Üdvözlök mindenkit! Első bejegyzésem a csoportban, remélem a kisregényem valakinek hasznos lesz. Nekem nagyszerű elfoglaltságnak bizonyult ez az egyhetes munka, talán kifizetődő is. =) Íme:
A jegenyenyárunkat 5 évente meg kell fiatalítanunk. A legutóbbi nagy fametszésnél a kertészek igen furcsán néztek rám, hogy én miért nem engedem, hogy a levágott, felaprított circa 2 m3 ágdarálékot elvitetni. Megvonták a vállukat, leborították az utcára, és otthagytak. Én meg fél napig talicskáztam az ágyásokra a mulcsnak szánt nyárfa aprítékot.
Idén télen, hogy újra eltelt az öt év, a mulcsnak hűlt helye sincs, aki növény csak tudta, mindenki boldogan felhasználta. Olyannyira semmi nem maradt beőle, hogy megerőltetve se tudom, pontosan hova hordtam azt. Viszont új terv körvonalazódott meg bennem. Kicsit látványosabb, kicsit nagyobb volumenű. A kertész (új) megint vakarta a fejét, hát, ha fiatalítunk, és a kiszáradt diót is ki kell vágni, hát nagyon sok törzs, ág, gally lesz, biztos nem akarom elvitetni? Nem! De lesz 3-3,5 m3 is! azt nem nagyon tudom bekötegelni, hogy a zöldhulladékosba kitegyem tavasszal. Tudom, nem is akarom. A család fogta a fejét, hogy daráljuk mi le kézzel? Nem daráljuk! itt nézzük évekig ezt a kupacot! Nem. Az általam talált, és abszolút befutó megoldás: HÜGELKULTUR, azaz dombágyás!
Tavaly megfogadtam, hogy szerves anyagot nem engedek ki a kertből, sőt, előszeretettel be is szákoltam! Szomszédok fűnyesedékétől, avarján át a saját tizenakárhány fánk lombjáig mindent komposztáltam. Felállítottam a kertbe 4 komposztálót, egyben csak levélkomposzt készül, a többi vegyes. Egyszerűen ezt a két fát se volt szívem kiadni a kezeim közül. Inkább tisztességgel eltemettem őket...
Éjszakákon át olvastam, főként angol-amerikai-ausztrál fórumokat, könyveket, kiadványokat, amik ezzel foglalkoznak, - a részletes irodalomjegyzéket a végén leírom hozzá - mire körvonalazódott bennem, én is ezt szeretném csinálni. Végeredményben a domb magját képező korhadó, bomló kemény és puhafa, valamint komposzt és egyéb szerves anyag évekig egy tápanyag,- és energiabomba a beleültetett egynyári zöldségek számára. Nem beszélve arról, hogy a fa korhadása során egyre több vizet tud magába szívni, így egy természetes vízraktárként alig, majd (elvileg) egyáltalán nem is kell öntözni ahogy telnek az évek. A bomlás egyrészt melegíti valamennyire a talajt, ami kedvez a korai zöldségeknek, másrészt semmilyen hozzáadott tápanyag nem szükséges, minden egy helyen van, a domb, ha elkészült 4-5 évig használható, gyakorlatilag 0 további befektetett munkával. Hm, ez kell nekem, most van időm, ha ez valóban így van, ez az én módszerem!
Karácsonyra (a tavalyi úgyis rendhagyó egy év volt) két utánfutó lótrágyát kértem, és kaptam is a családtól, olcsó vagyok, annyi szent. =D A favágást követő napon már nem is bírtam magammal, azonnal felszámoltam a kijelölt helyen a két 1 m széles 5 m hosszú ágyásaimat, kiszedtem a maradék céklákat, és újhagymákat, legereblyéztem az avart a területről, és elkezdtem ásni. Harminc centi mélyen szedtem ki a földet egy 2,5 * 5,5 m-es területen, melyet a két hosszanti oldal mellett halmoztam fel. (megjegyzés - ekkora volumennél nem elég ennyi kiásott föld). (1 ember - 2 óra)
2. nap: A kiásott területet letakartam kartonnal ( ez, ha minden igaz valamennyit segít víztartásban, mielőtt lebomlana) majd a gödörbe befektettem a legnagyobb ágakat (akadt köztük derék vastagságú is) szépen sorban. A legvastagabbak a középső csíkba kerültek. (tettem bele diót is - bár ez lehet, hogy hiba volt, több helyen ugyanis olvastam, fekete dió nem jó a Huegel kultur-ba, meglátjuk, de mivel ez közönséges dió volt, adtam neki egy esélyt) így a mag már most is magasabban volt a hosszanti tengelyben. Mellette jobbra-balra a vékonyabb (combnyi-karnyi vastag) ágak lettek lefektetve. A nap végén apró gallyakkal tarkított félig érett levélkomposztot szórtam a résekbe. (1 ember - 2,5 óra)
3. nap: Édesanya segítségével tovább emeltük a domb magját, egyre vékonyabb gallyakkal. A közelben találtam két, egyenként legalább 5 kilós taplógombát kidobva, azt is beletettem az ágyás két végébe. Eredetileg ezt a dombot már száraz és/vagy korhadó, korhadt fákkal készítik. Viszont nekem ez nem állt rendelkezésre, pár teljesen elkorhadt fűzfa ág kivételével. Az ebből készült humusszal és gombatelepekkel "oltottam" be minden réteget, hátha meggyorsítja majd a korhadást. (2 ember - 4,5 óra)
4. nap: Szétszedtük az áprilisban készített komposztálót, annak félig érett tartalmával tapasztottam ki az, ágak közötti réseket. Tyúkocskánk igen örült, hogy ő is átnézheti a tartalmát, és degeszre tömte a begyét pajorral. Újabb immár ceruzavastagságú ágak, gallyak kerültek a következő rétegbe, s mivel próbáltuk amennyire csak lehet résmentesre készíteni a domb magját, rengeteg anyag belement. Ezt a réteget is igencsak megszórtam jó érett komposzttal illetve humusszal. Szétszedtema a főleg lombot tartalmazó komposztálót is, újabb adag levelet rétegeztem a gallyakra. Hat zsáknyi vegyes falomb került még rá, s bár még elég meredeknek találtam az oldalait, kezdett lassan domb formát ölteni. a hatalmas ágkupac pedig szinte teljesen eltűnt ( 2 ember - 4 óra).
5. nap: Itt már a fiúk segítségét is igénybe vettem, a lótrágya felhalmozása következett. több mint 1 m3 érett trágya került rá, amivel lassan már a megfelelő lejtést is megkapta a domb. a kitermelt és a munkaterület mellé felhalmozott földet is visszalapátoltuk, elegyengedtük. Most a felszíntől mért magassága cc. 110 cm, amihez még a föld alatti 30 cm is hozzáadódik. Előreláthatóan kb 30 cm-t fog süllyedni ezen a télen, majd szép lassan simul vissza az évek alatt a felszínbe. Ahol jelentős süllyedést észlelek, kipótolom majd komposzttal, földdel, mulccsal, hogy egységes legyen a felülete. Próbáltuk kompaktálni mindenhol, ahogy csak lehetett, de persze képtelenség teljesen homogénné tenni az összeállításkor.Termőföldet még kell majd ráhordani, hogy legalább 30 cm vastag legyen. (3 ember - 3 óra)
A következő, eddig meg nem tett lépés egy 10 cm-es faapríték ráhalmozása lesz, hogy mulcsként takarja a felszínt és csökkentse az eróziót, amíg nincs beültetve. A domb tájolása: hosszanti tengely É-D irány, így a két hosszú oldala keleti, illetve nyugati fekvésű. Idén elsősorban palánták kerülnek bele, nem magról fogok vetni.
A család megkapó megértéssel viseltetik irányomban, de azért látom a csöppnyi kétkedést a szemükben. Ha pedig az embert egyszer elkapja a gépszíj; egy másik délután összedobtam csak úgy egy új, igaz kisebb dombágyást. Ennek dimenziói: 30 cm mély, 1 m széles, 4 m hosszú, és a végeredmény felszíntől számítva kb 60 cm magas. Mindezt csak azért, mert úgy láttam pont annyi ág, és gally maradt ki, ami erre jó lenne, és kíváncsi voltam, ha ezt így hevenyészve összedobom, vajon hogy sikerül?! Nyáron a cserepkbe is alkalmazni fogom a módszert. Egészen elvarázsolt. A korhadt fa kincs! Élteti a nyövényeket, használjátok!
Kutatómunkám során a leghasznosabbnak a következőket találtam: https://permies.com/f/117/hugelkultur http://lowcostvegetablegarden.blogspot.com/search/label/Hugelkultur https://www.youtube.com/watch?v=Sso4UWObxXg
Valamint: Seléndy Szabolcs (szerk.) Dombágyásos kertművelés Családellátás 25 m2-ről
Vigyázat: addiktív! =)
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
- ------------------------
Megtekintve 17003 alkalommal.
|