A mag kelése 12 - 14 nap. Néha 21 - 27 napőig is elhúzódhat, na a hőmérséklet alacsony.
- Származása:
- Ne legyen érzékeny a főtermény betegségeire.
- Ne legyen konkurense a tápanyagok felhasználásában.
- Lehetőleg a talaj más mélységéből használja azokat.
- Ne legyen érzékeny a főtermény betegségeire.
- Ne legyen konkurense a tápanyagok felhasználásában.
- Lehetőleg a talaj más mélységéből használja azokat.
- Ne legyenek érzékenyek egymás betegségeire.
- Ne legyenek konkurensei a tápanyagok felhasználásában egymásnak.
- Lehetőleg a talaj más mélységéből használják azokat.
- Őshazája Mexikó, Amerika melegebb klímájú országain keresztül került Európába és Ázsiába. Spanyolországban már 1493-ban feljegyezték. Fogyasztása először Portugáliában terjedt el.
Rendszertani besorolása:
- Capsicum annuum, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába soroljuk.
Leírás:
- A Capsicum nemzetségbe tartozó fajok között lágy szárú, egy- vagy többéves növények és fásodó szárú félcserjék találhatók. A nálunk termesztett C. annuum az itt honos technológiákkal egyéves növény; bojtos gyökerei 20-40 cm mélyen helyezkednek el. Fehér virágai az oldalágak csúcsán nyílnak. Termése bogyó, de "csőnek" vagy "hüvelynek" nevezik. Ezek belül üregesek, és erek osztják cikkelyekre. Alakjuk és színük igen változatos. 1570-ben ZRÍNYI MIKLÓS nevelőanyja, SZÉCHY MARGIT kertjében is ismert volt, majd ezt követően fűszerpaprikaként a hosszú, hegyes típus óriási karriert futott be Magyarországon, mégis, az „étkezési paprika”-típusok a 19. század végéig ismeretlenek voltak nálunk. Az első nagy bogyójú (Kalinkói, Várnai), paradicsom alakú és kosszarvú típusokat a török megszállás elől Magyarországra települt bolgár kertészek hozták be a 19. században. Az étkezési paprikát a bolgárok az akkoriban forradalmian új és igen jól kidolgozott technológiával együtt maguk terjesztették el az országban, a bolgár termesztés igen sok akkori elemét a mai napig őrzik a magyar termesztési módszerek.
Csíranövény. A paprika csíranövénye főgyökérből (ezen fiatal oldalgyökerekből), szik alatti szárrészből (rendszerint antocianint tartalmaz), két hosszúkás sziklevélből áll. A csíranövény jellegzetesen sétapálcaszerű alakzatban kel ki, a maghéjat a földben hagyva (rendellenes, kedvezőtlen csírázási körülményekre utal, ha a maghéjjal együtt jön a felszínre a csíra). Egyes fajták sziklevele estére függőlegeshez közeli helyzetű lesz (Fehérözön), általában azonban vízszinteshez közeli helyzetűek.
Gyökér. A bolygatatlan (pl. helyre vetett) paprika főgyökeret, azon egyenletesen oldalgyökereket fejleszt. A fiatalon megsérült főgyökér (tűzdelés, átültetés után) egyenrangú oldalgyökerek tömegét fejleszti ki, ezért az átültetett paprika gyökérzete bojtgyökérhez hasonlít. Az átültetés után az új gyökerek a főgyökér két szemközti oldalán függőleges sorban fejlődnek ki (síkban állnak).
A gyökerek többsége a talajfelszín közelében, helyezkedik el.
Hajtásrendszer. A termesztett fajták a hajtásrendszer alapján két típusba oszthatók, eszerint folytonos növekedésűeket és csokrosakat (determináltakat) különböztetünk meg.
Fiatalkori vegetatív növekedése folyamán általában a 9–10. levélnodusz kifejlesztéséig mindkét típus elágazás nélkül növekszik, amíg az első virág- vagy bimbókezdemény meg nem jelenik és ezzel együtt két ágat nem fejleszt.
A folytonos növekedésű fajták általában kétszer két elágazásig fürtös jellegűen növekednek, az így kialakult négy ágon pedig bogas jellegűen növekednek tovább, azaz minden újabb noduszon egy virágot, egy tovább növő és egy tovább nem növő ágat fejlesztve.
A csokros fajták képesek egy noduszon egynél több virágot (csokrot) fejleszteni, és a fürtös, illetve bogas ágrendszer növekedését ezen a noduszon leállítani. Ettől kezdve az eddig kialakult ágrendszer idősebb részei fejlesztenek újabb, rövid szártagú, tovább nem növő elágazásokat, általában többesével álló virágokkal. Az, hogy hányadik elágazásszinttől válik csokros jellegűvé a determinált növekedésű növény, a környezeti tényezők vegetatív növekedést befolyásoló hatásától is függ.
Levél. A paprika levele ép szélű, nyeles, hegyesedő, kerekded vagy nyújtott ovális alakú. A levél színe a termés színéhez igazodik, a sötétzöld termésűek levele sötétzöld, a fehér termésűeké világoszöld. Vannak új fehér fajták, amelyeket a kedvezőbb ellenállást hordozó sötét levélszínre nemesítettek (Tizenegyes).
A folyton növő fajták egységnyi levél- és szártömege saját tömegével megközelítően azonos tömegű termést állít elő, a csokrosoké a négyszeresét.
Virág. A virágok kétivarúak, 5 (–8) szirmúak, fehérek (C. annuum), tövüknél összeforrtak. A porzók száma 5 (–8), színűk lila („al” mutáns fajtákon sárga). A porzószálak tövénél mézfejtők vannak. A termő alakja és színe a terméstípusokhoz megközelítően igazodik, bibeszálban és bibében végződik. A bibeszál hossza genetikailag meghatározott. A virág önbeporzó, fakultatív (rovarok által közvetített) – idegen beporzással. Több kísérleti megfigyelés szerint az idegen beporzás mértéke egymással érintkező sorban, egymás melletti növények között 25–30%, közeli, de egymással nem érintkező (szomszédos sorok közötti) növények esetében 5–10%. A távolság növekedésével az idegen beporzás esélye rohamosan csökken, 50 m felett megszűnik.
Termés. A paprikának bogyótermése van. Valamennyi része gazdasági és termesztési szempontból jelentős. A bogyótermés alkotórészei: termésfal (összenőtt termőlevelek), központi oszlop a magokkal, rekeszfalak (vagy erek), csésze, kocsány.
A termésfal a fajtára jellemző alakú termésüreget határolja, a bogyó legfontosabb értékalkotó része („húsvastagság”). A termésfalat a külvilág felé az egy sejtsorú epikarpium (epidermisz), a termésüreg felé az ugyancsak egy sejtsorú endokarpium határolja. Az epikarpium alatt a 4–5 sejtsorú hipodermaréteg található, amelynek sejtközötti járataiban fajtától függően 1–5 sejtsorrétegben kutin rakódik le. (Az epikarpium- és a kutinrétegek együtt adják a nehezen emészthető „terméshéj”-at). A hipoderma alatt sok sejtsorban parenchimasejtek képezik a mezodermaréteget, amelynek a termésüreg felé eső utolsó sejtsora óriássejtekből áll. A mezodermaréteg a termés fogyasztási szempontból értékes része. A mezodermát a termésüreg felé az egy sejtsorú, vékony falú sejteket tartalmazó endokarpium határolja.
A központi oszlop a magokkal, az erek egy része, a csésze és a kocsány, az ún. „csuma”, ami nem fogyasztható hulladék, ezért a termés össztömegéből kis részarányuk a kívánatos. Az ereken (általában középső harmadukban a legsűrűbben) helyezkednek el a kapszaicint tartalmazó mirigyek. A csésze elhelyezkedése, ízesülése a termésfalhoz fontos fajtabélyeg. A kocsány alakja határozza meg, hogy csüngő vagy felálló helyzetű-e a termés. A kocsány egy ízesülési ponton kapcsolódik a növényhez, akkor könnyű a szedés, ha ezen a ponton könnyen válik le a termés.
Mag. Sima felületű, lapított vese alakú. Ezermagtömege 5–7 g. ( Forrás:www.tankonyvtar.hu/)
Felhasználása:
Beltartalom:
- „A magyar nép kedvező egészségi helyzetének egyik oka a nagy paprikafogyasztás, mely az egyoldalú táplálkozás (kenyér és szalonna) hátrányait kiküszöböli” (SZENT-GYÖRGYI ALBERT).
A paprika a C-vitamint 0,2 mg% P-vitaminnal együtt tartalmazza, ami fokozza a C-vitamin biológiai hatását.
Az érett piros paprika megközelítően a sárgarépával azonos mennyiségű karotint tartalmaz, több vizsgálat átlagában 10 mg/100 g-ot.
A paprikában található B1-, B2-vitaminnal fedezhető egy felnőtt ember szükséglete.
A kapszaicinoidok több kapszaicinkomponensből álló, csípősséget adó anyagok. Kis mennyiségben a nem csípős fajtákban is van kapszaicin 250–500 µg bogyónként, a csípős fajták bogyói 1000 µg felett tartalmazzák. A kapszaicin étrendi hatása ismert, nagy mennyiségben érzékeny gyomrúaknak árt. Értágító hatásánál fogva gyógyszer-alapanyagnak is használják. Bizonyos típusú fejfájásoknak jó ellenszere.
Fontosnak tartjuk azt is, hogy a paprikatermésben a szokásos tápanyag-utánpótlási módszerek mellett nincs káros szint feletti nitrátfelhalmozódás.
Kedvező elővetemény
 | Az elővetemény fogalma jelöli azt a fő kultúrnövényünket megelőző növénykultúrát, amelyet talajjavítási, költséghatékonysági vagy |
A különböző kultúrnövények különféle előveteményeket igényelnek, majd azután különböző talajmunkálatok elvégzését követelik meg, mielőtt a fő kultúra vetőmagja vagy palántája a területre kikerül.
Az elővetemény kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy:
Kedvező utóvetemény
Az utóvetemény fogalma jelöli azt a fő kultúrnövényünket követő növénykultúrát, amelyet talajjavítási, költséghatékonysági vagy idő-kihasználási céllal vetünk vagy ültetünk. Alkalmazhatunk utóveteményt a gyomosodás elkerülése érdekében is.A különböző kultúrnövények különféle utóveteményeket igényelhetnek
Az utóvetemény kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy:
Kedvező társítás:
Azokat a növénytársításokat tekintjük kedvezőnek, melyeknél az egy időben, egymás mellett, egymás közt termesztett növények Akár árnyékolással, vagy egymás kártevőinek elriasztásával, vagy a tápanyagok feltárásával segítik egymást.A társítás kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy:
Kedvezőtlen társítások:
Talaj:
Tápanyag:
A Nitrogén
A foszfor
A kálium
A kalcium
A magnézium
Betegségek:
Gombabetegségek:
Baktériumos betegségek:
Állati kártevők:
Víz igény:
Fény igény:
Hőigény.
Fajták a fórumon:
Csírázási idő:
- nap
Gondozása:
Hozam:
- 6-7 kg/m2
Forgalmazók a fórumon:
Megjegyzés: