Tudományosan elmagyarázom mit lehet itt látni, ahogy Szerző Lacitól tanultam. Na itt vagyunk a krumplis parcellámban, remélem jól látszik. Éppen a krumpli betöltését végzem drága feleségem segítségével. Két sor van betöltve a parcellából, a délutáni nap éppen azt világítja meg.
A széna rajta az előző fűtakarásból maradt. A zöld az új takarás, amivel a barázdát teljesen kitöltöm. Ez a fűréteg vastagság bőven elég ahhoz, hogy a gyomokat elnyomja. Az idén már nem is kell hozzányúlni az őszi kiszedésig. Ha elkészülök a takargatással a teljes parcella zölden fog virítani. Nem is látszik ki belőle a krumpli. Néhány nap múlva a fű lejjebb megy, míg a krumpli levele egyre jobban kiemelkedik a takarásból, hiszen az egyfolytában nő. Mire a krumpli teljesen beérik, a takarás szétfoszlik, vagyis humusszá válik és a talajba kerül. Ezzel a krumpli fejlődése során a talajból kivett életerő visszapótlódik. Így nem szükséges se trágyázni, s főleg nem műtrágyázni.
Két féle krumplit vetettünk. Az egyik a Sarpo Mira, mely a fitoftórára rezisztens. A másikat a faluban ahol dolgozok kaptam. Azt tartják róla, hogy olyan régi fajta, hogy nem romlik le, bármennyiszer visszavethető. Gondoltam, miért ne próbálnám ki? 96 db-t ebből is vetettünk.