Na, ez egy hiánypótló topic, még sehol nem találkoztam ezzel az ötlettel.
Kezdve az említettekkel:
Kioto: Kb. 4 éve oltottam, minden évben az alsó fél méterről hajt erősen, felülről meg mérsékelten. Az első két évben még lecseréltem erre a lenti nagyon erősre, de a következő évben az is ugyanúgy csinált. Még mindig csak csemeteméretű. Pár szemet szoktam hagyni rajta, apró, bár nagyon szép. Épület mellett van, így fagy még nem bántotta.
Bergeron: kiváló minőség, de tavaly az addig nagyon erősen növő, egymástól 30 km-re lévő két 4-5 éves fám gutaütéses lett. Egyiknek teljesen lement a lombja, a másiknak egy oldala. Őszig nagyon erősen fejlődött, idén ez is csak 1 ágon hajtott ki. A harmadik, hasonló korú fám nagyon szép, idén lesz rajta először rendes termés.
President: nekem is volt, soha nem tudtam megmenteni a gyümölcsmoníliától, annyira vékony héjú. Meg persze, nagyon gyenge minőség. Egyik leszármazottja, a Bluefre is hasonló, csak nem nő akkorára a fája.
Jujuba: Ezek a nemes fajták nálam sem teremnek, egyszer volt 1 szem termés. Viszont van valami ismeretlen, erősen sarjadzó fajtám, az kissé másabb.
Haszna ugyan nem sok van.
Cacanska lepotica: a vírus csak sárga levélfotokban jelentkezik, amúgy mindig annyit terem (az állandó metszés ellenére), hogy a ritkítás ellenére is törnek le az ágak. Közepes ízű, vagyis nem egy Stanley-minőség, de azért jó. Most így huszonévesen elkapta valami baktérium, mennek le egyes ágai, de a többi része még így is sokat terem, év közben nem látni baját.
Rana: Némelyik szemen sharka-foltot látni.
(Ha már megemlítettem: a 30-on felüli Stanley-kre gondoltam. A 15 éves nyilván más klón, rengeteget terem, de sokkal gyengébb az íze, és érzékeny a moníliára, az öregeken még nem láttam moníliát.)
Haganta és Elena szilvák: mindkettőt két helyről kaptam, elsőre azt hittem, nem jót küldtek, mert nem lehetnek ilyen vírusérzékenyek... A Hagantánál minden szem, az Elenánál a többség erősen vírusfoltos. (Ezek a behorpadó foltok.)
Granny Smith: minden metszés és ritkítás és időjárás ellenére rengeteget terem, és április végéig ehető. Ha bármire érzékeny lenne, azonnal kivágtam volna már 10 éve, mert az íze alapján a létező leggyengébb minőségű almák közé tartozik. (Tárolás során ragacsos viaszréteg képződik a felszínén.)
Jonathán (nemtudommilyen klón): anno azt hittem, ez lesz, ami rengeteget fog teremni. Ennek ellenére a leggyengébben termő almáim egyike. Ráadásul csupa lisztharmat, bármennyit permetezem bármivel.
Nashi (Hosui): minden leírás ellenére jól porozzák az európai körték (vagy saját magát). Az íze rendkívül gyenge, csak azért van még meg, mert ez is kibírja április végéig.
Moldova szőlő: fotózni való, gyönyörű, semmilyen betegségre nem érzékeny. Csak éppen ízmentes.
Japán szilva (már elfelejtettem a fajtáját): ez főleg ízmentes, az európai szilvák alig porozták, gyorsan átoltottam.
Datolyaszilva (hurma): nyersen egyáltalán nem szeretem, a csersavmenteseket se, aszalva viszont nagyon finom.
Paw-paw: pár szemet megeszik az ember, de nagyon egyszerre érik (pedig 4 fajta van egy fán), és nem tárolható.
Csak agyonérve finom, úgy meg lehullva agyonüti magát.