Köszönöm az inspirációt
Nem vagyok ellene a japánszilvának, jó is az, hogy van a kertemben belőle. Viszont ért néhány kellemetlen csalódás vele kapcsolatban. Engem - lehet, hogy mást nem - nagyon zavar a maghoz kötöttsége. Szintén a kellemetlen tulajdonságai közé sorolnám a majdnem ehetetlen bőrét, ami lehet, hogy nem minden fajtát jellemez. Ráadásul az első két fajtám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Black beauty az érés elején még igen savanykás, finomnak akkor nevezném, amikor már majdnem lottyos, ekkor viszont szinte lehetetlen kulturált módon elfogyasztani (nem beszélve arról, hogy - nyilván az én hibámból - gyakran kukacos, ezért késsel felvágva leellenőrzöm az állapotát, aminek eredményeképpen mindenem csupa gyümölcslé lesz). Az Angeleno a másik fajta, amiből még nem termett egyetlen fogyasztásra alkalmas gyümölcs sem. Viszont hogy jót is mondjak: még bizakodom a Santa Rosa fajtában, a nálam jelentkező hibái ellenére is. Az a bizonyos egy darab Friar sem volt rossz, sőt egészen jóízűnek találtam. Így tehát a fa át nem oltott része megmarad Friarnak. Janától kaptam két éve egy "Giant"-nek nevezett fajtát - úgy emlékszem, ő sem tudja a pontos nevét. Ez is egészen jónak néz ki, de még hiányzik a tapasztalat. Egy szó mint száz: szelektálni kell (erősen) és választékbővítő fajtaként egyáltalán nem baj, ha van japánszilva a kertben. Ez az én erősen szubjektív véleményem.
A felajánlásod pedig köszönöm, az sincs kizárva, hogy kölcsönösségi alapon ne élnék a lehetőséggel