Bár én sem vettem részt a játékban, de akkor írok kicsit magamról.
60+, 175 cm magas, és cca. 85 kiló vagyok. A hajam még mindig dús, erős, vastag szálú, bár már inkább világos szürke, mint sötét, de mivel egész életemben kezelhetetlen volt, korom miatt most már rendszeresen 3-6 mm-re van vágva. Régebben vagy 40 éven keresztül rendszeresen (évente 2-3x) dauer volt rajta, így rám is ragadt a "
Fürtöske" név.
Két lányom, egy fiam, és a nagyobbik lányomtól két unokám van (egyenlőre).
28 éve dolgozok ugyanannál a cégnél, 15 éve ráadásul részben azt is csinálom, ami az egyik hobbim is (számíttástechnika - informatika).
Az első, és jelenleg is meglévő egyik hobbim a vezetés. Életem nagy fordulópontja volt, amikor a közlekedésiről át akartam jelentkezni a katonai főiskolára vadászpilótának. Sajnos az egyik szememnél 0.3 tized fokkal nagyobb szemtengely ferdülést mértek a megengedettnél, így a legnagyobb álmom nem teljesülhetett, nem léphettem apám nyomdokaiba, és nem lehettem vadászpilóta. Más meg a repüléssel kapcsolatban nem érdekelt, így a levegővel felhagyva közel 10 év alatt elértem, hogy olyan jogosítványom legyen közúton, ami manapság keveseknek van meg. Nincsen szabad hely a jogosítványomban, teljesen full, minden sor foglalt, és maga az összes kategória jelenleg is érvényes.
Mivel így maradtam a közlekedésin, elvégeztem a villanygépészeti szakot, és olyanokkal kerültem össze, akiket manapság "
kockának" neveznek. Bár akkor még nem nagyon volt számítógép (a mai értelemben), de a digitális technika már erőteljesen jelen volt, így saját magunk készítettünk különböző "
számítógépeket" a programozható ébresztőórától a különböző elektronikus gépek vezérléséig. És nem csak az áramköröket terveztük meg, de saját magunk készítettük a nyomtatott áramköri lapokat is.
Életem nagy élménye volt, amikor a '70-es évek végén a tenyerembe vehettem egy eredeti (bár töltet nélküli) japán atomreaktort, amivel az akkori műholdak központi processzorát, és a közvetlen perifériás részeket látták el árammal (akkora volt, mint egy ZX 8086-os processzor, csak több, mint 1 cm vastag, és mindössze 8 lába volt).
A második számítógépem 286-os processzorát mind a mai napig ereklyeként őrzöm, a felirata:
1971 NASA.
A másik nagy hobbim később gyűrűzött be, és eredetileg akvarisztikának indult. A kisebbik lányom születésekor szerettem volna egy látványos, szép nagy akváriumot készíteni, és fenntartani. Elkészült, de valahogy csak a kezdeti lendület volt hozzá, és utána már inkább az eléggé sok nyűglődés. Aztán mikor teljesen fel akartam adni, egyik ismerőstől kaptam két pici vörösfülű ékszerteknőst. A halak eltűntek, az akváriumból aqua-terrárium lett, az a két "
pici" ékszerteknős a mai napig megvan, már elmúltak 18 évesek, és közel 25 cm nagyok.
Volt olyan időszak, amikor 27 db. teknős volt a lakásban. A kislányom nagyon szerette őket, a feleségem eltűrte, mert bár kicsit idegenkedett tőlük, de neki is tetszettek, és mert csak én foglalkoztam velük, és mert mindig tisztán voltak/vannak tartva.
Az idő folyamán csere-berélgettük a teknősöket, nagyon sokat el is ajándékoztam, így a végén csak egy 6 éves, az egyik "
gyerekük", és a két "
öreg" maradt meg (őket soha sem adtam oda senkinek, már az elején a "
családhoz tartoztak", annyira megkedveltük őket).
A kertészethez igazából nem sok közöm van. A kert számomra mindig kizárólag csak a pihenést szolgálta, így nincs is benne semmi vetemény. Van egy közel 10 éves saját készítésű kerti tó (amibe nyáron a teknősök vannak), egy kisebb medence (a portálon az a kép arról készült), és fű, meg sok-sok sövény. Ami kertészet, az a 7 db. ribizli bokor.
Igazából egy programozási oldalon akadtam össze
tgwh-val, aki a fórum miatt kért valamiben segítséget. És a végén itt ragadtam ....