Lady CotIgazán méretes gyümölcsök vannak rajta, most sajnálom igazán, hogy a nyár eleji jégesők elcsúfították kicsit!
2015.07.16. folytatás....
Ma leszüreteltem a Lady cot termését, alig vártam. Minden bizonnyal a legszebb képet az idén erről a fáról lehetett készíteni a kertemben, ahogy a méregzöld levelek között szinte világítottak a narancs és piros színben játszó gyümölcsök, amik ráadásul elég méretesek is voltak. Megkóstolva finom, édes ízt tapasztaltam viszonylag kevés savval. Ami ezen kívül meglepett: ropogós volt a héja! Aki evett már Pannónia kincse szőlőt (vastag húsú, de nem rágós, hanem ropogós és olvadó), az kicsit hasonlót képzeljen el ennél a kajszinál. Ez már önmagában is csillagos 5-öst ér a szememben. Érési ideje júl. közepe, július vége lehet (szerintem most korábban értek a kajszik, a Bergeron már leérett, más években pedig ilyenkor kezd érni nálam) Úgyis mondhatnám, hogy kb. a Bergeronnal együtt érik. Viszonylag egységes méretű gyümölcsei voltak, 3 kisebb darab csúszott be. Átlagtömegük pontosan 80 g volt (a kevéssel több, mint egy kg össztermést tekintve).
Hátrányként egy dolgot tudnék megemlíteni: az erőteljesen felfelé növekvő vesszőket nálam a monília eléggé megtépázta (nyilván erről én tehetek).
Még egy, ami eszembe jutott (nem hátrány): színeződése a Tsunamihoz nagyon hasonló.
Végeredményben én maximálisan elégedett vagyok ezzel a fajtával, csak egy sajnálni való van: alig van már hely a kertemben
Kicsit több képet teszek fel, megérdemli! (a foltok a jégverés következményei)
Egy kis összefoglaló a Lady cot-ról: ami Tiszteletesnek a Kuresia, az számomra ez a fajta. Túl sok fajta barackot nem kóstoltam (többek között a Kuresiát sem), de egyértelműen ez viszi a prímet közöttük. Állaga igen érdekes: beleharapva a külső része kellemesen, élvezetesen ropogós, a mag felé haladva pedig fokozatosan puhul. Olyannyira magvaváló, hogy kettévágva a magja szó szerint kiesik a gyümölcsből. Fogyasztani már a teljes érése előtt lehet, ekkor kicsivel több a sava természetesen, de nem zavaróan sok és így is igen finom. Éretten már csak leheletnyit érezni belőle, ekkor már igazán édes és aromás - számomra ez az ideális állapota. Külleméről nem írok, a kép magáért beszél.
A fámon kb. 10 kg termett, a fa méretéhez képest kissé túl lett terhelve. A képen lévő vödörben 8 és fél kg barack van, ez alapján a gyümölcsök átlagsúlya 67 g (tavaly olyan 10-15 g-mal méretesebb volt az a néhány szem).
délkelet, 2016.07.11.
Gyakorlatilag, az eső alatt beérett. Mérsékelten repedt, kevés hullás volt. Jól ragaszkodik a fához.
Ő is megdőlt, vissza is kellett húzni, a termésekkel ez nem volt egyszerű.
Ránézére gyönyörű, bíborpiros fedőszíne van, fényes narancssárga alapon. Feltűnő, attraktív barack, közepesen szilárd hússal. Inkább lekváros, mint nagyon lédús, de nem száraz.
Cukra nagyon magas, a sava is, de lágy, össszetett savakból áll. Nincs laborom ezt bevizsgálni, de nagyon kíváncsi lennék rá, mert eltér a többi kajszitól. Markáns, "hosszú" íze van, amit csak egy dolognak köszönhet, a gerinces, összetett savainak.
Kellően aromás, nagyon rostos. gyanakszom, hogy száraz termőhelyen "szálas" lesz, így mindenképpen öntözni kell - vannak erre utaló jelek.
Egyébként szép nagy lesz, rendesen terhelve is jó az íze.
Van egy utóíze, amit nem tudok beazonosítani. Csak ennél, meg a Rubistánál éreztem hasonlót - nem pont ugyanezt, csak hasonlót. Figyelembe véve a fajta nagymértékű pirosságát, én ezt elneveztem "piros íznek", mindaddig, míg jobbat ki nem találunk rá.
Érési idejében, jelenleg a legjobbnak tűnő, a Bergeront fényévekre megveri. Még kap egy év figyelési ablakot, aztán ha rendben lesz, akkor lesz több ilyen fám is...
STiszteletes, 2016.07.17.