Néhány dolog;
vajon befolyásolhatja-e előnyösen a fák guta-ellenállóságát az őszi alany vagy a szilva alany,vagy a kettő kombinációja ?Függetlenül hogy milyen fajta, a gutaütés fellépésének valószínűségét a gyökér gyűrűs fonálféreg-érzékenysége adja.
A mirobalánról tudjuk, hogy kifejezetten rosszul viseli az élősködést, elvesz a nemestől, amit ezért befertőz a baktérium a rügyeken keresztül.
Sajnos ugyanez a helyzet az ishtarával is, pedig az pont őszi/szilva kombináció.
Amivel csökkenthető a fertőzés valószínűsége az az alany és a talaj megfelelő összepárosítása: kötöttebb, levegőtlenebb talajban kisebb a fonálféreg előfordulási valószínűsége, így ilyen talajon sokáig működhetnek ezek az alanyok a kajszi alatt. Az alföldi homoktalaj a legkiszolgáltatottabb a fertőzésnek.
Amiről tudjuk, hogy toleráló a fonálférgeknek az a wavit és a weiwa, amelyek ugye a wangenheim korai szilvájából vannak szelektálva. Nem néztem utána, de bizonyára van több megfelelő kajszi alany, amelyek hasonlóan tolerálják az élősködést.
Fentiek miatt én az őszibarackokat és szilvákat inkább ishtarára, a kajszikat egy kivételével weiwára tettem/teszem.
Más;
a fehérvár-csalai kajszisban az elmúlt években sok wavit-pinkcot kombinációjú fát telepítettek, némelyeken még rajta van az útlevél is.
Elterjedt kép, hogy a fa másfél méter magas (nyakamig sem ér), a törzsön néhány termővessző, de több kiló barack napozott rajtuk.
A pinkcot tényleg csodálatosan néz ki, gyönyörű színkombináció, mintha lakkozva volna a héja. Csak hát az íze ugye... nehéz olyan környezetben kiemelkedni, ahol többféle régi magyar kajszifajta veszi körül. Két-három kilót szedtem, de végül rávágtam a komposztra. Nem volt képem oda adni a szomszédoknak sem, nehogy azt higgyék, hogy ennyire rossz az ízlésem.