Nézd, én nem akarom szépíteni az eü helyzetét, sőt, a politikusokat sem szeretném felmenteni. A mai világ legfőbb problémája hogy minden fehér vagy fekete. Ebből számtalan vita ered, mert ha valaki kicsit is mást mond mint mi, akkor az "a másik oldalon áll". Azt is hozzá kell tennem, hogy bár tökéletesen tisztába vagyok ezzel, néha én is beleesek a csapdába. Nekem eszem ágában sincs elítélni az orvosokat, nagyon sok kiváló orvos van, és én magam is találkoztam olyan orvosokkal, aki rendkívüli hivatástudattal és szakértelemmel gyakorolták a szakmájukat. De sajnos ellenpéldák is vannak. Az ellenpéldák pedig arrra jók, hogy megmutassák, bizony az orvosok is emberek, és köztük is ugyan úgy vannak kevésbé jó szakemberek mint a kőművesek közt, sőt hanyagok is, és bunkók is. A különbség annyi hogy az ember itt az életével játszik. Ha vakon hisz, és nincs szerencséje, akár pórul is járhat.
Emlékszem mikor a lányom született. Magán nőgyógyászhoz járt a feleségem. Meg is volt az eredménye, minden gyorsan ment. Aztán egyik éjszaka, 3 hónappal a vártnál korábban beindult a szülés. Szerencsére pont az orvosa volt ügyeletben. Azonnal intézkedett, reggel már BP.-n voltunk. A lány megszületett 940 grammal. Hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt mi lesz. Hála Istennek nagyon jó kezekbe került, sosem lehetek elég hálás az őt kezelő orvosoknak. Egész furcsa volt az arcukon látni hogy nekik tényleg a gyógyítás az életük, nem a fizetésért vagy kényszerből csinálják, hanem mert úgy érzik ez a hivatásuk. A feleségemet kezelő orvos már egész más volt. 100 km-re lakunk a kórháztól, a feleségemet császározták. Mikor megszületett a gyerek, rohangásztam a kórháztól 140 km-re lévő városba a papírokkal, eszem ágában sem volt pénzt adni az orvosnak, gondoltam ráérünk. 3 nap reggel szóltak a feleségemnek hogy pakoljon mert kell a hely, mehet haza. Persze azt is mondták, hogy 3 óránként etetni kell a gyereket, aki 2-3 hónapig a kórházban marad ha minden jól megy. Feleségem mondta az orvosnak hogy messze lakunk, felkelni is alig tud még, nem lehetne még pár napot maradni? Nem lehetett. Mellette egy tőlünk 20, a kórháztól 80km-re lakó fiatalasszony volt, szintén koraszülött gyerekkel. Ők rögtön fizettek, és láss csodát, 2 hétig maradt a kórházban, aztán a kórház területén lévő nővérszállón, amit nekünk mint lehetőséget meg sem említettek. Persze megoldottuk, szereztünk lakást, én ismerős voltam Pesten, ott dolgoztam, nem is messze a kórháztól. A feleségem 4 nappal a császármetszés után villamoson, mertrón majd megint villamoson járt a kórházba. Nők talán jobban értik hogy mit jelent ez. Aztán egy szép nap, hétvégén mentünk a kórházba. Én hétköznap nem tudtam, mert 4-ig dolgoztam 4-5 villamosmegállóra a kórháztól, de 16:30-ig volt a látogatás. Egy szót sem szóltam, elfogadtam, nem az volt a lényeg hogy lássam a lányom, hanem hogy éljen. Így minden nap elmentem a kórházba, de csak az ajtóig, ahonnan mentünk haza a feleségemmel. Szóval egyik hétvégén helyettesítő orvos volt Miskolcról. Bementünk a lányomhoz. Érdeklődtünk. Az orvos megnézte a papírjait és meglátta hogy hol lakunk, majd nekünk esett hogy mit keresünk mi itt, Miskolcon kellene lennünk mert oda tartozunk. Mondom neki hogy ide hozta a feleségemet a mentő, nem mi kértük, itt tudták fogadni, de örülünk is neki, mert nekem itt van munkahelyem, és egyébként is hiába tartozunk Miskolchoz, messzebb van mint Bp. és még közlekedés sem nagyon van tőlünk arra, szóval sokkal nehezebb lenne ha oda kerültünk volna. Még csak nyoma sem látszott az együttérzésnek, csak azt hajtogatta hogy mi oda tartozunk, és majd ő intézkedik, meg stb. Na akkor már nekünk is be kellett nyúlni a zsebbe pár zsebkendőért. Persze nem neki. Így aztán maradtunk.
Ez megint azt mutatja csak, hogy az orvosok sem egyformák, sem szakmailag, sem emberileg, sem hivatástudatilag. Ugyan úgy mint minden más ember, van köztük jó, kevésbé jó, és rossz is.
De tényleg nem erre szántam a topikot, nem is orvostudomány ellenes csodaszereknek, csak egyszerű tapasztalatoknak, amikkel egymást segítettük. Pl a feleségem trombózisa óta szedi a vérhígítót. Egy foghúzást több napi injekciózás előz meg. A múltkor húzatni akart, de addig is amíg nem lehet, kellett valami fájdalomcsillapító. Az orvos azt mondta, enyhe fájdalomra Aspirin is jó. Elkezdte szedni, napi 2 szemet. 2 nap után elkezdett fájni a feje. Elment az orvoshoz, aki megkérdezte mikori a szemüvege. 2 éves volt, így elküldte a szemészhez hogy nézesse meg, mert biztos azért fáj a feje mert már nem jó a szemüveg. Elmentünk. 40 000-ért csináltattunk másik szemüveget, de a fejfájás nem csillapodott. Kihúzták a fogát, leállt az Aspirinnel és a fejfájás elmúlt. Pár nappal később (kb egy hét) megint bevett egyet és megint előjött a fejfájás. Na akkor kicsit utána olvastam a neten az Aspirin és a vérhígítók együttes hatásáról. Ha most ezt valaki elolvassa, és tanul belőle, már megérte.
|