Ambrózia: szinte semmit sem lehet találni róla a neten (magyar oldalakon épp csak megemlítik, talán a törökök említik többször és jellemezik valamennyire). A magam módján én is megpróbálkozom leírni a tulajdonságait, főleg azokat, amik nekem leginkább feltűntek. Kezdem a hátrányaival, mert természetesen vannak ilyenek is: amit elsőként észrevettem, hogy a bőre az átlagosnál kicsit rágósabb. Igen nagy a magja is, bár talán ez nem akkora nagy baj (a magbél édes egyébként). Harmadikként pedig a magam részéről egy kicsivel több cukrot el tudnék képzelni a gyümölcsben (de ezt lehet, hogy ezt a mostani igen édes fajtákhoz való hozzászokásom mondatja velem). Most pedig jöjjenek a pozitívak, illetve azok, amikre lehet jól, vagy kevésbé jól tekinteni. Az íze nagyon harmonikus, annak ellenére, hogy minimális cukor hiánya van szerintem. Ami nagyon tetszett benne, hogy nem éreztem savanyúnak, savanykásnak a barackot, hanem a manapság gyakran használt szóval citrusosnak nevezném, ami egy egész más kategória (nem a divat mondatja velem, tényleg így gondolom). A teljes érésben lévő gyümölcs illata pedig nagyon megfogott, egyszerűen nem lehet betelni vele (talán ezért is lehet olyan finom a belőle készített lekvár? ... a vajdaságiak írják róla, hogy az Ambrózia lekvárja talán a legfinomabb és a különböző versenyeken gyakran díjnyertes). Nem írtam még olyan fontos tulajdonságáról, hogy a teljes érés a fán következik be, a nagyon puha barack sem pottyan a földre (10 szem alapján írom ezt, ami azért elég kevés ahhoz, hogy ezt biztonsággal tudjam megállapítani). Ami még feltűnt, hogy az éretlen, kemény, zöld barack elég gyorsan elérte a teljes érettséget (persze pont ekkor volt a legnagyobb kánikula). A színe, ahogy a képen is látható, nem éppen megnyerő (érdekes módon a hús színe sötétebb, mint a bőre), a piacon nem hiszem, hogy megakadna rajta a vevők szeme (már amennyiben a puhasága miatt egyáltalán a piacra kerülne ... ebben nagyon hasonlít a Rubistára). Friss fogyasztásra én egyértelműen az Ambróziát választanám utóbbival szemben. Az eddigiekben akkor már le is írtam, hogy milyen felhasználási lehetőségei vannak: elsősorban lekvár készítés, másodsorban friss fogyasztás (a pálinka főzésről nincs tippem, befőzésre teljesen alkalmatlannak látom).
Biztosan hiányos ez a leírás, de nekem ezek voltak a legfontosabb tulajdonságai. Még adódna egy fontos kérdés: helye van-e a kertben vagy sem? Én azt gondolom, hogy igen, de csak kis mennyiségben és kizárólag saját fogyasztásra (illetve azoknak, akiknek az őszibarackok közül már nem a Royalok, Extreme-k a favoritok)
Végezetül szeretném megköszönni CAMROM-nak, hogy fáradozott a szaporítóanyag beszerzésén (ami általa hozzám is elkerült), baby-lon-nak pedig a folyamatos szurkolást, hogy tudjak írni pár sort erről a fajtáról.
- ------------------------
Megtekintve 9143 alkalommal.