OrangeGloMajdnem elfeledkeztem róla, ő az a fajta, amit feltöltöttem a rekordos topic-ba. Orangle a neve, főképp Ázsiában elterjedt, nálunk, szinte senki sem termeszti. Tegyük hozzá, nem könnyü, talán nem véletlenül nem terjedt el. Puha húsú, nagyon könnyen reped, igy a nagybanira ezt sem fogja termeszteni senki. Formáját, habitusát, érésidejét, leginkább a konstans Charston Grey fajtához lehet hasonlitani, annak kiegészitésére, vagy alternativája lehet. Főbb betegségei szinte ugyanazok, neki is a csúcsa felől elkezd rothadni a vége, igy a növényvédelemből a kontakt szeres kezelést nagyon szigorúan kell venni. Magja hatalmas. Akkora mint egy tökmag:) Szoktak is nevetni, mikor felvágom, csak rázok rajta egyet, aztán kiszórom, és hullik mint a pénz, olyan súlyosan robusztus Aki szereti szétrágni a dinnyemagot, az nem fogja szeretni ezt a fajtát. A belseje az érés kezdetén, rendszeresen megszakad, igy puffogó hangot ad, nehezitve a direkt értékesitést, ill. az időbeni szedést. Nem könnyű szedni, pár mázsát el kellett baxxxnom hozzá, hogy rájöjjek a titkára, nem úgy kell szedni, mint a hagyományos piros görögöt. De mára tudom Ja, és hiába nagy a magja, mégis nehezen, és gyenge arányban kel.
A sok sok hibáját leszámitva, mégis érdemes helyet adni neki, mert nagyon finom, speciális ize van, a Charlsetonénál finomabb, különleges izű. Én a kései árualapomat fogom erősiteni vele. Előnye még, hogy húsa, leve, nagy dózisú béta-karotint tartalmaz, azt meg tudjuk, hogy miért olyan fontos Ezen tulajdonsága, kizárólag néhány narancssárga bélű görögre jellemző, a többi fajtakör ezt nem tudja.
A képeken egy középerős alanyra oltottam, igy már nem szakad meg, de az ize, állaga megmaradt, a húsa, ugyanúgy puha, átlagsúlya: 10-12 kg. Jövőre megpróbálom erősebb alanyon is.