Nem csak kenyérrel él az ember Terra Lotto Jackpot:
1600 terra    
  2024.03.08. 21:41  Hozzászólás  Válasz andras (89) hsz.-re     Olvasás  
  •   91   
Avatar

terra alapító
 
Mivel időnként bejelentkezik a fórumra, valószínűsíthető, hogy lábadozik. Biztosan beletelik még egy kis időbe mire írni is fog tudni, de remélhetőleg ez a pillanat is hamarosan eljön.
 






  2024.02.09. 10:05  Hozzászólás  Válasz gergerg (86) hsz.-re     Olvasás  
  •   88   


---
 
Sikerült vele beszélnem, köszönöm az infót. Elmondtam a telefonban, hogy itt sok jó ember kívánja gyógyulását, mert ő is jó ember a fórumon. Visszavárjuk ide, most kell neki egy kis idő a regenerálódáshoz.
 


  2024.02.08. 21:19  Hozzászólás
  •   87   
Avatar

---
 
Sajnálattal hallom, remélem helyre jön. A családunkkal névtelenül is imádkozunk érte, a Jóisten úgy is tudja kiről van szó. Ha valamiben segíthetünk, kérlek szólj.
 


  2024.02.07. 19:30  Hozzászólás  Válasz gergerg (85) hsz.-re     Olvasás  
  •   86   
Avatar

terra alapító
 
Jól imádkoztatok! :thumbup:

Pár perce beszéltem vele. Írni sajnos nem tud, a beszéd is nehézkesen megy, de túlélte, és jelen pillanatban ez is nagy eredmény.

Köszönöm a nevében is!
 


  2024.01.27. 08:53  Hozzászólás
  •   85   
Avatar

terra alapító
 
Kedves Fórumozók!

Mint megtudtam, az egyik társunkat komoly egészségügyi probléma érte. A nevét nem írom most le, mert nincs rá felhatalmazásom, de annyi személyes kérésem lenne, hogy aki hisz Istenben, az mondjon el egy imát a felépüléséért! Talán segíthetünk vele. Köszönöm!
 


  2021.12.25. 16:33  Hozzászólás  Válasz Mezőföldön (82) hsz.-re     Olvasás  
  •   84   
Avatar

---
 
Örülök, hogy megnézted, bár nem tudom melyikre gondolsz, mert az idén 15 videót készítettem és töltöttem fel a jutub csatornámra. Mivel nem a trend szerint gondolkodok, nagy követő táborra nem számítok. Már a korábbi kertészeti honlapom működése során tapasztaltam, hogy keveseknek tetszik amit képviselek, de azoknak nagyon. Eddig minden évben ajánlottam fel tokmány paprikát, de az idén más a helyzet. Bekaptam a cserebere során egy vírust, ami megfertőzte a paprikáimat. Nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy későn ismertem fel. Hiánybetegségnek hittem, és amire rájöttem, hogy rossz úton járok, szét terült a fertőzés.Így nem merek az idén felajánlani. Nem szeretném bárkinek is továbbadni a vírust. Azt viszont megígérem, ha sikerül megtisztítani az állományomat, akkor talán a jövő évi csere-bere akcióban módom lesz felajánlani. Én is hasonló jókat kívánok!
 


  2021.12.24. 21:58  Hozzászólás
  •   83   
Avatar

---
 
"De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nekem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. Mikeás 5:2 "


Önként vállalta, hogy közénk jön. Nem csak Istenünk és Teremtőnk, hanem testvérünk is akart lenni.
Megszületett és ott feküdt a jászolban, édesen aludt. Tehetetlenül, sebezhetően és kiszolgáltatva.
Meztelen és üres kézzel.

De mégis... Minden Vele volt... és Benne volt...
a te örök életed... és az enyém... és mindnyájunké.
Az újrakezdés lehetősége, a szeretet teljessége és a mindenség.
Nem azért jött, hogy ítéljen, hanem, hogy megmentsen... Akit lehet...
Téged és engem... és mindnyájunkat... ha engedjük..., hogy megszülessen...

A szívünkben is.
 


  2021.01.02. 22:42  Hozzászólás  Válasz kedvescimbor (81) hsz.-re     Olvasás  
  •   82   
Avatar

---
 
Kedves Győző!

Csak utólag tudtam megtekinteni a videót, de nagyon köszönöm, lenyűgözőek a téli veteményeid és nagy ihletet jelent a munkád számomra! Köszönjük a meghitt üzenetet is a végén. A FBos eszmecserére reagálva szerintem egy ilyen tudásmegosztó anyag elkészítése nem feltétlenül azonnal fogja elérni a célját, de hosszú idő alatt sok olyan találhat rá, aki ilyen témában keresgél, akár magától, akár ajánlás útján. Így, ha nem is lesz a jutub meglehetősen hamis mércéje szerint sikeres videó, számomra az év egyik fontos dokumentuma és biztosan nem vagyok ezzel egyedül. Köszönöm! Ha pedig már reagálok, hadd kérjelek meg, hogy ha akad esetleg a legendás állagát jól megőrző savanyításra való paprikafajtád magjából (tokmány?) akkor tudnál belőle felajánlani pár szemet a magcserére? Szép és sikeres 2021-es évadot kívánok neked és minden fórumtársnak!
 


  2020.12.26. 02:14  Hozzászólás
  •   81   
Avatar

---
 
Atifoci Attilával még az indexes időktől fogva, minden karácsonykor üdvözletet váltunk.Ez évben se történt másképpen. Egy videóval kívántam neki áldott karácsonyt. Ugyan ezt kívánom a Terra tagjainak, olvasóinak is. Fohászomat a 18:17 percnél, a családi körben elköltött vacsora végeztével mondtam el. Mely ugyan a szenteste alkalmából hangzott el, meg is indokoltam miért, de az érvényessége nincs időhöz kötve. Örök érvényű.

https://www.youtube.com/watch?v=3rUupuLlIPs&t=1163s
 


  2020.12.25. 21:44  Hozzászólás
  •   80   
Avatar

---
 
Az Advent margójára:

"Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy napba öltözött asszony, és lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona. Várandós volt, és vajúdásában és szülési fájdalmában kiáltozott.
Egy másik jel is feltűnt az égen: Íme, egy nagy vörös sárkány, akinek hét feje és tíz szarva volt, és a fejein hét korona; és a farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat; és odaállt a sárkány a szülő asszony elé, hogy amikor szül, megegye a gyerekét. És fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet, és a gyermek elragadtatott Istenhez és az ő trónjához."


Ez a részlet a Jelenések könyvének és a Bibliának a tartalomjegyzéke. Röviden és tárgyhoz szólóan, bemutatja a két összecsapásra kész tábort. Egyik felől az asszony mint az Isten oldalán álló embercsoport jelképe, a Krisztus-szülő, az üldözött és szenvedő, aki mennyei dolgokkal ruházkodik, másik felől a sárkány, mint a pusztításra kész bukott angyal, hatalmával és hadseregével, mint aki meg akarja akadályozni a megváltást, az ember rehabilitációját.
Krisztus születése, élete és az emberek megváltása a tét, ezt kell valahogy megakadályozni, meghiúsítani, sárba tiporni és ehhez minden eszközt latba vet. A történelem korszakain át elkészít “hét fejet”, azaz hét birodalmat, hogy megsemmisítsék az Isten táborát: az Egyiptomi, Asszíria, Babiloni, Medó-Perzsiai, Görög, Római (profán és vallásos) és a Francia forradalommal kezdődőleg egy globalista alapon fekvő ateista birodalmat. Ráadásul ideológiájával maga alá hajtja az egész föld lakosságát (a tízes szám átvitt értelemben a nemzetek száma) és megnyeri “farkával” (hazugságaival lásd Ézsaiás 9:15) magának az angyalok egyharmadát, vagyis egy jelentős részét. Hatalmas a fölény, de a terve nem sikerül, mert “legyőzték őt a Bárány vérével” (Jel.12:11) Ez a központi üzenete a Bibliának! Egy kisebb embercsoport győzni fog a Krisztus segítségével.

Világunk egy totalitárius rendszer felé tart, mindent és mindenkit pusztulás fenyeget. Igaz ugyan, hogy ez a globalista és ateista rendszer elbukik, de visszajön az egyik a hét közül, aki már volt. "De a kárhozatra megy." Így a bűnös földi történelem lezárul és végre eljön amiért Jézus megszületett: Az Isten országa
"Jöjjön el a Te Országod... Ámen"


“Itt van az értelem, amelyben bölcsesség van:… Király is hét van, öt elesett*, és egy megvan, a másik még nem jött el, és amikor eljön, csak rövid ideig maradhat. A fenevad pedig, amely volt és nincs, ő a nyolcadik, és a hét közül való, és a veszedelemre megy.” (Jel. 17:9-11)


*János apostol idejét kell alapul venni, az ő idejében Egyiptom, Asszíria, Babilon, Medó-Perzsia és a Görögök , szám szerint öt, mint birodalmak már elestek. “Egy van” – ez a Római profán és keresztény birodalom, a “hetedik pedig rövid ideig marad” alig 220 éves. Ezt váltja fel egy a hét közül és ezt nem nehéz kitalálni…
 




  2020.03.11. 20:51  Hozzászólás
  •   78   
Avatar

---
 
Valaki ezt írta 1888-ban:

"...Sátán ... által okozott betegségek és csapások nyomán népes városok kihalt romhalmazzá válnak. Már most is dolgozik. A mindenütt és ezer formában előforduló tengeri és szárazföldi balesetekben és szerencsétlenségekben; a hatalmas tűzvészekben, vad tornádókban és félelmetes jégverésekben; viharokban, árvizekben, ciklonokban, szökőárakban és földrengésekben Sátán keze van. Elsöpri az érő termést... Halálos fertőt* lehel a levegőbe, és emberek ezreit elviszi a ragály. E jelenségek egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak. Pusztul mind ember, mind állat."


“Gyászol és megromol a föld”; “elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget” (Ésa 24:4-5).


* a vírust 1898-ban fedezték fel
 


  2020.01.01. 11:53  Hozzászólás
  •   77   
Avatar

---
 
"...az örökkévalóság gondolatát is az emberek elméjébe helyezte, mivelhogy az ember nem foghatja fel mindazt a dolgot , amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig." Préd. 3:11


A bűnbe esett ember felületes szemlélődővé süllyedt. Gondolkozása leszűkült, szinte csak a mának él, a 'carpe diem'-nek. Amit meg lehet ragadni, amit instant el lehet fogyasztani, amit rögtön, legfeljebb rövid távon el lehet érni, az érzés amit ki lehet élni, az a legfontosabb számára. Elszakadt a metafizikától, csak azt érzékeli ami a szeme előtt van. Elméje képtelen átfogni a teremtett világot, az élet értelmét, a végtelent. Csak kis távlatokban gondolkozik. Ezért az ember egy nagy Emésztő. Megemészti az Istent (lásd keresztre feszítés), tönkreteszi a közösséget, leépíti önmagát, és feléli az őt körülvevő természetet. Inkább emlékeztet egy rákos sejtre, mint egy értelmes lényre.

Mókás, hogy Isten belehelyezi az "örökkévalóság gondolatát" egy ilyen önző lénybe..., és az nem tud mit kezdeni vele. Állandóan tele van irreális reményekkel. A Mars terraformálásáról ábrándozik, miközben egy sivatagot nem tud élővé tenni. Szerveket ültetget, reanimál, gén manipulál, kirogenizál, foltozza az életet... talán valahogy elérnénk az örökkévalóságot.

Pedig ennek csak egy gyógyszere van: térdre hullni és a Végtelenhez folyamodni. Belátni, elesettségünket és képtelenségünket, hogy mi valójában kicsik vagyunk a megoldáshoz. És elfogadni az Ő "műtéti" beavatkozását, mint reménykeltő és felemelő gondolatot erre az új évre.

Istentől Megáldott Boldog Új Évet Kívánunk Mindenkinek!
 


  2019.12.23. 17:39  Hozzászólás
  •   76   
Avatar

---
 
"Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak... És hogy áldozatot adjanak, aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat." (Luk. 2:22,24)


Jézus családja visszatérhetett Egyiptomból, a veszély megszűnt, Nagy Heródes meghalt (i.e. 4 márciusában)* Egy vallási kötelezettségnek kellett eleget tenni, születése után 40 napra (7+33/Móz12:2-4) minden fiú gyermeket** be kellett mutatni az Úr előtt Jeruzsálemben. Az áldozati állatuk arról tanúskodik, hogy szegény emberek voltak. (3Móz 12:8) Abban az időben a köznép - a babiloni fogság következtében - az arám nyelvet beszélte, csak nagyon kevesen tudtak héberül.
Kép

Mégis amikor Jézus 12 évesen a templomban (Luk. 2:46-47) a rabbikkal az "Írásról" beszélget azok "elálmélkodának az ő értelmén". Ezek a tekercsek (Ótestamentumi könyvek) héber nyelven íródtak és rengeteg pénzbe kerültek**. Ez volt az egyetlen módja, hogy valaki az Isteni tanítással és a héberrel megismerkedjen. Nagy valószínűség szerint a szülei nagy áldozatok árán beszerezték az Ótestamentumi tekercseket. Így tanulhatott Jézus héberül és így ismerkedhetett meg a Biblia tanításaival. Így fedezte fel küldetését és annak értelmét. Így hatott a történelemre és milliók életére a mai napig...

Most van a nagy ajándékozások ideje. A kortárs fogyasztói társadalomban mi képez értéket? Neked mi fontos? Te mire költesz, örök értékeket ajándékozol a gyermekednek, rokonaidnak, ismerőseidnek?


* Jézus nagy valószínűséggel i.e. 4-ben született. Dionysius Exiguus a hatodik században megpróbálta összeegyeztetni a korabeli naptárakat, úgy hogy Jézus születését vegye kiindulópontnak. Hatalmas munka volt, nem csoda, hogy négy évet tévedett.
** a lány gyermeket 80 napra (14+66)
*** A tekercsek ma is drágák. Ha a Tórában (Mózes öt könyve) négy betű elkopik, selejtnek bizonyul, és a zsidó vallási szertartásban már nem használható. Egy ilyen tekercs ára kb. 10.000 dollár.
 


  2019.02.09. 20:41  Hozzászólás
  •   75   
Avatar

---
 
“És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, aki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?” (Dán. 12:6)


A csodák… Hogy is lehetne meghatározni őket? Talán mint olyan események, történések amelyek nem mindennaposak, egyediek és egyben természetfelettiek. Hogy vannak vagy nincsenek, ezen megoszlanak a vélemények.



Vallásos rovatban lévén én azt mondanám, hogy vannak. Egyet el is mesélek. Kiss Tibornak hívják, ma a harmincat járja. Tizenhat éves volt amikor agydaganatot fedeztek fel nála. Az agytörzsön keletkezett, menthetetlen volt. Az orvos mégis megpróbálta a lehetetlent. Nyolc hónap alatt visszafejlődött. Kiszedte másodszor is, de annyira reménytelennek látta a helyzetet, hogy a koponyacsontot vissza se tette. A szüleinek azt mondta, értelmetlen, örvendjenek a hátra maradt időnek. Igaza volt. A daganat gyorsan nőt, hátul a fejbőrt már feszítette. Ekkor fordultak egyik lelkésztársamhoz. Hárman imádkoztak felette, megkenték őt olajjal (Jak. 5:14-15), a daganat másnapra eltűnt. Utólag spéci ötvözetből csináltak neki koponyakiegészítőt, azóta is él és virul.



A teológiában sok tinta folyt már a megmagyarázásukra. Egyesek azt tartják, hogy egy csoda akkor következik be amikor Isten felfüggeszt bizonyos törvényeket (lásd. 2Kir. 6:6 – a fejsze úszik a vízen). Mások amellett kardoskodnak, hogy inkább más addig ismeretlen törvények kerülnek előtérbe a megszokottakkal szembe (például antigravitáció). Egyebek pedig arra fogadkoznak, hogy idegen lények jelenléte okozza az adott helyzeteket (például az emberi szemnek láthatatlan angyal kiemeli a fejszét). Lehetnek ezek vagy ezeknek egyvelege tartják mások.
Miközben mi csodára várunk, az angyal (lásd az alapszöveget) azt kérdezi mikor lesz ezeknek vége. Furcsa igaz? Mi várjuk a csodát, ők inkább a végét. Mintha nem ugyanarról a dologról beszélnénk. Lehet, hogy nekik más a csoda? Mást értenek alatta?
Gábriel angyal - e kérdés előtt - Dániel prófétának felvázolja a jövőt, a médó-perzsa birodalomtól a vég kifejletéig (Dániel 11 fejezet). A látomás tele van árulással, erőfitogtatással, alattomossággal, háborúval, érdekházassággal, istenkáromlással, ádáz egyezményekkel, romlottsággal …, egyszóval bűnnel. Két másik angyal (Gábriel kísérői) is részese a kinyilatkoztatásnak és letaglózza őket az elkövetkezendő események romlottsága. Akkor szembesülnek először ezekkel a tényekkel. Ezért teszi fel az egyik a kérdést: Mikor lesz vége e csudadolgoknak?

Az ő szempontjából jogos a kérdés. Ugyanis a mennyben nincsenek sánta angyalok, vak lények vagy rákos egyedek. Nekik a természetfeletti természetes. Nem szorul senki gyógyulásra. Nekik a csoda mást jelent, nekik a csoda neve: BŰN. Hogyan történhetett meg? Miért nőtt hozzá úgy az emberiség? Miért hajlunk a gonoszra? Miért tetszik nekünk az önpusztítás?
 


  2019.01.31. 21:30  Hozzászólás
  •   74   
Avatar

---
 
Hallottam egy gyümölcsfáról. Csak egyetlenegy van belőle, nem lehet oltani, szaporítani, nem lehet tudni, hogy milyen alanyon él. Rendkívül nagyra nő, egyszerre van virág és gyümölcs rajta. Minden hónapban terem, mindig más és másféle gyümölcsöt, összesen tizenkétszer. Levelei is hasznosak, ehetőek. Érdekes fa lehet, szívesen ennék róla. Lényegében, mindegyikünknek lehetősége lesz rá.

"És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók." Jelenések 22:2



"Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten kertjében van." Jelenések 2:7
 


  2018.12.24. 13:47  Hozzászólás
  •   73   
Avatar

---
 
"Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai, megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely..." (Lukács evangéliuma 2:7)

A vásárlás megtörtént, a sütés-főzés befejeződött, a család készül elcsendesedni a szentestére. Az adventi napok a vége felé járnak. Jézus lassan megszületik. Ja, hogy nem pont 24.-én, ez is igaz. Valószínű, hogy inkább tél vége felé tavasszal vagy egyesek szerint inkább ősszel. Ki tudja ezt igazán? Ha Istennek számított volna, biztos tudnánk róla, de nem a dátum a fontos. A lényeg, hogy megszületett...



... csak sajnos nem talált helyet. Betlehem nem várta, nem gondolt rá. Istállóban, szalmában látta meg a napvilágot - vagy inkább a sötétséget - nyirkosságban, hidegben és szagok között. Pedig Ő volt akinek szavára előállt az egész univerzum a Rigeltől a Vegáig, a Tejúttól a Kvazárokig. Ő volt aki létrehozta ezt a csodálatos Földet, otthonul teremtette és Neki köszönheted az életed is. Ő Érted született, fontos vagy Neki, másképp nem jött volna ide. Nem csak élni akart, hanem meghalni is. Érted. Ő ezért született. Érted?

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János evangéliuma 3:16)
 


  2018.06.23. 23:02  Hozzászólás
  •   72   
Avatar

---
 
"A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben." (Zsolt 37:11)

Az új lét tehát egy újjáteremtett Földön valósul meg. Isten visszaállítja az embert az eredeti állapotába és ez táplálkozást is feltételez. Így visszatérünk az eredeti "status quo"-hoz, amely annak idején eképpen hangzott:

"Azután ezt mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet; gyümölcsfát, hogy neme szerint való gyümölcsöt teremjen, és magva legyen a földön. És úgy lett. Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet a maga neme szerint és gyümölcstermő fákat, amelyeknek gyümölcsei fajtájuknak megfelelő magvakat hoznak. És látta Isten, hogy ez jó." (1Móz. 1:10-11)

Kedves kertész barátaim, nem tudom ha nektek kicseng-e, de nekem nagyon a "gyümölcstermő fák" kifejezés. Igen, jól olvassuk, ott is fogunk kertészkedni. Úgy gondolom, hogy a magunkfajtáknak ez egy igen jó hír.

"Házakat építenek és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt" (Ésaiás 65:21-22)
 


  2018.04.18. 04:23  Hozzászólás
  •   71   
Avatar

---
 
Nagy összevisszaság uralkodik ma a keresztény tanításokban. Mi történik a halál után? Lelkünk tovább él? Felmegyünk a mennybe? De akkor minek a feltámadás? Vissza kell jönni? Testben lesz az örök élet vagy lélekben?... Vagy talán a keleti csodafilozófia a megoldás: a reinkarnáció*?...

Ezzel a gondolattal már korábban is foglalkoztak, Pál apostolra rá is kérdeztek: "De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?" (1Kor. 15:35)

E kérdések kuszaságában a legjobb ha visszamegyünk a kezdetekhez, a teremtéshez. Mi volt az Isten célja, eredeti elgondolása? Láthatjuk, hogy az embert egésznek teremtette: a test, lélek és szellem** (1Tesz 5:23) egy egészet alkotott, nem lehetett elemeire bontani, nem voltak külön létre szánva. "Így lőn az ember élő léleké" (2Móz.2:7)

Krisztus feltámadásánál egy helyreállítást észlelünk, a feltámadása "lélekben" történik, de ez a lelki lét - pont mint teremtéskor - testet feltételez. Ez nagyon nehezen hihető a görög mitológiától áthatott tanítványok számára, ezért Jézus kéri Tamást: "Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő", ugyanakkor meghívja a tanítványokat is: "Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van!" (Luk. 24:39) A további kétkedés eloszlatására Jézus enni kér: "Van-e itt valami enni valótok? Ők pedig adtak neki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, melyeket elvőn, és előttük evék." (Luk. 24:42)

Mindezekre a kérdésekre a válasz nem fér egy kis elmélkedésbe, de maradjunk annyiban, hogy Isten az örök élet címén nem csak egy "lelki" parciális továbbélést biztosít, hanem az ember teljes restaurációjára törekszik. Amit az ember elvesztett, azt fogja visszanyerni, erről szól a megváltás. :)

"És monda az, aki a királyi széken ül vala: Íme mindent újjá teszek. És monda nekem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak." (Jelenések 21:5)


* A bibliai gondolkozásmódtól idegen a reinkarnáció fogalma: "És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:"
** A "szellem" kifejezés alatt a pszichét, a gondolkozást értjük.
 


  2018.04.01. 23:06  Hozzászólás
  •   70   
Avatar

---
 
"Annak okáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért." (Zsid. 2:17)

A Teremtés Ura, az Istenség második személye megüresítette önmagát és emberi formát vett fel, beleszületett a világunkba. Mindenekben hasonlatos lett hozzánk, közöttünk élt, járt, tanított, gyógyított, életet adott. "A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt." Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadták be őt." (Ján. 1:10-11) Inkább leköptük, megvertük, csúfoltuk, megostoroztuk, porba vetettük, keresztre feszítettük, majd eltemettük. Hogy miért első személyben?..., mert mi is gyaláztuk, gyalázzuk... Csak nézzünk magunkra és a világra amelyet létrehoztunk... ma is eltemetnénk.

"De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép utálata. Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejüket: ... Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között... De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre." (Zsolt 22)
 




  2018.03.23. 16:32  Hozzászólás
  •   67   
Avatar

---
 
Isten mindaddig nem vonja vissza angyalait, míglen meg nem történik az elpecsételés: "És láték más angyalt feljönni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta... Ezt mondván: Ne ártsatok (ne vonuljatok vissza)... míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon." Jelenések 7:2-3 (részletek)

Isten előbb utóbb el fogja engedni a "fát", hogy nőjön ahogy akar, hagyni fogja, hogy a bűn kiteljesüljön, meghozza gyümölcsét, de ezelőtt megtörténik az elpecsételés.

A homlok szimbolikusan a gondolkozás, az erkölcs és döntés központja. Az elpecsételés pedig valaminek (esetünkben valakiknek) az elkészítését, hitelesítését nyugtázza. Isten tehát el fog készíteni egy embercsoportot akiket átmentsen az elkövetkezendő - önpusztító - kataklizma elől. Egy embercsoportot akinek szemlélete, jelleme megváltozott. Egy embercsoportot aki hagyta, hogy Isten megváltóztassa.

Így egyszer eljön a pillanat mikor a kegyelem lejár és Isten kimondja a végső szót:
Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. Jelenések 21:11-12
 


  2018.03.02. 08:23  Hozzászólás
  •   66   
Avatar

---
 
Képzeld el, veszel egy sokat ígérő, nagy reklámkampánnyal rendelkező gyümölcsfát, elülteted, de valaki minden évben visszametszi husángra.
Nem lennél ideges? Sohasem kóstolhatnád meg annak gyümölcsét.

Istent sokszor azzal vádoljuk, hogyha ő létezik miért engedi meg ezt a sok kínszenvedést, katasztrófát. Hát a magyarázat az előbbiekben van. Ha bevásároltunk, szeretnénk enni annak a gyümölcsét. Ha Isten mindig visszavágja, sohasem fogjuk megtudni, hogy mit okoz a bűn, milyen annak a teljesen fejlett és megérett gyümölcse. Így aztán Isten tiszteletben tartja a választásunkat, hagyja hogy növekedjen a fánk, de sajnálatából fakadóan időnként angyalai által alaposan megmetszi (de nem vágja husángra).

"Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára." Jelenések (7:1)

Isten tehát visszatartja a "szeleket", csökkenti a bűn hatásának következményeit. Ha feldobsz egy követ,... az visszaesik, következménye van. Az igazán nagy köveket kifogdossa, de időnkét hagynia kell, hogy néhány visszaessen, mert másképp nem tanulunk. Isten azonban ennél többet is tesz. Kifejlesztett egy "Gyógyszert" amely hatástalanítja a "gyümölcs" pusztító hatását.

"Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." 2Pét. 3:9
 


  2018.02.18. 22:17  Hozzászólás
  •   65   
Avatar

---
 
Miért van annyi viszály, annyi szenvedés? Gyermekek halnak éhen, ártatlanok pusztulnak el. Emberek hatalmaskodnak egymáson, szüntelen dúlnak a háborúk. És ez a sok természeti katasztrófa? Hogyan engedi meg Isten? Ha Ő a jó Isten, hogyan történhetnek meg mindezek?

"Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttük." (Jób 1:2)

Sátán jogtalanul ment a mennybe, ő nem volt hivatalos. Az univerzum civilizációinak vezetői találkoztak, ismerkedtek, team building-eztek. Isten rá is kérdezett: milyen jogon vagy itt? Sátán körülményesen válaszolt: - "Körülkerültem és át meg át jártam a földet." Más szóval: Hát úgy, hogy én vagyok a Föld vezetője.
Hazudott? Nem, sajnos igazat mondott... Mi magunk játszottuk át neki a hatalmat. Maga Jézus is földön jártakor elismerte a tanítványai előtt:

"Nem sokat beszélek már veletek, mert jön e világ fejedelme, de énbennem nincsen semmije" (János 14:30)

A "Mi Atyánk" imádság is nyilvánvalóvá teszi ezt: "...jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod...", mert ezen a Földön egyelőre nincs az Isten országa sem az Ő akarata. Mert ez a bűn világa, a Gonoszé. Ezért sóhajt minden... és ezért van annyi szenvedés, halál.
 


  2018.02.06. 21:21  Hozzászólás
  •   64   
Avatar

---
 
“Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.” (Máté 18:7) “Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.” (Lukács 17:1)

Már többször hallunk arról, hogy valaki megbotránkozott. “Nem hiszek, mert a pap, a presbiter ezt meg azt csinálta…” , “ az Egyház ilyen vagy olyan…”, csak a pénz érdekli őket…”, “ha megnézzük a történelmet, az Egyház így és úgy hibázott” és más hasonló megjegyzések.

Sajnos nem lehet azt állítani, hogy ezeknek nincs valos alapja, mert az Egyház és annak képviselői, sokszor és sokféle képpen tévedtek, hogy finoman fogalmazzunk.

Elég, ha csak arról a becslések szerint 60 millió középkori áldozatról beszélünk, akiket az eretnekségek jegyében ilyen olyan módon megkínoztak és kivégeztek, a szent Bertalan éjszakájáról, inkvizícióról vagy a bűnbocsájtó cédulák történetéről és még nem beszéltünk a középkori egyház-politikáról és arról ahogy keresztény nemzetek irtották egymást.

Pedig Jézus óva figyelmezetett minket: “Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.” (János 16:13)

Gyerekként sokat jártam falura. Szerettem az állatokat. A galambokat szerettem volna közelebről megfigyelni, de azok nem álltak meg nekem. Így kitaláltam, hogy ha egy kukuricafejtő kosarat megfordítok, feltámasztom egy bottal, amihez egy zsinórt kötözök, alája és eléje magot szorok és a spárga másik végével tisztes távolságban várok az arra tévelygő galambokra bizros sikerrel járok.
Számításaim hamar teljesültek. Az unokatestvéremnek postagalambjai, eleinte körülnézve, bátortalanul közelítettek a kosárhoz, de ahogy én szoborként álltam, egyre több bátorságra kaptak. A végén úgy szedegették a búzát, hogy el is felejtettek felfelé nézni. Így hamarosan néhány a kosár alatt szedegetett és én csak ezt a pillanatot vártam. A zsinórt meghúztam és a kosár leesett.

Érdekes, hogy a botránkozás szó görög “skandalon”-ból ered, ami csapdanyelvet jelent. Itt a bot töltötte be ezt a szerepet.
A történet azért tanulságos, mert a valós életben ez történik velünk. Addig esszük a botránkozás magvait, amíg a csapda fogságba ejt. Addig hagyjuk, hogy tömjenek bennünket hírekkel, történelmi megállapításokkal és dokumentumfilmekkel (amelyek mellesleg igazságot is tartalmaznak), amíg a csapdanyelv csattan. Addig-addig, amíg elfelejtünk, hogy Isten nem ember, és akik ilyeneket tettek, azok soha nem ismerték Őt, csak azt hitték hogy… Ezért hát, nem kell a hitünket az emberekre építeni, nem éri meg! Lehetnek útmutatók, de nem mérvadók!

“Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Mát. 7:22-23)
 


  2018.01.31. 13:02  Hozzászólás
  •   63   
Avatar

---
 
“Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az ígét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.” (Mát. 13:23)

Az Ige is, mint a mag, életet, teremtő erőt hordoz magában, ha jó földbe jut, megfelelő gondozással gyümölcsöt, termést hoz. A jó föld az, amely elő van készítve, készséges a befogadásra és táplálásra. Hasonlóképpen szív is akkor jó ha nyított, ha alternatívát keres az élet és e világ gondjaira, már sok mindent átgondolt, megpróbált, dolgokat végigfuttatott, de megoldást nem talált. Így szíve elkészült, hogy egy esélyt adjon az Istennek, aki közel van “a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket” (Zsolt. 34:19) Az ilyen meghallja az Igét, annak értelmére vágyik és gyakorlatba is ülteti. Léte eképp változáson megy keresztül, élete kizöldül és hamarosan termőre fordul. Létezésének fája mások felüdítésére szolgál, a társadalomnak adni tud, “… némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.”

[bgszin=]“Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.” (Ésa. 55:10-11)[/bgszin]
 


  2017.12.23. 20:37  Hozzászólás
  •   62   
Avatar

---
 
Jeruzsálemben nagy volt a izgalom. A bölcsek megjelenése zavart és felháborodást keltett.
A Messiást megjelenését már rég várták, talán annyira rég, hogy a próféciák beteljesedéséről már le is mondtak.
A bölcseket meglepte ez a tudatlanság. Ők arra számítottak, hogy Dániel próféta tekercséből ők is kiszámították, hogy ebben az időben kell a Messiásnak megjelennie. Arra gondoltak, hogy itt mindenki tud az eseményről. De nagy volt a nép meglepetése is. Kik ezek az emberek? Miért rajtuk keresztül üzen az Isten. A mi papjaik miért nem beszélnek erről? És a vezetők?
Isten nem lehet ennyire titokzatos, mi magunk vagyunk a választott nép, nem kerülhet meg ennyire minket - így gondolkozhattak, mindaddig amíg a bölcsek elhagyták a várost. A csillag** újra felbukkant és elvezette őket egészen a jászolig...
Mi tette őket különbé? Miért csak nekik mutatkozott Isten? Miért csak őket vezette?
Gondolom, hogy a válasz nyilvánvaló: mert ők keresték Istent...

"Íme, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izrael Szentjéért, hogy téged megdicsőített. Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van." Isa 55:5-6


*Dániel könyve i.e a VI században a babiloni fogság ideje alatt keletkezett és ez juthatott el a bölcsekhez. A nyolcadik és a kilencedik fejezetek alapján ki lehet számolni Jézus megfeszítésének pontos idejét és egyben hozzávetőlegesen a születését.
**A csillag a biblia értelmezésében angyal vagy angyalsereget is jelenthet. Valószínűleg egy hasonló angyal, angyalsereg lehetett, mint amelyik a pásztoroknak is megjelent.
 


  2017.12.20. 11:19  Hozzászólás
  •   61   
Avatar

---
 
"A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. „ (Mt. 2:1-2)

Nagy Heródes jó stratégának és sokrétűen tehetséges vezetőnek bizonyult. Kitűnő diplomata, építész, vadász, lelkes atléta és bőkezű adakozó volt. Megértette, hogy hatalma Palesztinában kizárólag attól függ, mennyire tud megfelelni a rómaiak elvárásainak anélkül, hogy a zsidóság vallási érzékenységét megsértené. Heródes, bár nem volt zsidó származású, lelkiismeretesen betartotta a zsidó törvényeket. Hogy kedvében járjon a zsidóknak, első feleségétől megvált és feleségül vette Miriámot, Hirkanosz főpap unokáját.
Az idő előrehaladásával azonban rendkívül gyanakvóvá vált. Úgy vélte, mindenki a trónjára tör, ezért családtagjai közül sokat kivégeztetett. Így vált áldozattá apósa Hirkánosz, sógora Arisztobulosz, anyósa Aléxandra, második felesége Miriám, két fia, Alexander és Arisztobulosz. A legidősebb fiát, Antipatroszt halálos ágyáról végeztette ki öt nappal a halála előtt.
Nem véletlenül mondta Augustus: "Szívesebben lennék Heródes disznaja, mint fia" A zsidó törvények ugyanis tiltották a disznóhús fogyasztását.
Jézus ebben a korban született, nem csoda, hogy amikor a keleti bölcsek egy ilyen hírrel álltak Heródes elé, elméje elsötétült. A helyzet paradoxonja - "Hol van a zsidók királya?" - kérdezték őt, pedig a király előtt álltak.

"Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől." Mát. 2:16

A bölcsek is csak azért menekültek meg a haláltól, mert Heródes kérésére megígérték, hogy visszatérésükkor több adattal szolgálnak a gyermek hollétéről. Azonban az angyal figyelmeztetésére más úton tértek haza. Heródes hatalmas kínok között, még az év márciusában meghalt.
 


  2017.12.13. 23:10  Hozzászólás
  •   60   
Avatar

---
 
"A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem."

A mag ha jó földbe jut, kikel, de szüksége van gondozására. Ez a kis nővény eleinte különösen érzékeny a külső behatásokra: fagyra, vízhiányra, szélre, betegségekre stb., védni, kötözni, gyakran öntözni és takarni kell.

Ezen felül azonban kell számolni a burjánokat jelenlétével is. Úgy mint a bűn, a gaz is édes gyermeke ennek a földnek, a jóért, a nemesért meg kell dolgozni, nem lesz magától. Az élet teréből el kell távolítani a gyomot, másképp felül kerekedik és megfojtja a nemest, elszívja előle a tápanyagot, leárnyékolja és megöli azt. A földjét elő kell készíteni, majd folyamatosan tisztítani, gyomlálni, kapálni kell.

Így az ember is akit Istennek szava érintett, meg kell szabadulnia bizonyos szokásoktól, kapcsolatoktól és el kell határolódnia bűnnel szemben. Az igazság és a hamisság nem fér meg egymás mellett. Szívét elő kell készítse és állandóan puhán kell tartania, hogy Istennek keze formálni tudja azt. Csak így teljesedhet ki élete, csak így juthat el a gyümölcstermésig.

“Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; (Kol 3:5) Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.” (Roma 8:13)
 


  2017.12.06. 15:49  Hozzászólás
  •   59   
Avatar

---
 
"A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja; De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik." (Mát. 13:20-21)

A “köves hely” azt a típusú gondolkozást ecseteli amely készségesen, érdeklődéssel és örömmel fogadja az Igét. Nem áll ellene, nem kétkedően és nem közömbösen fogadja, hanem felszabadulást hoz neki. A hiba azonban abban áll, hogy a mag rossz helyre jut, csak felszínesen, látszólagosan kerül a talajba. Helyzete nem alkalmas a gyökér fejlesztésre, az igazi megfoganásra. Így gyümölcsöt sem teremhet, nem éri el a célját.
Így jár az aki a hitben, Istenben egy kabalát, segédmankót vagy vészkijáratot (“segíts meg Istenem”-et) lát. Az Isten követésnek csak a rózsaszín felét látja. Az Istennel való járásnak csak az áldásokról, anyagi, testi és szellemi jólétről álmodozik, de mihelyt ki kell állni az elvek mellett, hitéjért megaláztatásban, lenézésben, kiközösítésben részesül, vagy netalántán üldözésben és veszítésben van része, ezeket már nem tudja felvállalni. Nem tudja elfogadni a szenvedés, megpróbáltatás útját, nem akar megszabadulni jellemhibáitól, nem akar gyümölcsöt hozni, nem akar mélyen gyökerezni.
A tanítás csak elvi szinten marad, a hétköznapi gyakorlatban nem jelenik meg. Megvan a vallásosság “kegyesség látszata” de annak erejét, átalakító, nemesítő készségét megtagadja. (2 Tim. 3:5) Így csak hallhatója az Igének, nem cselekvője. Jak. 1:23
 


  2017.06.29. 20:52  Hozzászólás
  •   58   
Avatar

---
 
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.

Az előző példázat négy osztályba sorolja az emberiséget. Isten azonban nem tesz kivételt, a döntések sorozata az ember kezében van. A mag, az Ige, az Igének szava, és mindenkinek szól, Isten mindenhova szórja, nemtől, hovatartozástól, kortól, kulturális háttértől, műveltségtől, társadalmi helyzettől stb. függetlenül.

Az útra esett mag azonban halálra van ítélve. Nincs neki lehetősége arra, hogy az életadó föld bekebelezze, nedve és tápanyaga kibontakoztassa benne az életet. Ez a föld nincs megművelve, csak taposva, keményítve az arra járó gyalogosok, állatok és szekerek súlyától, nem beszélve arról, hogy a régi utakat meg is köveztek. A híres római utak átlag 90 cm-s kőalappal rendelkeztek. Ráadásul a magvető minden mozdulatát a madarak is lesték, arra várva, hogy nekik is jusson egy falat.

A kemény talaj, azt a gondolkozást jelképezi, amely különböző ideológiák, életfilozófiák, előítélet, hedonizmus vagy érdektelenség miatt vonakodó, ellenálló, startból visszataszító módon viselkedik az isteni befolyással szemben. Eleve kerüli, ”nálam nem téma” kategóriába sorolja az ezzel kapcsolatos gondolatokat. Nem akarja megvitatni, nem érdekli, lealacsonyítanak, irracionálisnak, egyszóval butaságnak véli.
A madarak alatt a “levegőbeli hatalmasságok” tevékenységet lehet érteni, akik lehetőleg abban a pillanatban ahogy a mag földet ért felszedik, vagyis elterelik a figyelmet, más foglalatosságot adnak az embernek.

Így a magnak nem marad semmi esélye.
 


  2017.06.26. 11:43  Hozzászólás
  •   57   
Avatar

---
 
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván:
Ímé kiméne a magvető vetni,
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
A kinek van füle a hallásra, hallja. (Mát. 13:1-9)

Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Mát. 13:18-23)
 


  2017.06.08. 15:29  Hozzászólás
  •   56   
Avatar

---
 
"Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben." (2Thess. 3:13)

Látva a világ önző beállítottságát, gyakran megrestülünk a jó cselekedetekben. Ha másnak nem számít, nekem miért számítson? Ha más nem gondol rám, én miért törődjek embertársammal? Ha mindenkinek mindegy, nekem miért legyen fontos?

Volt egyszer egy kisfiú, "aki dagály után kijárt a tengerpartra és visszadobálta azokat a tengeri csillagokat, melyeket az ár sodort a partra. Egy ott nyaraló férfi mosolyogva nézte, majd az egyik nap megszólította: - Szia, napok óta figyellek, mit csinálsz! Nem gondolod, hogy értelmetlen, amit teszel? Hiszen ezrével sodorja ki a tenger ezeket a csillagokat, és te csupán néhány tucatot tudsz vissza dobni a tengerbe. Szóval, nem gondolod, hogy mindegy? A gyermek, csillogó szemmel, egy csillaggal a kezében rámosolygott és bölcsen ezt mondta: - Például, ennek az egynek nem mindegy!" Idézet: "Magyarország képalbum"

"Aki (Isten) megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak - akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek - örök élettel;" (Róma 2:6-7)
 


  2017.06.02. 12:56  Hozzászólás
  •   55   
Avatar

---
 
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak?
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Ciréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lenni?"
Apostolok cselekedete 2:1-12 (Károli Gáspár ford.)
 


  2017.05.29. 00:57  Hozzászólás
  •   54   
Avatar

---
 
A templomba betévedt egyszer egy ittas ember. Éppen egy híres lelkipásztor hirdette az Igét, mindenkit lenyűgözött a beszéde.
A vendégünk unva a lelkizést, az italtól bátorságot gyűjtött és hangosan közbeszólt:
- Én nagyon könnyen be tudom bizonyítani, hogy nem létezik Isten.
A terem lefagyott.
- És azt hogyan? – kérdezte meglepetten az igehírtető.
- Hát ha létezik, most csapjon belém a villám!
Síri csend lett a teremben, zavarában mindenki a földet bámulta. Hirtelen a lelkipásztor sem tudott mit felelni. Egy idős néni állt fel, elvette a sétapálcáját és lassan közeledett az illető felé. Mikor odaért, mélyen a szemébe nézett és megkérdezte:
- Önnek vannak gyermekei?
- Igen – válaszolta.
- Ha valamelyik gyermeke egy puskát adna a kezébe és arra kérné, hogy lője le, megtenné?
Az ittas ember ekkor lehajtotta a fejét és elpirult.

"Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?"
 


  2017.05.17. 22:44  Hozzászólás
  •   53   
Avatar

---
 
Trópuson, kis kunyhójában, boldogan élt egy halász kedves családjával. Naponta halászott 3-4 órát megfelelő időben, kifogta a családnak szükséges mennyiséget, meg egy keveset eladásra is.
Az egyik nap egy hatalmas jacht állt meg mellette. A tulaj lehorgonyozott, majd nekilátott horgászni. Ez így ment napokon keresztül. Egy jó hét eltelte után a milliomos felhívta magához a halászt és megkínálta egy üdítővel.
- Elnézem, hogy szinte naponta kijössz, halászol 3-4 órát majd hazamész. Nem lenne jobb ha kint ülnél 8-10 órát és több halat fognál?
- És az mire lenne jó – kérdezte a halász?
- Hogy hogy mire? Több hal, több pénz!
- És mit csinálnák több pénzel – kérdezte a halász?
- Hát, hogy hogy mit? – kérdezett vissza ingerülten a milliomos. Vennél egy nagyobb csónakot, motorost. Így hamarább tudnál kiérni, többet kint ülni, többet fogni, többet eladni. Több pénzed lenne – mondta magát kifújva a jachttulajdonos.
- Értem én, de mire lenne jó a „még több” pénz? – kérdi naivan az ember.
- Hát, hogy hogy mire – mérgelődik a tulaj – több pénz, több lehetőség. Veszel nagyobb hálókat, fogadsz fel embereket, több hal, több pénz.
- Jó, de mit csinálok annyi pénzzel?
- Hogy hogy mit csinálsz – mondja türköztetve magát a milliomos. Veszel egy hajót, legénységet, felszereled halradarral, mélyebb vizekre evezel, több halat fogsz, Éjszaka is halászhatsz, több pénzed lesz. Félrerakod öregségedre, 4-5 órát kijössz jókedvvel horgászni és több időt tölthetsz a családoddal. Megnézed minden reggel és este a napkeltét és a napnyugtát. Ezenkívül lehetnek hobbiid is és öregségedre élsz nyugodtan és boldogan.

Gondolkozik egy kicsit a halász, majd ezt mondja:
- Tudod..., én már most is ezt csinálom!

„Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.” (Préd. 4:6)
 


  2017.05.17. 22:40  Hozzászólás
  •   52   
Avatar

---
 
“A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid. 11:3) Károli Gáspár ford.

A hit a gyengéknek, gyáváknak és naivoknak a mankója, az ész vészkijárata – állítják egyesek. Csak akkor folyamodunk ilyesmihez - hangoztatjuk, amikor az ember szabadulni akar a küzdelmes valóságtól és a hit világába menekül. Így ez egy irreális, menekülő, problémát nem megoldó státuszba vált. Ezért ebben sokan általános veszélyt látnak.

Nem kevés azoknak a száma akik emiatt nyíltan felvették a harcot a keresztény alapelvekkel. Ilyenek voltak Nietzsche, Voltaire és sokan mások. Az utóbbi, azt is hangoztatta, hogy 12 apostol kellett, hogy a kereszténységet felépítse, de ő egyedül földig rombolja azt.

Csak ezen véleményekek hallva, azt gondolhatnánk, hogy a hit ténylegesen valami irracionális “valóság”, aminek nincs köze az ésszerűséghez, logikához; kézzelfoghatósága vagy akár értelme lenne. Sajnos voltak sokan akik ilyenekké tették életvitelükkel, felfogásukkal és cselekedeteikkel. Ne feledjük azonban, hogy a másik oldalon is, vagyis a hit oldalán is, álltak olyan nevek mint Newton, Leibniz, Kant, Rousseau és mások, akikről merészség lenne azt állítani, hogy gyenge, primitív gondolkozású emberek voltak.

Mit is mond tehát az idézet első fele? “A hit a reménylett dolgok valósága” A mértan feladatokban is van egy feltételezés, következtetés és bizonyítás.
Ez a “reménylett” dolog, ez a feltételezés és/vagy reveláció. Egyrészt itt van bennünk beültetve, lelkünk mélyén, kisebb nagyobb mértékben elferdülve, elképzelésünk a jóról, etikáról, esztétikáról, “valami”, ahogy ennek a világnak működnie kellene. Másfelől rajtunk kívül itt van az isteni kijelentés (Biblia) mint feltételezés és/vagy posztulátum. Egy “reménylett” dolog ami bizonyításra vár vagy várt. Így mikor megvan a feltevés, a “reménység”, az ember bizonyításra vágyik, tapasztalatot gyűjt, az adott feltevés szerint. Ha ez működőképes, akkor az az Ige szerint valósággá válik: így lesz a hit a “reménylett dolgok valósága.” Ezelőtt csak reméltük, de most a tapasztalatok által valóssá vált. Einstein is azt mondta: “A valóság minden ismerete a tapasztalatból ered és oda tér vissza.” Más szóval, ha tapasztalatot szerzek egy feltevésről, bizonyítható és a következtetésem helyt áll, akkor az valósságá válik.

Példázzuk: 24 éves koromig hittem az evolucionizmusban mert az emberek így feltételezték “n” számú adat, lelet stb. nyomán. Ez a mai társadalomban szinte posztulátummá fogalmazódott.
Egy másik feltételezés azonban kijelenti, hogy a világunk tervezett, léte nem a véletlenszerűségnek köszönhető. Létem az Életből származik, és nem a nemlétből. Tervezett és nem céltalan. Más szóval Istentől teremtett. Veszem az “n” számú adatot, leletet és ez új feltevés alapján megvizsgálom. Ha legalább annyira működő képes ebben a teremtés rendszerben is mint az evolucionista rendszerben, akkor adok neki egy esélyt. Ha egyre szolidabbá válik, akkor a másikat elvetem.

Így a hit racionálissá, valósságá vált. Minél több hasonló tapasztalat gyűl, annál inkább válik objektívvé, empirikussá ez a hit. Azonban a szöveg második fele szerint: “a nem látott dolgokról való meggyőződés”, mindig lesz egy szubjektív hit rész is, olyan dolgok felől amit nem tapasztaltam meg, nem bizonyított tény előttem, amit az isteni reveláció kijelentett (posztulált), de még nem vált valósággá az életemben.
 


  2017.05.05. 13:49  Hozzászólás
  •   51   
Avatar

---
 
“Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.” (Préd. 11:1)

Az Íge elménk számára néha érthetetlen dolgokat kér. Kenyeret dobni a víz színére, ki hallott még ilyen. Érthetetlen kérelem, értelmetlen befektetés, micsoda tékozlás.

Egy frissen végzett tanítónéni át kellett vegyen egy negyedikes elemi osztályt. A régi tanítójuk nyugdíjba vonult. Belefáradva a sok tanításba a végére elengedte a gyeplőket. Így az osztályban elszabadultak a kedélyek.
Volt az osztályban azonban egy fiúcska, aki ezen felül is mindenkin túltett. Nem lehetett leültetni, járt a padsorok között, csúnyán beszélt, bosszantotta osztálytársait és néha verekedett is. Nem lehetett bírni vele. Viselkedése annyira frusztráló volt, hogy az új tanítónéni már a lemondáson gondolkozott.
Egy nap ahogy hazafelé tartott, útjuk összefutott. Kényelmetlen helyzet volt, szótlan haladtak egymás mellett. Majd váratlanul megszólalt a kisfiú:
- Tanítónéni mit gondol, lehetne valaha belőlem egy jó orvos?
Kínos csend következett. A nyilvánvaló válasz a levegőben lógott, de a tanítónéni átgondolva a helyzetet bölcsen válaszolt:
- Igen, úgy gondolom, jó orvos lehetne belőled.
Teltek múltak az évek, a tanítónéni férjhez ment, majd későre 41 éves korára gyereke született. Kislányuk 13 évesen testnevelési órán váratlanul összeesett. Sürgősen a kórházba szállították, és megállapították, hogy a születésileg gond van a szívével. Az anyuka elé odanyomták a papírokat és közölték, hogy beleegyezését kérik a hirtelen beavatkozásra, a helyzet halaszthatatlan. Négy óra múlva hozták ki a műtőből és az édesanyja félve ült le az ágy a mellé és kis kezét a kezébe vette. Simogatta és közben csendben könnyezett. Néhány pillanat múlva, megnyílt az ajtó és egy fehér köpenyes személy közeledett.
-Ne féljen tanítónéni – mondta megnyugtatólag - a lánya életben fog maradni. A műtét sikeres volt.

Egy jó szó vagy önfeláldozó cselekedet értelmetlennek tűnhet, de hosszútávon biztosan megtérül.

“Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.” (Préd. 11:1)
 


  2017.04.06. 14:13  Hozzászólás
  •   50   
Avatar

---
 
“Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” Róma 5:8

Volt egyszer egy kisfiú aki nagyon szerette az édesapját. Édesanyja korán meghalt ezért nagyon ragaszkodott hozzá. Az édesapja hídmester volt. A folyó fölött ívelő hidat a forgalom függvényében nyitotta vagy zárta. A feladata az volt, hogy akadálymentes legyen a közlekedés a vasút és a hajózás számára is.
A Hídmester gyakran vitte magával gyermekét. A tíz éves kisfia szerette nézni a vonatokat, a bennük utazó sokféle embert. Gyakran halászott. Apukája azt is megmutatta, hogyan kell kezelni a hidat.
Egy nap amikor egy kishajó számára a híd fel volt nyitva, a figyelmetlen mozdonyvezető nem vette észre a piros jelzést és folytatta útját. A fiú észrevette a készülő katasztrófát és kiabálni kezdett az apjának, de az édesapja ki volt lépve az irányító fülkéből. A hajót irányította, hogy biztonságosan áthaladjon a felemelt híd alatt. Mire visszaért megpillantotta a fiát, amint a híd kézi vezérlésű egységénél segíteni próbál a helyzeten. Azonban nem érte el a váltókart és nyújtózkodásában megcsúszott és beesett a nagy fogaskerekek közé.
Az apja kétségbeesetten látta mindezt a kezelőpult mellől. A vonat sebesen közeledett. Mit tegyen? Ha nyitva hagyja a hidat, megmenti a fiát – de a zsúfolt vonaton utazók, több százan, meghalnak. Ha lezárja a hidat – megöli a fiát, de megmenti a vonaton utazó embereket.
Nem volt ideje gondolkodni. Meghúzta a kart, és a mechanika beindult, a felemelt híd lassan lezárult.
Az apa a fájdalomtól magába roskadva keservesen zokogott. A vonaton egy csoport fiatal kártyázott, mások vicceket mondtak és jókat mulattak, egy házaspár éppen veszekedett és egy gyermek csapat csúfolkodott egymással. Mások ettek, ittak, cigarettáztak, senki nem vette észre, hogy mi történik.

“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János evangéliuma 3:16
 


  2016.09.01. 16:56  Hozzászólás
  •   0   
Avatar

---
 
Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

A topik részletes ismertetése: ITT
 


  2015.04.15. 20:17  Hozzászólás
  •   49   
Avatar

---
 
"Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn."

Köszönjük, jó ötlet volt!
 


  2015.04.04. 04:02  Hozzászólás
  •   48   
Avatar

---
 
“A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Fil. 2,6-8)


A keresztre feszítés gyökerei, mint halálos ítéletet végrehajtó kínzó és gyilkos eszköz, az i.e. VII-ik századi Egyiptomba nyúlnak vissza. Karthágón keresztül jut Európába, a görögök, majd a a rómaiak fejlesztik tökéletességig. Hazaárulóknak, katonaszökevényeknek és gyilkosoknak kivégzési módja volt.
Az elítélt személyt előzetesen levetkőztették, egy oszlophoz kötözték, majd két katona, két feléről állva, tetőtől talpig megkorbácsolta. A korbácsnak rövid nyele volt, amelyhez körülbelül két méteres bőrfonal volt erősítve. Végei szabadon voltak, fát, csontot és fémet (főként ólmot) fűztek rá.
A becsapódásnál, a korbács szakított, behatolt a húsba, izmokba, egészen a váztartó izmokig. Ez hatalmas fájdalmat, vérvesztességet okozott és sokkolta a testet.
Jézust ezután felöltöztették bíborba, töviskoronát tettek a fejére, hajlongtak előtte, köpködték, ütötték, verték, és kérték, hogy prófétálja meg (találja ki), hogy ki ütötte meg. Hátára kötözték a patibulumot (a kereszt vízszintes részét, kb. 35kg) és kényszerítették, hogy menjen fel a Golgota hegyére. Itt letépték Róla a bíbor köntöst, feltépve ezzel sebeit, majd a földre dobták a porba, és miután összeszerelték a keresztet (összeszegezték a sztipesszel, függőleges része a keresztnek) az áldozatot ráhúzták és rászegezték.
Arra ügyeltek, hogy ne üssék át a véredényeket, de a csukló végződésénél, ahol kezdődik a tenyér a sok apró csontokkal, úgy ütötték be a szögletes, kovácsolt szegeket, hogy azzal lehetőleg sértsék, megszakítsák a kézbe menő ideget.
Ezután kötelekkel felállították a keresztet és az előre elkészíttet lyukba eresztették. Az áldozat kifeszített állapota miatt, egy idő után (kb. 20-30 perc) nem jutott elég levegőhöz, ezért a szegektől kellett felnyomja és húzza magát, hogy tele tudja szívni tüdejét. Ez hatalmas fájdalmat okozott, mert a sztipeszt oldalát durvára hagyták, felszakította a sebeket, ráadásul a szegek ingerelték az idegeket amelyek, a fáradság, vérvesztesség és fájdalom miatt görcsbe rándították a testet, embertelen alakot szülve. A elítélt miután levegőhöz jutott, kimerülten esett vissza. Ez a játszma eltarthatott, 3-4 órától, 2-3 napig is, attól függően, hogy mennyire volt megkorbácsolva az áldozat vagy milyen típusú keresztre tették, amíg bekövetkezett a fulladásos halál. Ha véget szerettek volna vetni a haláltusának, eltörték a lábszárcsontokat, így a halál hamar beállt, mert többet nem tudtak felemelkedni és levegőhöz jutni.
Jézussal mégsem ez az embertelen halál végzett, mire eltörték volna a lábát, Ő már halott volt. Volt valami ami Neki jobban fájt, valami amitől már vért izzadott, amitől szíve meghasadt, a bűneink amit magára vett. A legkönnyebb és legszörnyűbb bűnök, az Én és a Te bűnöd, és mindazoknak bűnei akik valaha éltek vagy élni fognak ezen a Földön.

(prófécia 900 évvel korábban) “Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.” (Zsolt. 22,16-19)


(beteljesedés) Jézus pedig így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.
A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!” (Lk. 23:34-35)
 


  2015.04.01. 21:28  Hozzászólás
  •   47   
Avatar

---
 
“A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
És a követ a sírról elhengerítve találák.
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek.” (Lukács 24:1-6)


Péterke tanulási nehézségekkel küszködő gyermek volt, de azzal a reménnyel, hogy idővel felzárkózik osztálytársaihoz, a szülők rendes iskolában taníttatták.
Mivel közeledett a Húsvét, a tanító néni mindenkit megajándékozott egy Kinder tojással, majd arra kérte a kis tanulókat, hogy miután megeszik a csokit és a tojásból az ajándékot kiveszik, tegyenek bele valamit, ami a Húsvétot, a feltámadást és az örök életet jelképezi. Másnap mindenki hozott valamit. Volt aki egy kis kőrózsát rejtett a tojásba, volt aki egy féldrágakövet amelybe egy kis moha záródott, megtartva örökre a színét… és Péterke is nagyon jelentkezett. A tanító néni, fenntartással, hogy nehogy rosszul süljön el a dolog, nagy nehezen szót adott neki is:
- Péter, te mit készítettél?
Péterke, nagy örömmel ment oda a tanító nénihez és nyitotta ki a kis tojást. A tanító néni zavarba jött:
- Péterke, de ez üres – mondta meglepetten – hogyan tudná ez jelképezni a Húsvétot?, és próbálta a kis nebulót a padja felé irányítani.
A gyermek azonban csodálkozva rákérdezett:
- Tanító néni, a Krisztus sírja nem üres?

Sok vallásalapító élt a földön, sírjaik mai napig közöttünk vannak, de az egyiké üres.

"Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket." (1 Korintus 1:27)
 


  2015.03.30. 06:37  Hozzászólás
  •   46   
Avatar

---
 
Prófécia Jézus életéről, szenvedéséről és halálának értelméről

"Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté." (Ésaiás 53:1-6)


A prófécia közel nyolc századdal Jézus születése előtt hangzott el. A Qumrani leletekben három Ézsaiási tekercset is találtak amelyeknek datálási ideje az i.e. 2-ik századra esik.
A prófécia előrevetíti a nép hitetlenségét, azt hogy Jézust kevesen fogják igazán elfogadni, közönségesnek, nemkívánatosnak fogják tartani.
Körvonalazza azt az utálatot amellyel akkor körülvették, amely végül a csúfos halálához vezet, a megfeszítéshez. Pedig Ő megmenteni jött minket a céltalan és eltévelyedett életünktől.
 


  2015.03.24. 23:26  Hozzászólás
  •   45   
Avatar

---
 
“A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” (Mát. 7,12)

Elvárjuk, hogy a társadalomnak rólunk gondoskodjon, az állam törvényei a mi védelmünkre fogalmazódjanak, a politikum, a tudomány, a gazdaság a mi érdekeinket képviselje.

Mi azonban elég passzívan fogjuk fel az életet. A jóságunk, gondoskodásunk általában addig terjed, hogy próbálunk nem ártani a másiknak. Próbálunk a saját határaink között élni, mi sem szólunk bele mások életébe és elvárjuk, hogy a mellettünk élők ehhez hasonlóan viszonyuljanak. “…avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?” (1Móz. 4:9) – visszhangzik évezredeken keresztül most is a kaini válasz. Ami tehát jó, az valaminek a hiányát jelenti. Az erkölcsösséget is így fejezzük ki: “én nem ölők, nem lopok…” Ezelőtt két ezer évvel, a vallási vezetők ezt eképpen fogalmazták meg: “Amit nem szeretnél, hogy veled megtegyenek, azt ne cselekedd mással sem.”

Jézus, egy kis szójátékkal, megfordítja ezt a begyepesedett, negatív fogalmat. Hirtelen felelősé tesz egymással szemben. Rámutat, hogy létünk, boldogságunk attól függ, hogy egymáshoz felelősségteljesen és segítőkészséggel fordulunk. Nem a saját sebeinket nyalogatjuk, nem a saját világunkat akarjuk élni, hanem egymás felé fordít, hogy egymás kedvében járjuk, éljünk, aktívvá, kezdeményezőképessé tesz bennünket az Ige. Nem elvárom, hanem én teszem, nyújtom, cselekszem. Ez az egész isteni lényegnek az alapja, ez “a törvény és a próféták” vagyis a Biblia alapvető mondanivalója.

Így ha nincs szeretet egy közösségben, azért nincs, mert én nem vittem oda. Ha nincs kedvesség, azért nincs mert én nem nyújtottam belőle. Ha nincs igazság azért nincs, mert én nem élek igazságosan… Nem másé a felelősség, hanem első sorban az enyém. Az így gondolkodó emberek mozdították előre a társadalmat. Akik áldozni tudtak magukból másokért. Akik felelősséget éreztek embertársaikért és a környezetért. Akik készek voltak életükkel is fizetni az elveikért.

A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak. (Jak. 4,17)
 


  2015.03.16. 16:54  Hozzászólás
  •   44   
Avatar

---
 
“Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje. Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé.” 1Mózes 13:9-11

Ábrahám és unokaöccse, Lót, Isten kérésére hagyta el Úr-Kaszdimot, egy akkori virágzó summér várost. Maguk mögött hagytak mindent, mert bíztak az Úr vezetésében. Másra vágytak, mint amit e fejlett város nyújtani tudott.
Válaszként Isten megádotta őket, hamar meggazdagodtak, hatalmas nyájakat birtokoltak. Ez azonban súrlódásokhoz vezetett. Juhászaik vitatkozni kezdtek a legelők felett. Ábrahám felajánlotta a választás lehetőségét, miért vesznének össze múlandó anyagi dolgokon. Lót – habár fiatalabb volt – élt a lehetőséggel és választott: a gondtalanabb, sokat ígérő, gazdagabb részt, “és elindult kelet felé”… Gazdag és gyönyörű szép városok is voltak ott, amelyek népes piacaikon jövedelmező kereskedést kínáltak. A világi nyereség ábrándképétől elkápráztatott Lót nem vett tudomást az ott uralkodó erkölcsi és lelki bűnökről. A síkság lakói "[...] nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt" (1Móz 13:13)
Pár év múlva Lótot, mind Sodoma lakosát találjuk. Ott ül a város kapuban. Az ókori városok kapujában csak a város bírái ülhettek. Ők vitatták meg a város dolgait, ők hallgatták ki a peres ügyeket és ítéltek. Egyszerre voltak tanácsosok, bírók és törvényhozók.
Lót az akkori világ legbűnösebb, pusztulásra megérett városának elöljárója. Itt veszíti el feleségét, gyermekeit. Két lánya aki vele marad, gyenge erkölcsű, romlott életű lesz. Hogyan történhetett ez?

Az élet kis és nagy döntések összessége. Amit ma választasz, a holnapra hatással van. Nem kell egyből nagyot dönteni, elég egy kis döntés… elindulni valamerre… és az útnak folytatása van. Lót sem választotta egyből Sodomát, a “jót” választotta. Látta, hogy…, aztán gazdagabb lett, kényelmesebb életre vágyott, városba költözött, befolyásos lett, lehet jótékonykodott, jól forgolódott… és egy nap felkérték, induljon “politikai” vonalon. Tanácsos lett, úgy gondolta, talán segíteni tud, ezért kompromisszumokat kötött.
Hogy hova vezet a holnap, a ma kis és nagy választásain múlik. Számunkra is nyílhatnak pillanatnyilag szép, jövedelmező és kisebb erőfeszítést igénylő utak, nagy ígéretek, de vajon mi lesz a végső áruk? Érdemes átgondolni. Döntéseinknek súlya van.

“Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” Péld. 14:12
 


  2015.03.12. 10:35  Hozzászólás
  •   43   
Avatar

---
 
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Mát. 5:3

Valahogy nem így képzeljük el a boldogságot. Ma mindenki valamiben gazdag akar lenni. Egyesek javakban, mások tudásban, aztán vannak akik fákban. :) A szegénységet senki sem kívánja. Talán jobban hangzana: boldogok a lelki gazdagok… mert övék a jövő.

Az örömet napjainkban csak Gauss harangjaként (görbéjeként) tapasztaljuk. Gyakran feltornásszuk magunkat a csúcsra, hogy aztán jöjjön a nagy zuhanás. A boldogságérzetünk így csak egy röpke pillanat, egyszer fent, aztán inkább lent.
Miért jelentene boldogságot a lelki szegénység? Nem vagyunk így is elég nyomorultak. Ez lenne a megoldás? Isten lelki szegénységet akar? Jó ez Neki, nekünk?

Nem! Nem ez az Istentől kívánt állapot, …azonban ez a sajnálatos diagnózis. A gond ott adódik, hogy ezt nem akarjuk felismerni, elfogadni. Nem akarunk tudni az állapotunkról, pedig minden ordít bennünk és körülöttünk. De a Gauss harangok csilingelése, kongása valahogy elnyomja a valóság hangját.
Ha létezik bennünk egy alattomos betegség, mindaddig pusztít amíg be nem azonosítjuk. Ez a gyógyulás előfeltétele, a felismerés, a beazonosítás, a baj forrásának felfedése. A beteg nem fordul orvoshoz ha nem érzi magát betegnek vagy ha letagadja állapotát. A gyógyulás csak akkor kezdődik el, ha beismerjük, hogy betegek vagyunk, a betegség neve pedig a “lelki szegénység”. Ez a felismerés indít el egy olyan úton, lépcsőn, amely felfelé vezet. Ezért van nyolc boldogság… Ez csak az első lépcsőfok, nem a kívánt, maradandó állapot.

Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak... Zsolt. 14:2-3
 


  2015.03.04. 19:13  Hozzászólás
  •   42   
Avatar

---
 
"Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?"
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek." (Ján. 3:3-7)

Volt egyszer egy farkas. Messziről nézegette a juhokat, bárányokat milyen békésen élnek. Nincs vérengzés, nyugis élet, a pásztor vigyázz rájuk.
Összeszedte a bátorságát és odament a pásztorhoz.
- Nem akarok bántani, csak azért jöttem, mert megkívántam a bárányok életstílusát. Már régóta figyelemmel kísérem őket. Tetszik ez a nagy békesség. Unom az egyedüllétet, a vérengzést, a sok céltalan kóborlást. Mit tegyek, hogy én is bárány lehessek?
- Hát - mondja a pásztor – tudod a bárányok vegetáriánusok, füvet esznek. Le kellene szokjál a húsról és tanulj meg legelni.
Eleinte nagyon köpködte a füvet, egyenesen rossz íze volt. Sokat ment a hasa is. De ahogy teltek a napok egyre jobban kezdte megszokni az ízét, gyomra is rendbe jött, de nem volt megelégedve az állapotával.
Megkereste a pásztort:
- A húsról leszoktam, legelek, de valahogy mégsem érzem magam báránynak. Mit tegyek?
- Hát – tanácsolja újra a pásztor – biztos láttad, hogy mi éjszaka alszunk, nappal tevékenykedünk. Valahogy át kell alakítsd a bioritmusod.
Próbálkozott szegény farkas, de nehezen ment neki. Az álmosságtól majd orra bukott. Aztán pár hét után valahogy sikerült, de nem volt megelégedve magával. Ismét odament a pásztorhoz:
-Most már nappal éber vagyok, éjszaka alszom, de még mindig farkasnak érzem magam. Mit tegyek?
-Hát, tudod, hogy a bárányok bégetnek, de te állandóan üvöltsz, jó lenne ha megtanulnál bégetni.
Egész nap gyakorolt, de a bégetése mindig üvöltésbe torkolt. Nagyon elkeseredett, de a kitartással elérte, hogy szépen kezdett bégetni. Na, ez már valami, de még mindig nem az igazi. Felbátorodva egy kicsit, felkereste a pásztort:
- Még mit tehetnék, mert továbbra is úgy érzem kilógok a sorból.
- Hát – kap észhez a pásztor – van egy báránybőröm, jó lenne felfogni rád valahogy, így aztán igazi bárány lenne belőled.
Fel is fogták valahogy, ugrándozott örömében a farkas, nagyokat evett, aludt, bégetett, de pár nap múlva a boldogsága odalett. Lehorgasztott fejjel ismét odavonszolta magát a pásztorhoz:
- Megtettem mindent, de továbbra is farkasnak érzem magam. Mit tehetek még?
- Hát, nem tudom, kifogytam az ötletekből, menjünk el a jó pásztorhoz, ő biztos segít.
Mikor odaértek, a jó pásztor sajnálattal tekintett rá, gyengéden fejére tette a kezét és csak ennyit mondott:
- Szükség neked újonnan születned…

Az életünket kozmetikázhatjuk, de a valódi természetünk ugyanaz marad. A váltózás csak fentről jöhet, és belülről kifele hat.

" És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. (Ezék. 36:27-28)
 


Következő

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég