“És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, aki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?” (Dán. 12:6)
A csodák… Hogy is lehetne meghatározni őket? Talán mint olyan események, történések amelyek nem mindennaposak, egyediek és egyben természetfelettiek. Hogy vannak vagy nincsenek, ezen megoszlanak a vélemények.
Vallásos rovatban lévén én azt mondanám, hogy vannak. Egyet el is mesélek. Kiss Tibornak hívják, ma a harmincat járja. Tizenhat éves volt amikor agydaganatot fedeztek fel nála. Az agytörzsön keletkezett, menthetetlen volt. Az orvos mégis megpróbálta a lehetetlent. Nyolc hónap alatt visszafejlődött. Kiszedte másodszor is, de annyira reménytelennek látta a helyzetet, hogy a koponyacsontot vissza se tette. A szüleinek azt mondta, értelmetlen, örvendjenek a hátra maradt időnek. Igaza volt. A daganat gyorsan nőt, hátul a fejbőrt már feszítette. Ekkor fordultak egyik lelkésztársamhoz. Hárman imádkoztak felette, megkenték őt olajjal (Jak. 5:14-15), a daganat másnapra eltűnt. Utólag spéci ötvözetből csináltak neki koponyakiegészítőt, azóta is él és virul.
A teológiában sok tinta folyt már a megmagyarázásukra. Egyesek azt tartják, hogy egy csoda akkor következik be amikor Isten felfüggeszt bizonyos törvényeket (lásd. 2Kir. 6:6 – a fejsze úszik a vízen). Mások amellett kardoskodnak, hogy inkább más addig ismeretlen törvények kerülnek előtérbe a megszokottakkal szembe (például antigravitáció). Egyebek pedig arra fogatoznak, hogy idegen lények jelenléte okozza az adott helyzeteket (például az emberi szemnek láthatatlan angyal kiemeli a fejszét). Lehetnek ezek vagy ezeknek egyvelege tartják mások.
Miközben mi csodára várunk, az angyal (lásd az alapszöveget) azt kérdezi mikor lesz ezeknek vége. Furcsa igaz? Mi várjuk a csodát, ők inkább a végét. Mintha nem ugyanarról a dologról beszélnénk. Lehet, hogy nekik más a csoda? Mást értenek alatta?
Gábriel angyal - e kérdés előtt - Dániel prófétának felvázolja a jövőt, a médó-perzsa birodalomtól a vég kifejletéig (Dániel 11 fejezet). A látomás tele van árulással, erőfitogtatással, alattomossággal, háborúval, érdekházassággal, istenkáromlással, ádáz egyezményekkel, romlottsággal …, egyszóval bűnnel. Két másik angyal (Gábriel kísérői) is részese a kinyilatkoztatásnak és letaglózza őket az elkövetkezendő események romlottsága. Akkor szembesülnek először ezekkel a tényekkel. Ezért teszi fel az egyik a kérdést: Mikor lesz vége e csudadolgoknak?
Az ő szempontjából jogos a kérdés. Ugyanis a mennyben nincsenek sánta angyalok, vak lények vagy rákos egyedek. Nekik a természetfeletti természetes. Nem szorul senki gyógyulásra. Nekik a csoda mást jelent, nekik a csoda neve: BŰN. Hogyan történhetett meg? Miért nőtt hozzá úgy az emberiség? Miért hajlunk a gonoszra? Miért tetszik nekünk az önpusztítás?