Nálunk már az a helyzet, hogy a gyerekek diktálják a technikát.
A lányomba még kis korába sikeresen elültettem a számítógép-mérget, így mire felnőtt, informatikából kiemelt vizsgákat tett.
A férje is kellően ott van a témában, de szerencsére csak annyira "kocka", hogy nincsen egész nap a géphez ragadva.
Így aztán mindig ők hozzák a technikát, én meg csak próbálom használni, ami szerencsére számomra nem túl nagy feladat.
Aminél meg elakadok, azt megkérdezem, mert van kitől ....
Igazából csak a mobillal állok hadilábon, de az majdnem napi szinten.
Pedig még ezt az oldalt is néha a mobilról szerkesztem, programozom, főleg ha valahova messzebb megyek, utazom.
Már nem is tudom, hány alkalommal akartam a falhoz vágni ....
Alig tudok írni, mert mindig legalább két karakter jelenik meg, állandan törölgetnem kell.
Amit el akarok indítani, hiába koppintok rá akár mennyiszer, rendszerint nem akar elindulni.
De ha nem akarok semmit elindítani, akár hogy fogom meg a mobilt, valamihez mindig véletlen hozzá érek.
Ami persze akkor is egyből elindul, ha csak két tized milliméterre közelítettem meg ...
Beállítom a hangjelzéseket, a fele nem úgy működik, ahogy beállítottam.
Ha megyek valahová, rendszerint majdnem mindig ugyanazokat a zeneszámokat hallom a fülesbe, amiket előzőleg.
Hiába állítom át, hogy ne véletlen sorrendben játsza le a számokat, hanem szép sorba, egy idő után mindig elállítódik.
Szóvala mobillal folyik a harcom nap mint nap, de legalább nem unatkozom ....