Csak érdekességnek:
Gyümölcsfáknál már korábban is tapasztaltam, hogy az alany nagyban befolyásolja a növekedés mellett a gyümölcs állagát, ízét is. Így van ez a szőlővel is. Valamikor, sok évvel ezelőtt, mikor még csak az apámtól örökölt direkttermő szőlőim voltak, volt a kertben egy Zalagyöngye tőke. Nekünk ez volt gyerekként a csúcs szőlő, a legjobb. Úgy 15 éve aztán ebből a tőkéből szúrtam le az udvarba, és neveltem belőle egy lugast. Ilyenkorra ez a Zalagyöngye már édes szokott lenni mint a méz, és belül mintha ikrásodna, mintha összeállna benne a cukor. A lugas felcseperedett, szép terméseket hozott. Aztán szereztem be igazi csemegeszőlő fajtákat, amik lassan termőre is fordultak. Mivel mind nagyobb szemű, nagyobb élményt nyújtó fajta, a lugas kiszorult a középpontból, nem nagyon ettük, leginkább a madarak és a darazsak elesége marat. 2 éve gondoltam egy merészet, a kb 5 cm átmérőjű törzset tavasszal elvágtam, és tettem bele néhány csapot. Moldovát, Nérót és Suvenírt. Azt szerettem volna leginkább, ha a Moldova marad meg, mert az egész ősszel szépen csüngött volna, a darazsak sem bántják, és mikor késő ősszel beérik, egyébként is jobb az udvarból levenni a szőlőt, mint a kertben a sarat taposni. A Suvenir természetesen a kinézete miatt került be, a Néró meg a vésztartalék volt. Persze, hogy a Néró maradt meg. Sebaj, az is szőlő.
A tavalyi évben nem sok szerencsém volt hozzá, a lugas ugyan egyetlen év alatt újraépült, a termés zömét a darazsak ették meg, hiába csapdáztam. Nagyon nem fájt, mert hát a kertben is volt jócskán szőlő, de azért bosszantott. Idén bezacskóztam mindent. A lugast is, és a kerti szőlőt is. Talán 2 héttel ezelőtt. Már akkor is volt pár olyan fürt amit le kellett vennem, mert az elhelyezkedése miatt nem tudtam bezacskózni, és már éppen ehető is volt. Most kimentem, gondoltam megkóstolom. Levettem a zacskót, és láss csodát, édes mint a méz, és belül ugyanúgy ott van a szinte ropogósra összeállt cukor mint korábban a Zalagyöngyében. Ugyanolyan evésű, olyan édes, csak más a színe és az íze. Egy szemet szétnyomtam, a kezem úgy ragadt, mintha mézbe nyúltam volna. Mivel borral nem foglalkozom, nincs fokolóm, hogy megmérjem, pedig érdemes lenne. Biztos, hogy 22 fölött van a cukorfoka.
Kicsit meglepődve vettem tudomásul, de aztán eszembe jutott, hogy a Néró és a Zalagyöngye a Csabagyöngye révév féltestvérek, biztosan ezért ilyen. Aztán eszembe jutott, hogy a kertben is van Néró, amiről a vesszőt szedtem az oltáshoz. Lementem, ott is kicsomagoltam egy fürtöt, de mintha nem is ugyanaz a fajta lenne. Messze nem olyan édes, és az az ikrásodás sincs meg benne. Szóval ennyit jelent az alany.
|