Szóval! Nem vagyok már egy mai darab, ez sejthető. Úgy 42 éve kerültem ide, ahol most lakom, ez a főváros peremkerülete, suburb, ahogy a művelt japán mondaná angolul, családi házas övezet, vagy sznobéknál kertváros. A ház előtt volt három fa, egy meggyfa, egy ropogós cseresznye fa, és egy fekete cseresznye fa, mi úgy neveztük, hogy cigánycseresznye. Mindhárom fa bőven termett, jóízű gyümölcse volt, és sok. Veszély őket a kéretlenül jelentkező szüretelőktől érhette volna, de a nejem nagymamája a Dédimama kiállt a seprővel a kapuba már hajnalban, és elég hangos asszony volt ahhoz, hogy ne menjen más a fára, mint akit ő akart! Mindegyik fáról legalább 30 kiló, vagy 40 kiló gyümölcsöt szedtem le a teljes érési időszak alatt, a 3 kilós kosárral legalább 10-10 kosárral. A Dédi meg eladogatta a szomszédságnak, kivéve amit megettünk, vagy befőtt lett.
Ezek a fák akkor kb. 20 éves fák voltak, az ötvenes évek közepén kerültek a ház elé, hogy ki által, azt már nem tudom, és a Dédi, vagy a Mama már nem tudja megmondani. Azon kívül, hogy a fákról leszedtem a gyümölcsöt, és ősszel összesöpörtem a leveleit egyéb dolgom az ég világon semmi nem volt velük! Így ment ez hosszú-hosszú éveken át, még utána is, hogy a Dédi legfeljebb a mennyország kapujából seprűzhette a kéretlen szedegetőket. Aztán a meggyfát január 1 én egy hóviharos szél rádöntötte a szomszéd bácsi tetőjére, a fekete cseresznyefát szintén egy vihar törte derékba, a legutolsó - úgy 40 éves kora táján a ropogós cseresznye volt, ami egy szélrohamtól rádőlt az alatta álló kocsinkra, de nagyon nem törte meg.
Amikor az udvarba ültettem egy cseresznyefát, tágra nyílt szemekkel csodálkoztam, amikor mondták, hogy ezt permetezni kell. Én azelőtt 20 évig soha nem permeteztem cseresznyét, de ennek ellenére termett, és még ráadásul kukacos sem volt, talán csak 100 szemből 1. De hát ha mondták, át permeteztem. Sok sok évig - kb. 10 évig - szépen is hozott, nagyra nőtt - tán 9 méter magas is lett - majd két év alatt kinyiffant, pont olyan tünetekkel, mint ez a meggyfa. és én nem értettem, és most sem értem, hogy tulajdonképpen hogy a viharba lehet ez? Szórom rá előírás szerint amit javallanak, akkor, amikor javallják, és egyszer csak bakfitty! Az öreg, a viharok által kitört régi fáink pedig anélkül, hogy bármit csináltunk volna velük, több tíz évig hozták a bőséges, és jó termést az utcán, a ház előtt. Mert az rendben van, hogy én nagyon hülye vagyok, és teszem azt semmit nem csinálok jól, de az biztos, hogy negyven évvel ezelőtt is tök hülye voltam, ha ma az vagyok, és cseresznye, meg meggy termett rendesen, és a fa is szép volt. Tényleg nem tudom hogy a viharba van ez! Annyira balfék nem lehetek, hogy a fák a saját kardjukba dőljenek miattam! Érti ezt valaki? Mert én nem.
|