Érdekes, egyébként. Ahogy értem, a lekötözött karokon 3 éves ciklusokban váltogatja a termővesszőket azzal, hogy mindig legyen 1,2 és 3 éves termőága, 3 év után csonkra visszametszi hogy elölről kezdje a ciklust, és így rotálja a különböző korú vesszőket.
Főszabály szerint a metszett ág végének mindig magasabban kell lennie az ág eredésénél, különben vagy a vakrügy lesz sok (vízszinteshez közeli állás), vagy a vízhajtás (lefelé hajló ágvég esetén). Többször kritizálja is a lekötözött ágat, hogy nem jó a szögállás, túl alacsony.
A meredek hajtásokat kiszedi mind, ha vakrügyet lát akkor bemetszi a kérget fölötte.
Idős ültetvényben is azt javasolja, hogy a megfelelő szögállású idősebb karokat ifjítani kell, vissza kell szorítani a törzs felé, és új termőalapokat kinevelni - itt kitér a csirkeláb jelenségre, amit 1-2 rügyre metsz vissza, amiből kis méretű függőleges termődárda tud majd megújulni.
A lefelé álló ágakat nem preferálja, azokat ha van pótlása kiszedi vagy visszaszorítja megifjulni felfelé.
Idős fánál nem javasolja évente 1 vastag oldalág kivételénél többet, különben a csúcsdominancia egyensúlytalansághoz vezethet.
A végén pedig azt mondja a csúcsbeállításnál, hogy a fa tetején amelyik oldalág vastagsága a törzs vastagságának 30%-át meghaladja, azt csonkra vágja, különben versenyezni fog a vezér szerepért, ami nem cél. Itt egyébként úgy szedi vissza a fa tetejét, hogy megint felhívja a figyelmet a vakrügyek megpattintására - a cél hogy a vezéren is minél több hajtórügy meginduljon és oldalhajtást adjon, ehhez szorítja a csúcsrügyet lejjebb ha szükséges (ha nagyon elnyúlt), és a lentebbi bevakult rügyek fölött bemetszi a kérget.