombaként robbant hétvégén a hír, miszerint Dzsudzsák Balázs, labdarúgó-válogatottunk csapatkapitánya, újabban középszerű megmondóember, az arab Al-Akármi csapatában folytatja a pályafutását. A csapatot nyilván nem így hívják, de nem tartottam érdemesnek arra, hogy nevén nevezzem. Szóval ennyire jelentős tényező a világ labdarúgásában.
Még szinte meg sem száradt a tinta a szerződésen, Balázsunk máris telesírta a magyar sportmédiát, hogy
"jajj, jajj nem volt más lehetőség, pedig aszittem az EB után majd mennyire jön a tejjel-mézzel folyó focikánaán". Aszitted, mi?
Pedig képességeit tekintve Gera Zoli angliai szereplését követően ő volt az első olyan játékos, akinek kinézett volna egy szép, topligákban szereplő középcsatok kezdőjében letudott karrier. Ennek megfelelően jól is indult a történet: Nyírlugos büszkeségeként jelentős szerepet vállalt a Loki magyar triplázásában, majd elvitte egy akkor még erős holland bajnokságba a rendszeres kuparésztvevő PSV Eindhoven 2 millió euróért, ahol jól is szerepelt: szép gólokat lőtt, jó meccseket játszott, gyakorlatilag kihagyhatatlan volt a PSV kezdőjéből.
Aztán következett a csudálatos orosz bajnokság: az Anzsi Mahacskala 14 millió euróért szerezte meg Balázs játékjogát, aki fizetésképpen évi 3 millió euró körüli összeget tehetett zsebre. Ezzel Balázsunk megindult lefelé azon a lejtőn amely sok-sok pénzzel, de annál gyatrább karrierrel van kikövezve. Az Anzsi nyolc meccs után változatlan fizetés mellett továbbadta a Dinamo Moszkvának 19 millió euróért, majd 3 évnyi lötyögés után 1,5 millió euróért átigazolt a focisták adóparadicsomaként közismert Törökországba, egy sehol sem jegyzett csapatba, a Bursasporba. Ezek után minimum elvárás lett volna, hogy legalábbis kihagyhatatlan alapemberként beszéljenek a törököknél Dzsudzsiról. De nem: egymást érték a cikkek arról, hogy mennyire elégedetlenek vele a Bursa vezetőségénél: túl sokat fizettek érte, túl sokat fizetnek neki (közel 2 millió eurót), sőt, a hozzáállásával is akadtak problémák, hogy a játékáról már ne is beszéljünk.
Mindeközben a magyar válogatottal több évtizedes csúcsra ért: norvégok elleni pótselejtezőkön, ha nem is játszott kiemelkedően, de legalább a küzdőszellemet nem lehetett tőle elvitatni. Valódi vezére volt a csapatnak, és felszántotta a pályát. Az EB-n már a jó játékkal sem volt adós, habár a "befelé húzom, ellövöm, oszt majd meglátjuk" játékot semmiképpen nem nevezném világklasszis teljesítménynek. Ettől függetlenül a szerencse Balázs mellé állt, és javarészt neki köszönhetően hoztuk ikszre a későbbi tornagyőztes portugálok elleni meccset, illetve nyertük meg a csoportunkat.
Ebből a helyzetből sikerült Balázsnak kihozni egy Arab Emírségekbeli szerződést, viszont a fizetését illetően ismét rekordot döntött: közel 3 és fél millió eurót fog keresni új klubjánál. Balázs tehát eligazolt egy milliárdos hobbijaként üzemelő klubba. Pont mintha a Fradiba jött volna, annyi különbséggel, hogy itt legalább júliusig lett volna esélye a Bajnokok Ligájában szerepelni, plusz ide nem nyilvánvalóan zsebet tömni jönnek a focisták.
Dzsudzsi persze vadul köti az ebet a karóhoz: ő még nem mondott le egy topligában való szereplésről. A valóság azonban az, hogy minden értelmesen gondolkodni képes ember láthatja, hogy Balázs az EB-szerepléssel felért a csúcsra. Neki ennél feljebb soha nem lesz. Nem fog meccset eldöntő gólokat lőni jegyzett csapatokban, nem lesz alapember egyetlen topligában sem, nem hozzák majd szóba nagy klubokkal.
Pedig lehetett volna másképp is, már az Anzsiba igazolása előtt lehetősége lett volna topligába szerződni, ám ő inkább a zsíros csekkeket választotta. Tavaly azért kellett a Bursához csatlakoznia, mert fizetési igényéből nem volt hajlandó engedni. Idén is szóba került a neve több Bundesliga-klubnál, sőt, az utolsó pillanatban még a BL-ben jó eséllyel induló görög Olympiacos is bejelentkezett érte, de a görögök félmillió euróra árazták be Balázst, amit a török klub elnöke nem fogadott el.
Persze ha Balázs nagyon akart volna topligában, vagy BL-ben szerepelni, még így is megoldható lett volna, de valamiért sem neki, sem menedzserének nem jutott eszébe az, hogy egy Patóéhoz hasonló üzletben Balázs maga fizesse ki átigazolási díja egy részét, vagy visszavegyen fizetési igényéből. Pato ugyanis 3 milliós kivásárlási árának 40 százalékát magára vállalva Brazíliából igazolt a Villarreal potenciálisan BL-, de minimum EL-résztvevő csapatához. Valahogy így kell sínre tenni egy kisiklott karriert.
Én mondjuk sosem kerestem még öt év alatt 14 millió eurót, de ha kerestem volna, szerintem lenne 2 és fél millióm arra, hogy karrierem utolsó lehetőségként topligában focizzak. Csakhát ugye ez komoly anyagi áldozatokkal járna. Így viszont marad Arábia, meg az ázsiai BL. De ne add fel Balázs, nagyszerű kínai szerződést vizionálok neked a jövőben, még vastagabb borítékkal, és előbb-utóbb Bognár Gyuri is ki fog öregedni a Sport TV stúdiójából; az ő helye csak rád vár! Már közel akkora hülyeségeket is tudsz mondani, mint ő.
Egyetlen dologban bízok: a következő generáció képviselői - mint Nagy Ádám, vagy Kleinheisler - inkább a karrierjük építésére fognak fókuszálni, mintsem a vagyonukéra.