Egy szöszi naplója
Szeptember 1. Mostamtól úgy döntöttem, naplót írok. Szerettem volna ideírni, hogy mikor kezdtem bele, de hiába kérdezgetem már reggel óta az emberektől, hogy hány óra van, mindig mindenki mást mond! Úgyhogy csak annyit mondhatok, hogy a sárga színű kör nemrég ment le, és felment az ezüst színű. (Beesteledett - a szerk.) Bár hétfő van, jól telt a napom. Egész reggel egy jó viccen röhögtem, aminek végre leesett a poénja. A Béla mesélte pénteken. Kicsit fáradt voltam, mert tegnap videót néztünk. Már eleve későn kezdtünk bele, mert tök sokáig tartott összeszedni 19 embert, meg alig fértünk el a lakásban. De muszáj volt ez, mert a filmre rá volt írva, hogy 18 alatt nem ajánlott.
Szeptember 4. Ma vezetni tanultam. Amikor beültem az autóba, nagyon felháborodtam, mert ott 3 pedál volt, nekem meg 2 lábam van. Ma kiderült, hogy terhes vagyok. Ikreket várok. Ezt onnan tudom, hogy két terhességi tesztet vettem és mind a kettő pozitív lett. Nem is volt olyan gáz a terhességi teszt, azt hittem, hogy nehezek lesznek a kérdések.
Szeptember 11. Ma a férjem otthon hagyta a mobilját. Felhívtam őt, de csak a hangposta jelentkezett. Hagytam neki üzenetet, hogy jöjjön haza a mobilért, de egész nap vissza se hívott. A mai nap csupa bosszúság ért. Egyrészt 3 órát álltam a mozgólépcsőn, mert áramszünet volt a plázában. Aztán amikor a főnök hivatott, nem tudtam bemenni. Ugyanis ki volt írva az ajtóra, hogy "HÚZNI". Én mondtam is, hogy "húúú", de az ajtó nem nyílt ki.
Szeptember 16. Borzasztó! A barátnőmet, aki szintén világos hajszínű, megcsalta a pasija. Szegény, amikor le akarta lőni a fickót, annyira elérzékenyült, hogy a fegyvert saját magára fogta. A fazon mondta neki,hogy ne lőjön, mire azt válaszolta: nyugi, te leszel a következő. De aztán mégse halt meg, inkább beiratkozott egy reinkarnációs tanfolyamra. - Egy vagyonba került, de hát egyszer élünk! - mondta.
Szeptember 25. Ma kaptam ajándékba két vasgolyót, de az egyik elveszett,a másikat meg elrontottam. Sajnos a kifestőimet már mind kiszíneztem, ezért a férjem adott egy lapot, aminek mind a két oldalára rá volt írva: "Fordíts!" Ezzel el is ment az egész délutánom.
Szeptember 30. Ma akartam venni egy miniszoknyát, de az eladó közölte, hogy az csak egy öv. Megkérdezte az egyik ismerősöm, hogy: - Mennyi az évi fizetése? - Sajnos,nem ismerek semmiféle Évit, így nem tudtam neki megmondani. Ma egyébként akartam névjegykártyát csináltatni. A pasas a boltban mutatott egy csomó mintát, de egy sem volt jó, mert nekem olyan kéne, amin az én nevem van.
Október 1. Már egy hónapja írom a naplómat. Gyötör a kíváncsiság, hogy vajon érdekli-e az embereket egy szöszi naplója? Amíg ez kiderül, addig elkezdem kiszínezni a vadiúj kifestőmet. Mindenkit puszikál: Szöszi
Október 6. Tegnap érkeztem Sydney-be. A nővéremet látogatom meg. Nagyon jó volt a repülőn is, de Béla kevés pénzt adott, így csak 2. osztályra tudtam jegyet venni. Azért megpróbáltam 1. osztályon utazni, be is ültem, de nem tartott sokáig. Vissza kellett ülnöm, mert odajött a kapitány és azt mondta, hogy az 1. osztály Moszkvába megy. Oda meg nem tud értem jönni a nővérem. Na mindegy, a másodosztályon is ugyanolyan ülések voltak.
Október 7. Ma elmentünk a nővéremmel shoppingolni. A nővérem talált egy klassz ruhát. Az eladó kérdezte, hogy miben segíthet, mire a nővérem megkérdezte, hogy ott a kirakatban, azt a ruhát felpróbálhatja-e. Igen elcsodálkoztam, és meg is kérdeztem, hogy itt nincs próbafülke? Egyébként furcsák itt az eladók. Bementünk egy kis üzletbe, mert cigit akartam venni. Kérdeztem az eladót, - Do You speak Ungarn? - Mire azt válaszolta, hogy - No -. Erre kérdeztem, hogy - Marlboro van? -. Egyből levette a polcról.
Október 10. Ma összevitatkoztunk reggel a nővéremmel. Elmeséltem neki, hogy terhes vagyok, mire ő azt mondta, hogy akkor május körül meg is lesz a baba. Nem tudtam sehogy meggyőzni, hogy a 9. hónap az szeptember, tehát még van majd egy évem. Ráadásul azt hitte a nővérem, hogy megharagudtam rá. Megkérdezte, hogy a Béla előtt hány pasim volt. Majd egy idő után rámszólt, hogy most azért nem válaszolok, mert haragszom rá a 9. hónap miatt? Pedig nem is haragudtam rá, csak számoltam magamba a pasikat.
Október 15. Ma megint rosszul kezdődött a nap. Reggel arra ébredtem, hogy a nővérem keze nagyon remeg. Nagyon megijedtem, azt hittem rosszul van, vagy valami komoly baja van. De kiderült, hogy mikor elaludt, bekapcsolva felejtette a vibrátort. Nem nagyon szeretem használni, mert mindig a Bélára emlékeztet. Mindig akkor merül le, amikor a legjobb lenne. Délutánra partit szerveztünk. Én bevállaltam a különböző koktélok készítését, de aztán megint csak bosszankodtam, mert nem találtam sehol a jégkocka receptjét.
Október 20. Tegnap bepasiztunk a nővéremmel. Frissen, vidáman ébredtünk, a pasik már elmentek. Megbeszéltük, hogy megint megyünk shoppingolni, erre kifestettem magam, és felvettem a kedvenc ruhámat. Át kellett öltöznöm, mert a nővérem azt mondta, hogy - De ki vagy nyalva - Nem gondoltam volna, hogy ennyire átlátszó ez a ruha. Egyébként tényleg hogy mennyire hasonlítunk egymásra a nővéremmel. Tegnap vettem észre, hogy neki is 4 csillag a pin kódja a mobiljába, mint nekem.
Október 24. Holnap utazom haza, ezért ma este még a nővérem elvitt színházba. Érdekes volt az előadás, de utána kellett még egy jegyet vennem, mert mikor mentünk be, az ajtónál egy nő elvette, és eltépte. Alig bírtam összepakolni a cuccaimat, nem akart beférni a bőröndbe. Mikor jöttem, valahogy kevesebb dolog volt. De aztán a nővérem talált egy másik cipzárt is a bőröndön ...
Október 30. Újra itthon. Jó volt az utazás, nem történt semmi különös. De hogy mik vannak itthon? Tegnap délután néztem a híradót, hogy valaki leugrott egy magas ház tetejéről. Aztán még aznap este is láttam. Nem gondoltam volna, hogy még egyszer megteszi. Ma a nővérem telefonált, érdeklődött, hogy értem haza, hogy vagyok. Közbe dicsekedett, hogy vizsgázott vezetésből. Én kérdeztem tőle, hogy - Ugye nem húztak meg - mire ő válaszolt, - De! Hárman is! De legalább megvan a jogsim! -
November 1. Azon gondolkodom, hogy abba hagyom a napló írását. Ebben a helyzetben most nekem nagyon terhes ez ...
November 5. Vannak időszakok, mikor szinte semmire jut időm, annyi dolgom van. Ilyenkor egész nap csak az jár az eszembe, hogy ezt a naplót abba kéne hagyni, mert nincs rá időm. Aztán vannak pillanataim, amikor egész nap nem csinálok semmit, és ilyenkor mindig sikerül szakítani rá kis időt, hogy pár sort írjak bele. Lehet, hogy mégsem fogom abba hagyni?
November 10. Béla elment dolgozni, én meg unatkoztam itthon. Eszembe jutott, hogy a nővéremmel milyen jókat shoppingoltunk, ezért elmentem körülnézni a plázába. Találtam egy sexshop-ot, és eszembe jutott a vibrátor. Béla az utóbbi időben úgy is eléggé hanyagol. Bementem, és láttam is mindjárt egyet éppen a pulton. Tök szép kék színe volt, és a méret is tetszett. Ezt a vibrátort szeretném - mondtam halkan, hogy azért ne már mindenki hallja. - Ez az én termoszom - mondta a pult mögül az alkalmazott. Hát ezt a márkát nem ismerem, a többinek meg a színe nem tetszett, így inkább nem is vettem. Helyette bementem a háztartási boltba, de ott is legalább 1 órát voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy fehér, vagy rózsaszínű toalettpapírt vegyek. A fehér ugyanis jobban megy a fürdőszoba színéhez, de minden meglátszik rajta, a rózsaszín viszont nem koszolódik annyira. Végül a fehér mellett döntöttem. Aztán még vettem magamnak egy ruhát is, szerintem tök jó. Kifelé jövet még kis kellemetlenségem is volt, majd szólok a is Bélának, mert a kijáratnál találtam egy üzletet, amire az volt kiírva, hogy információs iroda. Kizavartak, pedig én csak arról kértem információt, hogy a ruha, amit most vettem, tényleg jól áll-e rajtam.
November 12. Ma úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet a moziba. Útközben úgy éreztem, hogy fáj a fogam, ezért benéztem a fogorvoshoz. Szerencsém volt, éppen nem volt senki nála, így gyorsan be tudtam menni. Rám szólt, hogy nyissam ki a számat, utána meg csodálkozott, hogy miért térdelek le. Pedig a Béla is ezt szokta mondani, ráadásul ugyan olyan magas, és másképpen nem érem el. Na mindegy, kiderült, hogy a fogamnak semmi baja, és elmúlt a fájás is. Közben meg elkezdett esni az eső. Persze az esernyő a kocsiba, a kocsikulccsal együtt, az ajtót meg véletlen becsaptam. Beálltam egy kirakat alá, de csak fel kellett hívni a Bélát, hogy jöjjön gyorsan a pótkulccsal, mert utánna jutott eszembe, hogy a kocsitetőt sem csuktam le. Elég peches volt ez a nap.
November 20. Ma megint nekiálltam színezni a kifestőt, de meguntam, és lementem megint a plázába. Vettem magamnak egy új telefont, mert már untam a régi csengőhangját. Béla valahova elutazott, de nem mondta, hogy hová, így nem tudtam utána telefonálni. Ezért felhívtam a nővérem. Ő meg ahogy felvette, egyből a nevemen szólított. Kérdeztem is tőle, ezt honnan tudta, mert most vettem 5 perce a telefont.
November 21. Ma rosszul ébredtem, hányingerem volt. Biztos a terhességtől. Ráadásul a WC-be újabban nem tudok megkapaszkodni ettől a toalett papírtól, mindig lecsúszik a kezem. Már az is eszembe jutott, hogy vissza kéne vinni. Hiába forgatom, nem jön ki belőle papír. Anyámat felhívtam, és kérdezgettem tőle erről a terheség dologról, meg a szülésről. Mivel még nem szültem, meg is kérdeztem tőle, hogy hol fog kijönni a baba. Anyám azt mondta, hogy ott, ahova a férfiak rendszeresen beteszik a hímvesszőjüket. Kicsit elgondolkoztam rajta, mert akkor a szülés után kell megint Bélától pénzt kérni. A fogaimat biztos rendbe kell majd hozatni. De aztán kicsit lefeküdtem, és jobban lettem. Az egész délutánom elment a műkörmök válogatásával. Annyi egyszínű volt, hogy alig bírtam sorba rakni őket.
November 23. Ma uncsi napom volt. Béla még nincs itthon. Este áthívtam az egyik barátnőmet, és TV-ztünk. Ment a Legyen Ön is Milliomos. Hát, volt egy pasi, aki nem tudta eldönteni, melyik a helyes válasz. Pedig még az összes segítsége is megvolt. Kérdezte a barátnőm, hogy én melyiket választanám. Egyből rávágtam, hogy telefonálnék a Bélának. A barátnőm meg is kérdezte, hogy a Béla ilyen okos, hogy tudná a választ?. Nem, a Béla nem ilyen okos, de abban segíthetne, hogy a számítógép, vagy a nézők segítségét kérjem. Ki is esett a pasi, pedig jóképű volt. Aztán a barátnőm elment, mert kapott egy telefonhívást egyik ismerősétől, hogy a barátja egy hatalmas virágcsokrot vett. Örömmel újságolta, hogy most biztos egész éjjel szét lesz tárva a lába. Csodálkoztam is rajta, mert egyik nap voltam fenn nála, és láttam, hogy egy csomó virágvázája van.
November 27. Ma megint nem sok kedvem volt mászkálni, de azért leugrottam egy kis kaját venni. A szomszéd pasi éppen a kocsijával bíbelődött valamit. Nagyon jó képű. Kérdeztem is tőle, hogy mit csinál. - Felpumpálom a kocsit, mert lapos - mondta mosolyogva. Olyan aranyos mosolya van. Aztán a közértbe meg hangosan felnevettem. Ott jutott eszembe, mit össze pumpálhatja egész nap a kocsiját, mikor az ablakot meg letekerve hagyta. Mikor haza értem, bekapcsoltam a TV-t és valami sportközvetítés volt. Éppen a mellúszás döntője, és végig azt mutatták, aki az első lett. Pedig szerintem csalt, mert látszott, hogy a víz alatt a kezeit is használja.
November 30. Ma felhívott a nővérem. Kórházba van, de nincs semmi komoly. Kérdeztem tőle, hogy mi történt. Meséli, hogy a barátnőjével mentek kocsival, amikor egy felújított kereszteződéshez értek. Nagyon szép új nagy lámpák voltak feltéve, és mikor odaértek éppen piros volt. Meg is nézték, milyen szép színe van. Aztán a piros is, meg a sárga is világított egyszerre, de olyan jól össze illett a két szín. Hát a zöld volt a legszebb. Az olyan szépen világított. hogy csak na. Aztán megint piros lett, de azt már látták, és ezért tovább indultak. Nekem is kéne már menni vezetni, de soha nincs rá időm. Pedig én is szeretném, meg már az oktatóm is többször érdeklődött, hogy mikor fogok menni. Csak a Béla nem akar nekem kocsit venni, busszal meg nem akarok oda menni. Hogy néz már ki, hogy ott mindenki kocsit vezet, én meg busszal megyek oda.
December 2. Tegnap elmentünk a barátnőmmel a hegyekbe túrázni. Nem vagyok hozzászokva az emelkedőkhöz, a plázába sem megyek már, ha nem megy a mozgólépcső. Jól el is fáradtunk, mire találtunk egy szállodát. Kérdeztem, hogy mennyibe kerül egy szoba egy éjszakára, mire azt mondták, hogy az a fekvéstől függ. Hát én már megszoktam a Béla mellett, de erre nem tudtak árat mondani. Az éjszaka a fáradság miatt nehezen aludtunk el, sokáig beszélgettünk, főleg pasikról. Azt is mondta a barátnőm, hogy Jóskának, a barátjának nagyon kifelé áll a rúdja. Csak azt nem mondta el, hogy amikor hozzá jön, vagy amikor megy el tőle, mert addigra már elaludt. Másnap azért csak megkérdeztem tőle, hogy mi a baj a barátjával. Erre elmesélte, hogy egyik nap egy nagy szeretkezés közbe állandóan azt suttogta, hogy : - Claudia -. Majd megkérdezte tőle, hogy ki ez a Claudia. Erre azt mondta, hogy csak egy ló, akire nagyot fogadott az ügetőn, és most ideges, hogy sokat nyerjen. Később csak megkérdeztem, hogy végül mennyit nyertek, mire azt válaszolta, hogy elzavarta a barátját, mert a lova egyik reggel felhívta mobilon.
December 8. Ma reggel a lépcsőházba találkoztam a szomszédék lányával. Eléggé le volt törve a hangulata. Kérdeztem is tőle, hogy mi a baja. Azt mondta, az anyukája leszidta, mert nem tetszik neki, ahogy a Pisti, a barátja csókolgatja. Kérdeztem tőle, hogy neki tetszik-e. Azt mondta, hogy neki sem, de mit csináljon, ha a Pisti ilyen tapasztalatlan, béna. Tényleg, ma van mikulás napja. Kár hogy a Bélát nem Mikulásnak hívják. Mert akkor ma lenne a névnapja is. Béla azt mondta, hogy most már télen ne is menjek vezetni. Hideg is van, az út is csúszik. És tényleg milyen igaza volt Bélának! Találtam egy cikket a gépjármű vezetőkről az egyik újságban. Micsoda emberek vannak! Azt olvastam, hogy ezek itt Budapesten félóránként elütnek egy embert. Csak azt nem tudom, hogy bírja az a szerencsétlen.
December 10. Már megint a nővérem. Alig, hogy kijött, megint korházba van. Hihetetlen. Most nem vezetett. Ment át gyalog a parkolóházból szabályosan az úton, és elütötte egy autó. Kérdeztem tőle, hogy látta mi történt? Azt mondta, hogy a rendőr is azt kérdezte, hogy látta-e a kocsi rendszámát. Dehát nem volt rá idő, olyan gyorsan történt az egész. Csak annyit látott, hogy hátul egy vörös hajú nő ült, zöld ballonban és barna kalapban volt, fekete retiküllel és sötétvörös rúzst használt, .... ja és valami gagyi gyémánt fülbevalója volt. De szerencséje volt a nővéremnek, karácsony előtt már otthon lesz. Kicsit mérges voltam ma Bélára. Hazatelefonált délután, és azt mondta, hogy este elmegyünk a Figaro házasságára. És erre letette a telefont. Bosszantott a dolog, mert hiába telefonáltam az összes templomba, egyik helyen sem tudták megmondani, hogy hol lesz a házasság, és igy nem tudom, hogy milyen ruhát vegyek fel.
December 17. Ma felhívott a nővérem. Már otthon van.Azt mesélte, hogy szerinte amíg kórházba volt, a barátja állandóan szexoldalakat nézegetett az interneten. Kérdeztem tőle, hogy ezt honnan tudja. Azt mondta nem tudja biztosan, de most, hogy haza jött, észrevette, a barátja újabban bal kézzel nagyon gyorsan tudja lapozgatni a web-oldalakat, meg az egeret kezelni. Én meg amióta Béla lebeszélt a vezetésről, azon gondolkodom, hogy nem is csinálom meg a jogosítványt. Veszélyes egy dolog ez. Most is olvastam, hogy egy kéményseprőt ütött el autó. Ha már a tetőn sincs senki biztonságban, mi lehet az utakon.
December 20. Ismét a szokásos problémák. Amikor nagyobb ünnep jön, valami mindig elromlik. Most a mosógép adta meg magát. Kijött a szerelő, és mielőtt hozzá nyúlt volna a mosógéphez, megkérdezte, hogy használok-e Calgont a mosásnál. Hát persze, mondtam neki, hogy minden mosás előtt beveszek egy tablettát! Erre elég furcsán nézett rám, majd azt mondta, hogy inkább elviszi a mosógépet, és ha kész van, visszahozza. Azt is mondta, nekem nem kell menni, a tabletta hatása kitart addig, míg kész lesz.
December 22. Jön a karácsony, mindenki olyan izgatott, nem is értem miért. Tőlem is több barátnőm kérdezte érdeklődve, hogy - Na? Tudod már mi lesz a karácsonyfa alatt? - Én meg mondtam nekik, hogy szokás szerint a parketta. Béla mindig akkora fát vesz, hogy így is alig fér el a mennyezet alatt. Egyébként nem is tudtam, hogy Béla ilyen közel dolgozik Afrikához. Bementem eléje a munkahelyéhez, mert mentünk el vásárolni. Amíg ott vártam rá, három néger is jött ki onnan, mindegyik azt mondta a portásnak, hogy: - Viszlát holnap -, és mindegyik gyalog ment hazafelé.
December 26. Szép volt a karácsony, kaptam nagyon sok mindent, csak Béla csupa víz lett. Azt mondta nekem, hogy gyújtsam meg az égőket, addig ő behozza a hűtőből az italokat. Én próbáltam gyufával, mert nem tudom, Béla hova tette az öngyújtóját, de az mindig le akarta égetni az új műkörmöm, mégsem nem gyulladt meg az égő. Csak a fa. Tönkre ment a Béla új nyakkendője is, de végül nem baj, mert a csomó szépen egybe maradt. Úgyis mindig azon panaszkodott, hogy nem tudja rendesen megkötni azt a csomót.
December 30. Már nagyon izgulok, hogy milyen lesz a szilveszter, és hányan leszünk. Azt olvastam valahol, hogy először Sydney-ben van szilveszter. Ez tök jó, én már fogom tudni, hogy a nővéremnek milyen volt a szilvesztere, de ő még nem is sejti, hogy az enyém milyen lesz. Valami van a Bélával, mert az utóbbi időbe olyan furcsa, és megint hanyagol. Ma már nagytakarítást is csináltam itthon, mert a Béla rám szólt, hogy az utóbbi időbe nagyon szétszórt vagyok, de észre sem vette. Már lassan azon gondolkodom, eljárok én is kocogni, hogy legalább lihegést halljak. Mondtam is a Bélának, hogy ez így nem lesz jó, de mindig azt mondja, nem vagyok képes megérteni őt. Csak azt nem értem, ezt hogy érti?
|